Tavaszi kortyok nyomában a Winelovers Grandon

A tavasz minden bornak jól áll: már szívesen kortyolgatjuk a jól behűtött és frissítő buborékosakat, de nem zárkózunk el a sokszor inkább hideg téli estékre tartogatott, nagytestű vörösektől sem. Éppen ezért ilyenkor érdemes talán olyan eseményre menni, ahol a borfajták és stílusok széles palettájával találkozhatunk – például a Winelovers Grandra, amely idén több, mint 150 kiállítóval, és 700 fölötti tételszámmal kedveskedett nekünk.

Sokszor gondolkozom azon, lehet-e objektív a választásom egy ekkora méretű rendezvényen, de aztán – mivel mindig arra következtetek, hogy nem – hagyom, hogy szokásos szempontjaim vezessenek az éppen kóstolásra váró tételek kiválasztásban. Így ezen az estén is a szokásos két szempont szerint kerestem: vagy olyan újdonságokat, különlegességeket választottam, amikkel máshol valószínűleg nem találkozhatok, vagy éppen azokat a számomra kedves fajtákat és stílusokat, amikről tudom, hogy nem okoznak majd csalódást.

Az idei Winelovers Grand-ot egyből egy nem csak méretében, de karakterében is rendkívüli tétellel indítottam: elsőként a Fehérvári Borbirtok Reserve Brut Magnumját kóstoltam. A tradicionális eljárással készített pezsgő 2024-ben a Winelovers Wine Awards egyik aranyérmese lett, nem véletlenül. Köztudott, hogy a magnum pezsgők érése lassabb, ez pedig harmonikusabb aromákat eredményez: a Fehérvári-féle pezsgő ennek köszönhetően sem frissességnek, sem krémességnek nem volt hiányában, a citrusos – barackos gyümölcsösség pedig szépen egyensúlyban volt a készítési eljárással együtt járó toastos jegyekkel.

A Fehérvári Borbirtok után kicsit még Somlón időztem, és céltudatosan a szemközt helyet foglaló Kancellár Birtok standjához látogattam el, kíváncsian várva, hogy milyen lesz, ha „a jövőt kóstolhatom a poharamban”. Így harangozták be ugyanis legutóbbi kísérletüket, azt a végül SomlAI névre keresztelt, 3000 palackszámmal készült házasításukat, amelynek elkészítéséhez a mesterséges intelligenciát hívták segítségül. A végeredmény egy hársfavirágos-citrusos, üde, kedves, könnyen fogyasztható ital lett, de mivel a chatgpt-től olyan bort kértek, amelynek alacsonyabb a savtartalma, emiatt – őszintén szólva – a bor készítésének története jobban felkeltette az érdeklődésemet, mint maga az ital.

Mivel hétköznapi munkám során gyakran előfordul, hogy én is a mesterséges intelligenciával „konzultálok” bizonyos kérdésekben, szerettem volna megérteni, hogy a borkészítésben mi az, amivel a „gép” hozzájárulhat a folyamathoz. A beszélgetés során kiderült, hogy az AI egyrészt megkapta azt az információt, hogy a birtok aktuális készlete pontosan milyen fajtájú és mennyiségű borokból áll, másrészt pedig a feladatot, hogy készítsen olyan házasítást, ami visszafogottabb savakkal bír, ugyanakkor karakterében hozza a borvidék tipikus stílusjegyeit. A gép elvégezte a feladatot, sőt, ennél is többet: nem csak egy furmint alapú, de juhfarkot, hárslevelűt és cserszegi fűszerest is tartalmazó házasítást ajánlott, de címkét is tervezett, sőt, még nevet is adott. Ez utóbbi javaslatot – az AI a borász számára is érthetetlen Nebula nevet javasolta – szerencsére elvetette a birtok, de a SomlAI Cuvée név alatt a palackba kerülő házasítás a chatgpt-t igazolta, a bor ugyanis az idei Berlin Wein Trophy-n aranyérmet szerzett.

A Winelovers rendezvényeken sosem hagyom ki a tanulás lehetőségét, és legalább egy pop-up kurzusra mindig beülök – ez idén a Buborékok a világ körül című volt a Terroir Club-ot képviselő Kürthy András előadásában. A közel egyórás program hosszához képest igen tartalmasra sikerült, hiszen a három, erre az estére választott – a Terroir Club kínálatában egyébként is szereplő - tétellel nem csak három különböző borrégiót, de elméleti oldalról a legfontosabb pezsgőkészítési eljárásokat is megismerhették a résztvevők. A sorba a Tokajban működő Pelle birtok 2024-es, 95%-ban hárslevelű, 5%-ban sárgamuskotályt tartalmazó, könnyed, mézes-virágos Frizzi Gyöngyözőbora, a Penedés-i, halványsárga színű, hosszú lecsengésű klasszikus „cava-stílust” bemutató Massana Noya - Cava Eudald Brut, és egy, a Veneto tartományból, organikus gazdálkodásból érkező, világos rózsaszínű, pirosbogyós-gyümölcsös prosecco, a Fidora - Rosé Brut Nature 2021 DOC került.

