Az érdeklődőknek a gasztronómiai élvezetek mellett a Szik Mátyás sztár sommelier által tartott Bock interjú jelentette a program fénypontját. Egyedi és különleges élmény volt a szerény kezdetekről, a bejárt életútról, munkáról, családról hallgatni és abba belegondolni, hova nőtte ki magát ez a családi vállalkozás - mindeközben kóstolgattuk a prémium Bock borokat.

 

 

Megérkezve kétféle welcome drink fogadott minket: 2013-as Bock Marcell pezsgővel és Bock Villányi hárslevelűvel indult az este. A hárslevelű a fajtára jellemző kellemes reduktív, friss tétel, intenzív citrusossággal, mézes, hársfavirágos beütéssel. A prímet azonban az unokáról elnevezett pezsgő vitte, aminek a készítési módját már az ízéből kikövetkezthettük. Komplex elegáns buborékok, a trópusi gyümölcsösség mellett vajas, kekszes aromák - igazi methode traditionnelle pezsgőhöz volt szerencsénk. A chardonnay-ből készült ital méltó párjai voltak a kis fagylaltostyákban felszolgált ételkülönlegességek és a sajtok. Az állófogadás közben kivetítésre kerültek az elmúlt 40 év munkás hétköznapjainak képei - a szőlészeti és borászati munkákba is nyerhettünk egy kis betekintést.

 

Ezután egy vidám baráti köszöntő nyitotta meg az interjút. Az ünnepeltet először természetesen a kezdetekről kérdezték, és roppant izgalmas volt betekintést nyerni az életútba - kiderült, hogy még egy borászattal régóta foglalkozó családba születő, mára magát legendává vált ember számára sem volt fiatalon egyértelmű, hogy ő borász szeretne lenni. A család kis területen már nagyon régen termelt szőlőt és bort, és itt a fiatal Bock József belátást nyert abba, hogy a szőlőben télen is kint kell lenni, amikor hideg van, nyáron is, amikor meleg van. Főleg reál tantárgyakhoz volt érzéke, így eközben géplakatos szakmát tanult ki, és ezt nagyon megkedvelte - első körben egy műhelyben kívánt elhelyezkedni. Ahogy cseperedett természetesen elkezdte felfedezni a szőlészet és borászat élvezeti oldalát is. A honvédségnél már kimondottan szépen fogyott a bor, és amikor innen hazajött, szüleinek újságolta hogy mennyire ízlett neki a kunbajai olaszrizling. Édesapja részben mosolyogva, részben dorgálva jelentette ki és mutatta be, hogy annál náluk otthon magasabb minőséget is fogyaszthat.

 

 

Ez valóban így is volt, és ahogy lépdelt előre tanult szakmájában megfigyelhette, hogy a házi boraik mind a középvezetők, mind az iparosok körében nagy népszerűségre tettek szert. A villányi bor már akkor is presztízst jelentett, akár segédmunkás akár főnök vitte a bort, az adott személynek - jelen esetben neki - sosem volt gondja társaságra. Kialakult egy olyan 4-5 fős baráti mag, akik a minőségi borokat keresték és kedvelték, a házi borok mellett borozókba is jártak kóstolgatni, keresni a minőséget. Egyik kedvencük, a Pécsi Kutatóintézet barna cimkés cirfandlija, ebből heti 2-3 palack is elfogyott. A társaság egymás szőlőjébe is eljárt segíteni bedolgozni a munkahely mellett, és elkezdtek helyi borversenyekre is nevezni - egyik évben még arra is megbízást kaptak, hogy ők szervezzék a villányi versenyt. Egyre csak közelebb került a borhoz és a szőlészethez, egyre jobban megkedvelte és belelátott, és ekkor jött a sajnálatos tragédia - édesapja 1981 januárjában elhunyt. Bock Józsefnek ekkor át kellett vennie a feladatokat, annak ellenére, hogy sokmindent nem tudott még - főleg szőlészeti ismeretei voltak hiányosak. Például metszeni még nem tudott, két évig segítséget kellett alkalmazni, akik mellett ő is bele tanulhatott. A függönyművelést például már ő vezette be, amit Tiffán Ede barátjától tanult.

 

 

Közben a versenyeken is egyre szebben szerepelt, ami további lendületet adott: a pozitív visszajelzések hajtották előre. Oportójával megyei és országos aranyérmeket szerzett, és következetesen megfigyelte, milyen cselekvés milyen hatással van a végtermékre. A régi napszámosok besegítettek, de a munka dandárját a család végezte - feleség, anya, gyerekek. 50-70 hektoliter bort termelt ekkoriban, és nagyjából az adott év termése egy zsigulinyi mellékest, plusz pénzt jelentett a rendes munka mellett. 

