A 20 éves Magyar Bor Akadémia által szervezett esemény összetett programmal várta a vendégeket.  A borakadémikusok találkozója után az esti műsor 6 órakor kezdődött. A Mezőgazdasági Múzeum kerengőjének atmoszférája, patinás boltívei bár kissé távolságtartó, ugyanakkor elegáns környezetet adtak a rendezvénynek. Ahogy az épület kezdett megtelni szakemberekkel és érdeklődőkkel, valamint szakmai és baráti beszélgetésekkel, úgy változott a helyszín is egyre barátságosabbá. Ehhez azért valamicskét a megtöltött majd kiürített borospoharak is hozzásegíthettek.

 

Valamivel 6 óra után a szervezők az előadóterembe invitálták a vendégeket, ami meg is telt a bortársadalom prominens személyiségeivel. Nehéz volna olyan rendezvényt mondani, ahol az egy négyzetméterre eső borértő közönség száma ennél nagyobb lenne.

Az Akadémia (MBA) nevében Zilai Zoltán főtitkár (balra) köszöntötte a vendégeket, és egyenként a színpadra szólította a 7. Kárpát-medencei Borerseny indulóit. A közel száz nevezett borból több mint a fele éremmel térhetett haza, a zsűri 3 nagyaranyat is átnyújtott – kettőt Korpás Andrásnak. Emellett számos aranyat (a legtöbbet Balla Gézának), ezüstöt és bronzot is odaítéltek, bár ezeket nem adták át a színpadon.

Az ezután követező műsor a klasszikus vonalat követte: Lukács Sándor (aki maga is a Bor Akadémia tagja), valamint Tahi Tóth László olvastak fel többek között Csokonai, Mikszáth, Móricz, Petőfi, Kosztolányi műveiből. A komoly átéléssel előadott vidám történetekből, humoros írásokból megtudtuk például, hogy „az igazi borértő nem csupán záp-, de metszőfogával is megrágja a bort”, és természetesen a bor eredetéről, a részegség állati analógiájáról szóló anekdotán is jót derült a közönség.

(E szerint a borban hat állat vére keveredik, mely a részegség hatféle megnyilvánulási formájára utal: „van, aki büszke, mint az oroszlán, kegyetlen, mint a tigris, düledezik, mint a medve, disznó módjára sárban hentereg, majomhoz hasonlóan bujálkodik, vagy olyan szelíd, mint a galamb” legalábbis Kolozsvári Grandpierre Emil, A bor eredete című műve szerint.) A műsort Nyikos István, az MBA kincstárnoka állította össze.

 

Az irodalmi műsor után a jelölteket szólították a színpadra. Gálné Dignisz Éva (Kunsági borvidék) már negyedszer van a kiemelt borászok között, ráadásul az első és egyetlen nőként.  Áts Károly (Tokaj) és Dúzsi Tamás (Szekszárd) harmadszorra, és Heimann Zoltán is már második alkalommal került az ötösbe. Az „új belépő” idén Borbély Tamás (Badacsony), aki igen fiatalon került a legjobbak közé.

A borászok beszédükben inkább személyiségükre, borhoz fűződő viszonyukra, családjukra, filozófiájukra helyezték a hangsúlyt – hiszen munkásságukat boraikon keresztül nagyon is jól ismerhetjük. Felemelő és egyben megható érzés is volt hallgatni őket, hiszen érződött: a szőlő és a bor számukra lételem, amely egész életüket meghatározta. Bár a borászok gyakran jó beszélővel megáldott személyek, többüket megzavarhatta az 5. és 7. percnél felhangzó csengőhang. (Idejüket – az egyenlő esélyeket és a program menetét biztosítandó – 7 percben maximalizálták.)

Szerencsére a szóbeli bemutatkozót érzékszervi is követte, hiszen a jelöltek által hozott tételeket saját kommentjeikkel együtt ízlelhettük meg standjaikon. Emellett lehetőség nyílt a határon túli pincészetek szortimentjét is megkóstolni – bár kétségtelen, hogy eleinte egyik helyen sem volt könnyű hozzájutni ezekhez. Az állófogadás keretében elfogyasztott vacsora után azonban már oszlott a tömeg, és el lehetett csípni a borászokat is néhány mondat erejéig.

Összességében elmondhatjuk, hogy a rendezvény megfelelő alkalmat nyújtott az év bortermelői jelöltek és a Kárpát-medencei borászok bemutatkozójára, és kellemes, egyfajta emelkedett hangulatban ismerkedhettünk velük, boraikkal, és a bor gondolatvilágával.