A pécsi Kodály Központban, a környék egyik legreprezentatívabb rendezvényhelyszínén, a XV. Európai Bordalfesztivál zárókoncertje adta az apropót a villányi bemutatkozáshoz, szeptember 24-én. A Villányi Prémium Bormustra tulajdonképpen a bordal-koncert előzenekara volt a 19 borász és borászat (Agancsos, Blum, Bock, Gere Attila, Gere Zsolt, Günzer Tamás, Günzer Zoltán, Heumann, Hummel, Jackfall, Keller, Malatinszky, Matias, Müller, Polgár, Szende, Tiffán, Vylyan, Wassmann), akik a forró őszi délutánon nagytestű vöröseikkel várták a koncertközönséget.

 

Vagyis először a sajtótájékoztatóra érkezőket fél 4-től. Néhány ismerős pécsi újságíró-kolléga volt kíváncsi arra, hogyan fotózkodik 19 borász (és borászat képviselője) a Bartók Béla Férfikar tagjaival, valamint hallgathatta meg Gere Attila előadását a villányi eredetvédelemről. Egy órával később indult maga a közönségkóstoló, a létszám egyre növekedett, hat óra körül lépni sem nagyon lehetett az előtérben, a látogatók száma valószínűleg a legoptimistább becsléseket is túlszárnyalta. Cinizmus nélkül állítom, aki itt mind a 19 tétellel becsületesen megismerkedett, annak egészen biztosan egyedi élmény volt az esti koncert (a bordalfesztivál gálaestje).

 

A borokon és a borászatokon biztos nem múlt a siker, a prémium villányi borok többsége tényleg kategóriája legjobbjának mondható, a borászok pedig kiválóan állták a sarat, akár százharmincadszorra is készséggel, személyesen válaszoltak minden kérdésre. Ha Önök egy Polgár Elixír Cuvée illatától, egy Tiffán Elysium látványától, egy Malatinszky Cabernet Franc komplexitiásától, vagy éppen egy Vylyan Cabernet Franc ízétől egyből a bordal CD-t tartalmazó zenegyűjteményükhöz nyúlnak, akkor ezt az eseményt jövőre ne hagyják ki!

 

Egy héttel később, sőt már szeptember 30-tól egészen október 2-ig rendezték meg a hagyományos Villányi Vörösborfesztivált, a borvidék tulajdonképpen elsőszámú rendezvényét. Az évek óta hangoztatott kritika, miszerint a program olyan „mint egy nagyszabású falusi búcsú”, továbbra is nehezen söpörhető le az asztalról. A villányi főutcán jól megfér egymás mellett a prémium borpince, a nemezsapka- és ködmönárus, a veteránautó-felvonulás, a fajáték, a háziszappan, Zepter-lámpa és -edény, valamint a virágkötészeti bemutató és az ördögbotozó fiatalok. Szombat délután, amikor a nagyszínpadon a néptánc- és hagyományőrző együtteseket németül konferálta fel a műsorközlő, már masszív tömegben hömpölyögtek a látogatók a Baross Gábor utcán.

 

Az idén további extraként bevezetett 1000 forintos belépő sem tántorította el a többséget a jelek szerint. (A könnyűzenei kínálat szerintünk idénre sokat javult, de belátjuk, ennek megítélése meglehetősen szubjektív. Az is biztos, hogy ha mi raknánk össze a zenei programot, arra fele ennyien sem lennének kíváncsiak.) Tulajdonképpen minden szó igaz ma is, amit Zoranka a tavalyelőtti rendezvényről írt (Szeretlek is meg nem is). Erre számítsanak, ha jövő ősszel a villányi fesztivált választják!