Az Év Borásza mutatkozott be a Magyar Borok Házában

Január utolsó napján az MBH-ban - immár hagyományosan, hiszen 2001 óta ez bevett szokás - bemutatkozott az a borász, akit a Magyar Borakadémia 2007 decemberében az Év Borászának választott. Frittman Jánost már ötödik éve jelölték az első öt borász közé, teljesítményének értékét növeli, hogy egy "hendikepes borvidékről", a Kunságiról ért a csúcsra.

Ünneplés

A kóstolót megelőzte Frittmann János kézlenyomatának felavatása a Magyar Borok Házának "katakombájában", ahol az Év Borásza nyertesek kézjegyei sorakoznak egészen az 1990-es kezdetektől. A soltvadkerti borász még decemberben, a díjátadón "hagyta itt keze nyomát", melyet most - bevett szokás szerint - egy, a borászra jellegzetes butéliát (a híres Ezerjót) mellé helyezve avattunk fel.

Hungarikumok újjáélesztése

Frittmann úr az Ezerjót, ezt a hungarikumot tette naggyá egyedülálló szakértelmével, s bár a díjat sosem egy meghatározott borért adják, hanem a munkásságért, az életműért -ami természetesen még nem teljes és végleges -, azért az Ezerjó bizonyára nagyot nyomott a latban. Ahogyan a Cserszegi Fűszeres is, hiszen a borásztársadalom egy - Hévízen, a '90-es évek végén megrendezett - Országos Cserszegi Fűszeres borversenyen fedezte fel Frittmannt. Legalábbis Módos Péter, az est másik meghívottja - korábban a Magyar Borakadémia elnöke - úgy nyilatkozott: ekkortól figyeli kiemelt figyelemmel a soltvadkerti borász pályáját. A nyugalmazott elnök úr nagy lelkesedéssel méltatta a 2007-es nyertest.

A rendezvényen természetesen jelen volt az MBH részéről Nyikos István a ház ügyvezető igazgatója és Bozzai Zsófia, mint az est háziasszonya. Nyikos úr igen találó pédával világította meg ünnepelt borászunk pályáját. Míg a '90-es évek közepén dehonesztálónak tartották a Szegedi Borfesztiválon, mikor "a kunsági" Frittmann mellé került egy borász pavilonja - ma már bizonyára össze tenné két kezét ugyanaz a szomszéd, ha Frittmann mellé kerülhetne... Az MBH vezetője nem csak a Kunsági Borvidék imázsának visszaállítójaként, de a Cserszegi Fűszeres nagyköveteként mutatta be Frittmann Jánost, aki valóban ennek a címnek a birtokosa. Az egyedülállóan illatos, kellemes aromájú fajtát Bakonyi Károly nemesítette, és Kamocsay Ákos, neszmélyi borász (az Év Borásza 1999 cím birtokosa) tette igazán híressé. Miután 1997-ben Angliában díjat nyert cserszegijével, Londonban igen felkepott lett a "kiejthetetlen nevű magyar bor". Igazából Magyarországon is azután vált ismertté és közkedveltté.

Természetesen meg is kóstolhattuk a Frittmann Cserszegit, a legfrissebb évjáratból. A reduktív érlelésű fehérbor az 2007. Év Borásza szerint tudatosan nem egy Sauvignon Blanc-jellegű bor, ugyanis Frittmannék nem hűtik túlzottan reduktív boraikat, igyekeznek a szőlő eredeti illat- és zamatanyagait visszaadni bennük. Frittmannék, ugyanis a pincészet valójában a két Frittmann testvér igazgatása alatt áll, melyet a cégnévben is megjelenítettek: Frittmann testvérek Kft. Az ősök egyébként már az 1700-as években szőlészkedtek Soltvadkert környékén!