A kurzus után Etyekre folytattam a kirándulást, azért, hogy egy számomra újdonságnak számító borászat, a Gluck Birtok boraival ismerkedhessek. A borvidékre mindössze néhány éve érkezett, a Kóser borkészítési hagyományokat szigorúan követő családi pincészet egyelőre két évjárattal büszkélkedhet, én ezen az estén a zászlóshajó boruknak számító 2022-es chardonnay-t kóstoltam. A halványsárga színű, illatában citrusos és florális, ízében inkább érett almás jegyeket mutató bor frissessége és krémes lecsengése igazán elegánssá teszi az egy éven keresztül hordóban érlelt tételt.

Ha az Etyek-Budai borvidék borászatait kellene felsorolnunk, biztosan az elsők között jut eszünkbe az Etyeki Kúria neve. A borvidéken tovább időzve a Kúria pultját kerestem fel, és tovább kísérleteztem, mivel a 2023-as MSP Zenitet kértem a poharamba. Talán sokan nem tudják, de

az MSP rövidítés mögött a kísérletezésre elindított „Mérész Sándor Projekt” elnevezés rejlik, de a címkén ugyanúgy megjelenik az Etyeki Kúria neve is, utalva ezzel a két brand összekapcsolódására. És hogy miből ered ez a kettős elnevezés? Néhány éve az Etyeki Kúria letisztult és következetes, egyértelmű portfóliója mellett új próbálkozásként jelentek meg a kis palackszámban készülő Mérész Sándor Projekt borok: ezek azok a tételek, ahol a Kúria főborásza kiélheti felfedező-kedvét, akár a portfólióban transzparensen még nem megjelenő szőlőfajták, akár új borkészítési trükkök terén.

Ennek a projektnek az egyik gyermeke az említett Zenit, amely kézi szüret után alacsony hőfokon fémtartályban erjedt, majd 6 hónapig finom seprőn érlelődött, és amelynek illatában a csonthéjas gyümölcsök dominálnak. A harmonikus, közepesen telt, citrusos utóízzel bíró bor már külföldön is bizonyított, hiszen 2023-ban a Berliner Wine Trophy ezüstérmese lett, így remélem, hogy a Kúria fő portfóliójába is bekerül majd a kísérlet eredménye.

A Kúria borait viszont már nem csak Etyekről, de Sopronból is kóstolhatjuk – olyannyira, hogy a Winelovers Grandon már külön standon jelent meg a cégcsoport 2024-ben önállósodott, észak-nyugat magyarországi érdekeltsége. A Kúria Sopron 2019-es kékfrankosa térített el a vörösek irányába ezen az estén, amely a borászat legtöbbet hordóban töltő fajtája: a 12 hónapos 300 literes tölgyfa hordókban történő érlelés főként feketebogyós gyümölcsök (szeder és feketeribizli) és hordófűszerek harmonikus együttesét eredményezte a borban.

Ha vörösek közül egyetlen fajtát ihatnék életem végéig, az biztosan a kékfrankos lenne, éppen ezért úgy döntöttem, hogy a rendezvényen már csak kékfrankosokat kóstolok. Ez a fajta számomra nagyon izgalmas, hiszen rendkívül sokféleképp készíthető bor belőle: a szentendrei Rustica Borműhely például szűretlen sillert készített a fajtából. A 3 hektáros kis családi borászat számomra eddig ismeretlen volt, de a pirosbogyós gyümölcsök, a kétnapos héjon áztatásnak köszönhető leheletnyi tannin, és a könnyedség kombinációja meggyőzött arról, hogy más tételeiket is érdemes legközelebb megkóstolnom.

A Winelovers Grand-ban az a nagyszerű, hogy határon túli borokkal is találkozhatunk, én ezt az estét egy felvidéki családi borászat, a Fyrmonia Organic Winery kékfrankosával zártam. A Fűr község központjában működő borászat organikus műveléssel és minimális beavatkozással készíti borait: kékfrankosuk klasszikus, gyümölcsös-fűszerekkel bír, és jól visszatükrözi a borvidék terroir jegyeit, a tétel nem véletlenül nyerte el 2024-ben Winelovers Wine Awards egyik aranyérmét.