“A kékfrankos egy óriási kincs, mert hihetetlenül sokoldalú”

Sokan még mindig ódzkodnak tőle, pedig a kékfrankos ma már egyáltalán nem az, aminek ötven évvel ezelőtt ismertük. Miben rejlik az ereje ennek a hazánkban legnagyobb területen termesztett szőlőfajtának? Egy szekszárdi, egy egri és egy soproni borászatot is megkérdeztünk arról, hogy miért olyan fontos számukra.

A Lajvér Borbirtok borásza, Heppenheimer Ildikó szerint egy tipikus szekszárdi kékfrankos élénk vörös, nagyon gyümölcsös, közepesen testes, moderált alkoholtartalmú, élénk savú, és nem túl tanninos. Tehát egy könnyű, gyümölcsös, friss, nem túlságosan fahordós ízvilágú bor, amit manapság a borfogyasztók keresnek. Persze készíthető belőle testesebb, érettebb vörösbor is, ezekre a hosszú, akár 8-10 éves eltarthatóság jellemző. “Ez a szép savak mellett annak is köszönhető, hogy olyan aromaanyagok vannak benne, amelyek nem oxidálódnak olyan könnyen. Megfelelő borkészítési technológiával egyrészt hamar fogyasztható borokat kapunk belőle, másrészt ugyanolyan jól élvezhetőek akár 10 éves korukban is. Nagyon elnyújtott az érlelhetősége ennek a fajtának”.

A Lajvér Borbirtok készít kékfrankosból hordóválogatást, tehát prémium kékfrankost, és alap fajtabort is, valamint természetesen bikavéreket, amelyben a kékfrankos a főszereplő. “Azt mondhatjuk, hogy ez a fő fajtánk, könnyen tudunk vele azonosulni, nem csak azért, mert itt van Szekszárdon, és mert gazdaságosan termeszthető, hanem tényleg nagyon-nagyon kedveljük a sokféleségét.”

“A kékfrankosból szinte bármelyik borvidékünkön kiváló rozébor is készíthető, ez egy közös kincsünk. Ami viszont igazi kuriózum, az a belőle készített fehérborunk, az Incognito. Korai szürettel, gyors feldolgozással, az úgynevezett blanc de noir technológiával, ahogy sok pezsgő alapbor is készül, nagyon szép fehér bort lehet nyerni belőle. Ezzel a tételünkkel sokkal több fogyasztót tudunk megszólítani, mivel a fehérboroknak most a reneszánszát éljük, és ez egy igazán izgalmas tétel. Így itthon is és külföldön is egy újabb arcát mutatjuk meg a szőlőfajtának.”

Ildikó szerint az egész szakmát az a kérdés foglalkoztatja egy ideje, hogy mit csináljunk ennyi kékszőlővel és az ültetvénnyekkel, és nekünk, magyaroknak, óriási szerencsénk van a kékfrankossal, mert tulajdonképpen megadja a választ: készítsünk akár fehérbort belőle! Más kékszőlő-fajtákból nem lehet olyan könnyen gyorsfeldolgozással „szín nélküli” borokat készíteni, és általában nagyobb mennyiségű pyrazin típusú aroma anyagot tartalmaznak, amitől megmarad a vörösborokra jellemző paprikás, fűszeres íz a borban. A fehér kékfrankosban nincs ilyen anyag, és a megfelelő eljárás alkalmazásával szép fehérboros, muskotályos jegyeket mutat.

Ami pedig a bikavért illeti: ha egy komplex bort szeretnénk, ami hosszú évekig bírja a palackban, gyümölcsös, élénk, nem túlzó az alkohol, és a bordeaux-i fajták szépségei is megjelennek benne, akkor erre a bikavér egy nagyon jó válasz.

A hóna alá kell nyúlni a kékfrankosnak, és elkezdeni újra felépíteni az alapoktól, kísérleteket indítani, hogy legyenek új klónok többféle felhasználási területre, változó klimatikus viszonyok közé. Itt van velünk jó ideje, és ez nem véletlen. “Az az egyetlen dolgunk, hogy a Kékfrankost divatba hozzuk itthon. Ez mindenki számára egy sikersztori lehetne”- véli Heppenheimer Ildikó.