A Sauvignon Blanc-nal való összevetésben bizonyára nem a nemzetközi fajta értékeit vitatta el Frittmann úr, annál is inkább, mivel az ő pincéjében is megtalálható a belőle készült bor. Sőt el is hozta nekünk megmutatni! Nem egy reduktív eljárással készült bort kaptunk, amit vártunk, amelyben a bodzás illatok jönnek elő, hanem egy kicsit testesebb, ugyanis mikrooxidációs (24 órán át héjon áztatott) szőlőből készült, ászok hordóban érlelt bort, melyhez a hordó - nagy mérete miatt - csak igen enyhe fás zamatanyagokat adott, harmonikussá téve annak ízvilágát. Emellett megőrizte kiváló illatait is!

A cserszegi mellett másik híres borának, hungarikumunknak, az Ezerjónak több fajtáját is megkóstolhattuk. 2006-os reduktív eljárással készült bora szolíd illatanyagokkal rendelkező (az Ezerjó nem "illatos fajta"), mely harmonikus ízvilágával könnyű, "kvaterkázó" nyári bor, amellyel el lehet beszélgetni hosszasan egy forró nyári délután az enyhe árnyat adó diófa alatt. Kevés természetes szénsavat is tartalmaz ehhez az élményhez, a Frittmann pincében ugyanis nem használnak mesterséges szénsavat. A bor minerális ízvilágát pedig a tőkék 2-2,5 méterre lenyúló gyökerei teremtik meg, hiszen ebben a mélységben már szikes erek is találhatóak a Kunságban. Lám vannak értékei minden borvidéknek!

A soltvadkerti ezerjók magasabb savtartalommal bírnak, mint az ezerjó hazájának tartott móri terroir bora. Igen beszédes, hogy mindkét Móron rendezett Ezerjó borversenyt Frittmannék nyerték... A 600 tőke / hektáros beültetettség a másik titka a Frittmann-ezerjó minőségének. A terméskorlátozás természetes kulcsa volt hungarikumunk valaha volt minőségének helyreállításának, hiszen a szocialista idők tömegtermelése tönkretette ezt a fajtát is. Érdekes, hogy ezek a hungarikumok ma már gyakran az egyes borvidékek zászlósborai. (Móri Ezerjó, Szekszárdi Kadarka...) Már csak a nemzetközi meg-, és elismertetésük lenne hátra, aminek igenis lehet esélye, hiszen egy hazánkba látogató borász, vagy egy külföldi magyar borkóstoló szakmai közönsége egyöntetűen a sajátos magyar fajták termelésére bíztat.

Nem utolsó sorban megkóstolhattuk a Frittmann-ezerjó különlegesebb válfajait is. A fahordós érlelésű, 2005-ös borban a barikos íz nem domináns, Soltvadkerten csínján bánnak ezzel az ízzel, nem a fa, hanem a bor zamatát szeretnék érezni és éreztetni velünk. A mikrooxidáció miatt már eleve testesebb bor, mint a reduktív eljárással készült ezerjó, a fahordós érleléssel pedig ezt csak tovább növelték. Ez az Ezerjó már egy gasztronómiai bor, nem mindennapi fogyasztásra szánták.

A borsor végére is jutott az Ezerjóból. A késői szüretelésű szőlőből készült Ezerjóról Frittmann János elmondta, hogy a 2,5 hektáron végzett november 15-i szüreten minden babarnult szemet kiszedtek a fürtökből (ezekből egy sárgabarack színű bor készült), s a megmaradt töppedt szemekből készült a 32 cukorfokos, 120 l/g cukortartalmú, de 9 feletti savtartalommal rendelkező desszertbor, amely határozottan nem jégbor, hiszen a fagyok beköszönte előtt megtörtént a szüret.

