A borok értő élvezetét ma már számos helyen tanítják. A Borkollégium legfrissebb, ízelítő kurzusán a párlatok / röviditalok / égetett szeszesitalok titkaiba kalauzol Petzold Attila, aki rutinos, nagy tudású, fáradhatatlan előadó, lényegre törően tanulságos, mégis szórakoztató, és semmilyen kérdéssel nem lehet sarokba szorítani.

 

 

A hallgatók először történeti alapismereteket kapnak, könnyen emészthető mennyiségben és mélységben. A hőskorban vélhetően alkimisták találtak rá az aranykészítés titka helyett a gyógyfüvek illóolajainak kinyerésére alkalmas eljárásokra, ez lett az alapja az alkoholos lepárlás technológiájának is. A keletkezett fertőtlenítő- és gyógyhatású anyag a megtisztelő Élet Vize – Aqua Vitae nevet kapta. Sikere nyomán a felhasználható anyagok és módszerek, a főzőberendezések nagy változatosságban, robbanásszerűen terjedtek el és számtalan helyi italváltozatot szültek. A sokféle alapanyag, a termőhelyi hagyományok, a különböző karakterű lepárlók, a mára tökélyre fejlesztett technológia óriási, felderítésre váró világot ígér.

Az előadás semmiképp nem száraz – a friss tudást a szakértő kóstolás módszertana koronázza négy különböző terület eltérő alapanyagú mintájával.

Aki a bemutatóra eljön, már tudja, hogy a gallér mögé lendületből dobott rövidital kizárólag az alkoholról szól. A nemes anyagokból sok munkával, igényesen, precízen, nagy gonddal előállított zamatok élvezete a fogyasztótól többet kíván. Cserébe némi (sok) gyakorlás után a pohárból már kiérezhetjük az ital alapanyagát, a használt technológiákat, az utókezelés, cicomázás trükkjeit. A figyelmes kóstolónak már feltűnik az ismert Bacardi rum kristálycukorra emlékeztető illata, és a leheletnyi hordós érlelés ellenére színtelen ital megfejtésére is fény derül.  

A felszolgálás elavult vendéglátós trükkjeinél fontosabb a kóstolópohár alakja: az óvatosan megbillegtetett, elkeskenyedő formájú Glencairn whiskys pohár kerekded aljába töltött kis mennyiségű párlatból szabadulnak fel legszebben az ital aromái. Tekergetni-centrifugálni tilos!

 

 

Egy mérsékelten érlelt, intenzívebb, vegetális aromájú Tequila kapcsán megtudjuk a citrom-só, fahéj-narancs magyarázatát. Kíváncsiak meghallgathatják a következő kurzuson, a többieknek legyen elég, hogy a kóstolt Patron Añejo szépségeinek semmi szüksége rájuk.

 

 

Elhangzik a valódi nemes italok és az ipari szeszből mesterséges aromákkal imitált koppintások közti lényegi különbség. Utóbbiak valóban csak a véralkoholszint befolyásolására kreált olcsó illúziók – ha drágán teszik polcra, akkor is. Valódi, gazdag zamatokat a tradicionális italok kínálnak, nekünk most az intenzívebben érlelt Croizet VSOP, a francia Cognac termőhely rangos és kifinomult terméke. Borértőknek nem ismeretlen az italból kikóstolható ízek özöne. Ebben a konyakban a hordós érlelés vaníliás-fás aromái között őszibaracklekvár, dohánylevél, karamell, kakaópor sejlik. Az alkoholosság ellenére lágyan fordul a szájban, simán ereszkedik a garaton, hosszú, kellemes illatokat hagy maga után.

 

A whiskyk több alfajából és sokféle iskolájából ma az előadó „személyes kedvence” – az Orkney szigetekről érkező skót Scapa (The orcadian) – mutatja be, hogyan lehet egy párlat egyszerre gyümölcsös-citrusos, finoman füstös, hordós, emlékezetesen friss és elegáns aromájú.

 

 

Érintőleg szó esik számos technológiáról, párlatcsaládokról, a termőhelyek sajátosságairól és egymás közti rivalizációjáról, a japán whisky keletkezéséről, a feltörekvő ázsiai próbálkozásokról, tilalmakról és pálinkatörvényről, hordótitkokról, a fogyasztás örömeiről és veszélyeiről, megbízható, kiváló termelőkről, ár-érték arányról, bányászott gleccservízről, a párlat-marketing vicces-bosszantó blöffjeiről, a végére határozottan tovább nő az információéhség.

 

Kezdő kíváncsiaknak melegen ajánlom a következő ízelítő kurzusok valamelyikét, elkötelezett érdeklődők és szakemberek pedig három napos, 34 mintával illusztrált WSET (Wine and Spirit Education Trust) tanfolyamon szerezhetnek átfogó, mély ismereteket és WSET vizsgát is tehetnek – ugyancsak Petzold Attila vezetésével.