A szekszárdi bikavért legalább egy évig kell fahordóban érlelni és legalább négy fajta házasítása kötelező az alábbi kikötésekkel: a kadarka és a kékfrankos fajták együttes mennyisége legalább 50% - ebből minimum 45 % a Kékfrankos és minimum 5% a Kadarka; a további fajták pedig kötelezően a bordói fajták közül kell, hogy legyenek. Prémium szekszárdi bikavér esetén a fenti borkészítésre vonatkozó szabályok ugyanúgy érvényesek, de a minimum egy éves fahordós érlelés mellett legalább egy éves palackos érlelés szükséges. A prémium bikavérek alapborai borai minden esetben olyan szőlő területről származnak, ahol a szőlő prémium minősítésű kell legyen, tehát a mennyisége és minősége alapján is kiemelkedik a többi alapanyag közül.

Winelovers Club: A kékfrankos hat árnyalata
Ismerd meg a kékfrankost 6 magyar borvidék szemüvegén keresztül! Részletek

A bikavér még mindig meghatározó az Egri borvidéken

A kékfrankos az északi, hűvösebb területeken, így az Egri borvidéken jellemzően savban gazdagabb, emellett gyümölcsös és kisebb testű, emiatt borfogyasztók számára vonzó választás lehet. “Egy időben - kihasználva a kékfrankos nagy terméshozamát -, a mennyiségi termelés volt a cél, ezért nehezen mutatkoztak meg a fajta előnyei” - kezdi Farkasné Varsányi Katalin, aki az immár 34 éves többgenerációs családi Varsányi Pincészetnél a marketing-feladatokat látja el. “Ez is lehet az oka annak, hogy akik nem kóstolnak rendszeresen, még mindig a régi tapasztalataik alapján ítélik meg a kékfrankost és a bikavért. Az elmúlt néhány évtizedben azonban olyan prémium kategóriás borok kerülnek ki a borvidékről, amit egyöntetűen elismernek az egész világon”.

A bikavér nagy történelmi múlttal rendelkezik, és a mai napig a legnagyobb mennyiségben eladott házasítás az Egri borvidéken. Az eredetvédelmi leírásban a bor stílusát a következőképpen határozzák meg: Olyan gránátvörös színmélységtől a mély rubin színárnyalatig terjedő, kékfrankos alapú, száraz vörösbor házasítás, amely gazdag fűszeres, valamint gyümölcs jelleget mutató illat- és ízvilággal rendelkezik, tanninhangsúly nélkül. Az érlelési és a friss gyümölcsaromák egyaránt jellemzik a bort, komplexitását az is jól illusztrálja, hogy egyetlen szőlőfajta borának jellege sem lehet az adott borra jellemző uralkodó jegy.

“A bikavéreink készítésekor a szőlő zajos erjedése acéltartályban történik, majd fahordóba kerül a bor. Hogy ne legyen túlzottan tanninhangsúlyos, a borásznak meg kell találnia azt pontot, amikor a hordó már túlságosan megterhelné a bort" - emeli ki Varsányi Katalin. “Mi háromféle bikavért készítünk el: két classicus tételünk könnyed, kevesebb ideig volt hordóban. Ezek közül az egyik a Family Selection, a másik a partyborok részét képezi. A legbüszkébbek természetesen a Superior bikavérre vagyunk, amely dűlőszelektált, prémium alapanyagból készül, és az elmúlt években több nemzetközi díjat is elnyertünk vele”.

kép forrása: Molnár Stúdió

Katalin a borvidék egyik kihívásának az egységes kommunikáció megtalálását tartja. “Voltak próbálkozások, amelyek kizárólag a superior tételek számára tették volna lehetővé az egységes palackok használatát, de ezt még nem sikerült tökéletesen bevezetni, sok jó minőségű classicus bor is ebbe a palackba kerül. Jó lenne, ha egri borászokként megtalálhatnánk a módját annak, hogyan kommunikáljuk jól az egyes kategóriák közötti különbségeket.”