Irsai Olivérje ismét egy hungarikum és ismét csak egy hangsúlyosan illatos fajta - hasonlóan a cserszegihez -, mondhatjuk "női bornak" is. A 2006-os évjárat reduktív bora is egy kevés szénsavtartalommal rendelkezik. Módos Pétertől, a nyugalmazott borakadémiai elnöktől azt is megtudtuk, hogy a korai érésű fajta nagy előnye, hogy akár már szeptemberben iható, a nyári szüret miatt pedig az időjárás viszontagságainak sem annyira kiszolgáltatott. Az Irsait előszeretettel használják házasításra - éppen értékes illatanyagai miatt. Sajnos - mint a korai fajták ("szőlőlevek") általában - korán öregszik. Ez a tavalyelőtti évjárat azonban - amely egyébiránt még azévben díjat nyert Szlovákiában, mikor készült - még kitűnően iható! Készítője szerint "könnyen érthető bor", a kedvező időjárási viszonyok eredménye - hiszen "2006-ban csak elrontani lehetett a bort".

Azt mondják, míg a vörösbor "magától elkészül", a roséval van a legtöbb munkája a borásznak. A Frittmann testvérek ma már a roséborok között is remekelnek. Cabernet-Merlot-Kékfrankos 2007-es roséjuk a tavalyi Országos rosé borversenyen aranyármes lett. Noha a rosé készítése közelebb áll a fehér-, mint a vörösborhoz - mégiscsak kékszőlőből, a nekünk bemutatott rosé Kékfrankosból készült, melynek kitűnő savai miatt már sokkal kevésbé öregszik mint egy fehérbor. Ezúttal egy igen világos, hagymahéjszínű Kékfrankos rosét kóstoltunk, mielőtt "kijöttek" volna a vörösek. Ugyanis - sokan nem hinnék -, de jó vörösbort is készítenek a Kunságban!

"Az ezerjóhoz és kadarkához hajlott hátú ember kell"

Idézte Frittmann János a régi mondást. Ezeket a hazai fajtákat ugyanis csak tőkén, az anyaföldhöz közel kell termeszteni, ahhoz, hogy igazán jó minőséget adjon. Mindig is sok munka volt velük, amit nem érdemes megspórolni.

A Frittmann Kadarkáját kóstolva egyhén barikos, harmonikus ízvilággal találkozhattunk. A fajta eredetileg valószínűleg a mai Koszovó területéről származik, nem igazi hungarikum, hiszen Szerbiában, Bulgáriában is jelen van, mégis sajátunknak érezzük az évszázadok óta hazai földön honos szőlőt.

Enyhén barkos illattal köszönt be a Cabernet sauvignon - Cabernet franc cuvée, mely természetesen egy gasztronómiai bor, a hozzáillő ételek mellett érezhetők ki legjobban zamatanyagai. Ez a bor a Frittmann pincészet egyik legdrágább bora, mely már több díjat is nyert, többek között ezüstöt Brüsszelben.

Az eredetileg francia, ma már nemzetközi fajta Merlot pedig - mely Módos Péter szerint a nő a vörösborok között - már színében is megjelenítette a testességet. Ugyanis már barnás árnyalatok is látszódtak a 2002-es, 1 évig barikhordós érlelésű soltvadkerti merlotban. A kunsági település környéki dűlőkben egyébként igen jelentős ültetvény van ebből a fajtából. "A fajta igen sok munkát is ad a borásznak" - hangsúlyozta híressé lett kunsági borászunk.

Hegyközségi elnökként is rendet tett szűkebb pátriájában

Frittmann János, akinek személyében a - főleg a '90-es években jellemző - borhamisítás központjaként emlegetett Kunsági borvidék hírnevének helyreállítóját tisztelhetjük, ma már a hegyközség elnöke. Nem csak a saját pincéjében alkotott nagyot, de a Szőlősgazdák bora védjegy bevezetésével az egész Kunsági borvidéken rendet tett, hiszen ennek segítségével sikerült kirekeszteni a helyi borásztársadalomból azokat a borhamisítókat, akiknek nevét - bizonyíték hiányában - nem hozta le a sajtó személyiségi jogokra hivatkozva. Sokat köszönhet neki nem csak a jó bort kedvelő borbarát, de az egész magyar borásztársadalom is.