A fénykor a filoxéra előttre tehető. De már a római korban (2-4. század körül) foglalkoztak a környéken szőlővel, borral. A pincénk neve is így jött: a Skanzen területén tártak fel egy romos épületet, egy leszerelt római katonáét, találtak szőlőművelésre használt eszközöket a kandallóban szőlővenyige maradványaival, azaz bora is lehetett. A régészek a Villa Rustica nevet adták az 5000 négyzetméteres birtoknak, ezt vettük át mi is.

Az elmúlt években induló pincékkel hárman vagyunk szentendrei borászok. Ez nem sok, de számunkra nagy öröm; bizonyíték, hogy nem csak a turizmus miatt jelentős a város, hanem a jelek mind igazolják, hogy helye van a minőségi borkészítésnek. Írásos nyomai vannak az itteni vörös aszúknak, a város alatti pincéknek, az itteni borok egykor vetekedtek a tokaji borok árával.

A kadarka meghatározó volt - ezt a Sashegy-Budai borvidék írásos emlékei több helyen is említik - amiből a budai vörös is készült csókaszőlő házasításával. Találunk írásos emlékeket a fehér kadarkáról is, de ez akkoriban sok fehérszőlőnek volt a közismert neve, így ezek beazonosítása írásos emlékek alapján már nagyon nehézkes lenne. Kiemelkedő volt az illatos fajták (Tamjanika, Szlankamenka) termesztése is. Kis mennyiségben kísérletezünk édes borokkal ma is, egyelőre fehérben (220-as természetes cukorral), inkább töppedéssel, kis botritisszel. A szentendrei vörös aszú viszont nem úgy készült, ahogy ma Tokajban ismeretes. Padláson, szalmaágyra terítették a szőlőt feldolgozás előtt. 

2015 körül kaptam ajándékba egy Borkollégiumos tanfolyamot, amely magával ragadott, elkezdtem képezni magam, egészen a WSET fokozatokig, később pedig a kertészeti egyetem borbíráló kurzusát is elvégeztem a párommal. Jártuk a hazai és külföldi borvidékeket. A párom is látta a komoly szándékokat, róla pedig kiderült, hogy még jobb képességei vannak a kóstolásra, minden előképzettség nélkül. Adtam magamnak 20 évet, hogy elkészítsem a nagy bort. Beiratkoztam a Soósba, a borászképzéssel 2020-ban pedig elindult a birtok. Van még 17 évem a 100 pontos borra.

Három kékszőlőnk közül a merlot-t hordóba tettük vörösbornak, a kékfrankost sillernek álmodtuk meg, adódott a zweigelt rozénak. Gyümölcsös fajta, melyet mi nem hagymahéjszínű, behízelgő bornak készítünk. 12-14 órát áztatjuk, szinte silleres árnyalattal, szűrés nélkül. Borainknál törekszünk a természetes tisztulásra, legfeljebb durva szűréssel. Akik eddig nem szerették a rozét, azok is kedvelik ezt a borunkat. Nem kapkodunk soha a borkészítéssel: spontán erjesztés, alacsony kén, kedveljük a hordót is. Mindent magunk végzünk, sok kísérletezéssel.

Szentendrén vannak pincetúráink, kóstolóink, dűlőtúra is. Értéknek gondolom, ha egy étterem helyi bort tud mutatni a vendégeinek. A Szabi A Péknél van borunk, egy helyi delikát boltban is és a fővárosban is néhány helyen, többek között a Stelázsiban, a Kéhli Étteremben, a Kadarka Borbárban. Alapító tagjai vagyunk hét másik pincészettel együtt a Dunakanyar Borútnak, 3-4 borvidék metszéspontjában. Összeköt minket a barátság és a csodás táj, és igyekszünk rendezvényeken is egyre határozottabban jelen lenni. Remélem, hamarosan találkozunk!