A classicus bikavér készítésénél meghatározzák, hogy a szőlőcefrét legalább 8 napig héjon kell erjeszteni, a bort legalább 6 hónapig fahordóban kell érlelni. Legalább három szőlőfajta borának házasítása kötelező, arányuknak meg kell haladnia külön-külön az 5%-ot, de egyetlen fajta borának aránya sem haladhatja meg az 50%-ot. A kékfrankos fajta használata kötelező, és ebből a fajtából kell a legnagyobb arányban házasítani; a turán és bíborkadarka fajták borának aránya pedig együttesen és külön-külön sem haladhatja meg a 10%-ot.
A superior bikavér esetén a szőlőcefrét legalább 14 napig héjon kell erjeszteni, a bort legalább 12 hónapig fahordóban kell érlelni, legalább 6 hónapos palackos érlelés szükséges forgalomba hozatal előtt az Egri borvidéken. Továbbá legalább öt szőlőfajta bora arányának meg kell haladnia külön-külön az 5%-ot, a kékfrankos kivételével egyetlen fajta borának aránya sem haladhatja meg a 30%-ot, a kékfrankos fajta arányának 30 és 50% között kell lennie, a turán fajta borának aránya nem haladhatja meg a 5%-ot, a cabernet franc és cabernet sauvignon fajták borának aránya külön-külön és együttesen sem haladhatja meg a 30%-ot. A grand superior bikavér esetén további követelmény, hogy a bort legalább 16 hónapig kell fahordóban érlelni. (forrás: boraszat.kormany.hu)

“Kékfrankos nagyhatalom vagyunk, itt hever a lábunk előtt, csak nem hajolunk le érte”

“Nemcsak a fogyasztók, hanem a borászok is elszoktak a kékfrankosnak, mint fajtabornak a népszerűsítéséről, én ezt nagyon sajnálom, és szívügyemnek tekintem, hogy megmutathassam a fajta szépségeit” - hangsúlyozza Varga Tamás, a soproni Steigler Pincészet borásza. “Mindenkinek van kékfrankosa, még aki letagadja, annak is” - mondja nevetve. “A dédszüleink is ebből dolgoztak, jelen volt mindig is ezen a borvidéken, és nekünk az a dolgunk, hogy megmutassuk a sokszínűségét, hogy mit tud a különböző dűlőkben és talajokon, más és más technológia alkalmazásával.”

A Steigler-nél a kékfrankost mindig is kiemelten kezelték, jelenleg a területeik egyharmadán terem ez a fajta. “Bio termelőként különösen fontosnak tartjuk a terroir megnyilvánulását a borainkban, erre a frankos kiválónak bizonyul. A terroir alatt legnagyobbrészt a dűlőink kitettségét, a Fertő tótól való távolságot, és a talajokból eredő különbözőségeket értem. Sopron egyedülálló csillámpalás talaja azonban mindenhol felszínre bukkan, és meghatározza a borok karakterét, egyfajta sósságot, mineralitást kölcsönözve számukra” - emeli ki a borász. A 2022-es évjárattól öt féle kékfrankost palackoznak. “Három dűlőszelektált borunk a Steinhaufen, a Spern steiner és az Alte Reben ültetvényekről származik. Emellett ezekből egy prémium hordóválogatás születik, és van egy klasszikus kékfrankos birtokborunk is. Idén emellett rozé Pét Nat-ot és fehérbort is készítettem kékfrankosból, valamit egy csekély mennyiségű szalmabor elkészítésével is kísérleteztem. Vagyis nyolcféle bort tudunk bemutatni ebből a nagyszerű fajtából!"

A Soproni borvidék a hűvösebb klímájú területek közé tartozik, így magasabb savakra építkező kékfrankosok születnek. Kevésbé teljes szájat betöltő, mint inkább egyenes vonalú, elegáns, szilvás, meggyes aromatikájú borok jellemzőek a térségben.

A cikk megjelenését a Magyar Bormarketing Ügynökség támogatta.