Az igazi nagy áttörés 10 év múlva jött, az 1987-es palackozású boraival bekerült a gasztronómiába - először Baranya megyében. Az éttermekben a borát fogyasztó vendégek pedig elkezdtek jönni a pincéhez is, további borokat kóstolni és vásárolni. Ekkorra már 160 hektoliterre nőtt a mennyiség, de még kistermelői módszerekkel, ¾ colos szivattyúval, sok kézi munkával dolgoztak. A rendszerváltás lendületváltozást is hozott a minőség keresésében, még többen kapcsolódtak be a borászati üzletágba, és megtalálták a kereskedők is. Őket a jammertáli családi pince kilátása teljesen meghódította. A borai bekerültek a borászati boltokba, a budapesti gasztronómia pedig ki volt éhezve a minőségre, és olyan helyekre kerültek Bock borok mint a Gundel, Hilton vagy a Fortuna étterem. 

 

 

A minőségre törekvés, kísérletező fejlődés Bockéknál az elmúlt 40 évet végig jellemezte, és máig kitart. Elsők között hozta be és 2000-ben telepítette a syrah fajtát, egyik személyes kedvencét, melyjel 2005-ben már díjat is nyert. Az ausztrál syrah-k fogták meg eredetileg, de hasonló történt több más szőlőfajtával is. Malbecet például egy spanyol nyaralás után telepített, amikor több helyi borozóba betérve azt figyelte meg, hogy mindegyikben az ízlik neki a legjobban. Petit Verdot is próbált telepíteni 3-4 hektolitert, egyelőre kísérleti tétel, nagyon magas tannin tartalommal.

Az interjú közben egy prémium Kékfrankos Selectiont fogyasztottunk, amely nagy meglepetés volt: kékfrankosra ritkán jellemző ez a selymesség és bársonyosság, amellyel ez a tétel rendelkezett. Illatában bőr, dohány, csokoládé, ízében pedig cseresznye és szilva dominál, remek partnere a mini fagylaltostyákban kínált tatár beefsteaknek.

 

Az interjút a gyerekek, Valér és Patrícia zárták le, akinek szintén hatalmas a szerepük a borászat sikereiben. József a rendet, következetességet, kitartást és fegyelmet kívánta nekik elsősörban átadni, de sikerült a borászat szeretetével is megfertőzni őket. Ők bár természetesen megélték a munkát is, de számukra a jammertáli pince mindig is a családi élet központját is jelentette, ahol szórakozni is lehetett - emlékezetesek például a szánkózások a szőlősorokban. Mindketten már saját családot is alapítottak - a két unoka 15 és 12 éves, Fanni nevét habzóbor, Marcellét a kóstolt pezsgő viseli. Bár nincs családi nyomás, ők is érdeklődnek a szakma iránt.

 

 

Az interjú végén megérkezett a Bock 40 cuvée, az évfordulóra készített bordói házasítás. Nagyon erős, 2017-es évjáratról van szó, mely 50% Cabernet Sauvignon, 25% Cabernet Franc és 25% Merlot, 7-8 dűlőből házasítva. Limitált kiadásban, egyedi cimkével kerül forgalomba a bor. Sötét rubin szín, kávé, fekete berkenye, áfonya jellemezte az íz és illat profilt, a 15%-os alkoholt nem érezni rajta, de mindenképpen egy határozott, férfias tételről beszélünk. Ezt kortyolgatva ismét az állófogadás felé vettük az irányt, ahol vadpástétom, szőlő, és macaronok vártak minket. 

 

  A rendezvényen bemutatott Bock 40 Cuvée

 

A Bock 40 Cuvée 24 hónapig új, kisméretű tölgyfahordókban, majd a hordós érlelést követően palackban fejlődött. Megjelenésében a bor tiszta, tükrös, a lassan egységesen lecsorgó lábak, nagy beltartalmi értékre engednek következtetni. A színe közepesnél mélyebb intenzitású rubint, gránátos széllel. Illatában érett gyümölcsösség, gránátalma, szilva, és erdei gyümölcsök fedezhetőek fel. Melegfűszeres, borsos karakterét kardamom és fahéj árnyalja. Kóstolva a bor száraz, közepesnél nagyobb test mellett moderált alkohol érzet és lendületes savak jellemzik. A korty hosszú intenzív lecsengése is árulkodik róla, hogy “nagy bor” van a poharunkban. A Bock 40 Cuvée limitált számban készült, megvásárolható a Bock webshopban.

Talán sok olvasót is érdekel, hogy az elmúlt 40 évben melyik volt a mester kedvenc bora saját tételei közül, amelyre először egy széles mosollyal nyugtázott választ kaptunk, mely szerint minden évben az adott Bock cuvée az aktuális kedvenc - de ha egyet kell megnevezni, az a 2012-es Bock Magnifico. (Mi meleg szívvel ajánljuk a 2011-es évjáratot is.)

Kötetlen beszélgetéssel zárult le ez a ritka alkalom, a betekintési lehetőség a kulisszák mögé, és a kevésbé publikált történetek megismerése, amely minden jelenlévőnek - és remélhetőleg valamennyire az olvasóknak is - még egy adalékot nyújt a jövőben is ahhoz az elményhez, amit egy-egy pohár Bock bor fogyasztása jelent.