Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy ha nagy számokkal, arányokkal és méretekkel dobálózunk, akkor eleve csak Amerika neve merülhet fel. Európára, mint öreg kontinensre szoktunk gondolni, ahol mindenki (viszonylag) kicsiben csinálja azt amit csinálnia kell. Ám (a magyar viszonyokhoz képest legalábbis) gigantikus volt Spanyolországban, Ciudad Realban megrendezett boros kiállítás a Fenavin, ahova a világ minden részéről várták a kereskedőket.

De lássuk csak, hogy mit értek a gigantikus méreteken! Például azt, hogy a kiállításnak otthont adó Ciudad Real városka abban a Castilla-La Mancha tartományban helyezkedik el, ahol a szőlőtermő területet a helyiek nemes egyszerűséggel a világon található legnagyobb szőlőföldként aposztrofálják. Annak ellenére, hogy némi szőlő-boros ismeretre már szert tettem, mégis leesett az állam, amikor a szállodai szobába kikészített, a tartományt népszerűsítő könyvecske szőlő-borral foglalkozó fejezete szolidan megjegyezte, hogy mintegy 600 000 hektáron foglalkoznak a környéken szőlőtermesztéssel. További összehasonlítás gyanánt: ez a mennyiség az összes spanyol szőlőtermő terület 50%-át adja, valamint Európa szőlővel eltelepített részének 17%-át. Szóval álljunk csak meg egy szóra. 600 000 hektár egy tartományban? Nálunk meg az összes 22 borvidéken van jó esetben 60-65 000 hektár. Ezen adatok alapján érdemes elgondolkodni azon, hogy Magyarország hogyan (és főleg mivel) tudna megjelenni a világpiacon?

 

 

Több spanyol borásszal beszélgetve egybehangzó vélemény volt, hogy az elmúlt évek során a két nagy európai vetélytárs, Franciaország és Olaszország lekörözte Spanyolországot az eladott borok tekintetében. Ennek egyenes következménye volt, hogy a spanyol állam gondolt egy nagyot és azt mondta: ideje komolyan venni magunkat és szervezni egy olyan boros kiállítást, ahova elhívjuk az egész világot és az összes spanyol bort megmutatjuk. Vagyis ez a kiállítás elsősorban nem a nagyérdeműnek, hanem a borkereskedő cégeknek szólt. Egy nagyon fontos tény, illetve gesztus: a spanyol állam minden kiutazónak fizette a repülőjegyét, illetve a szállását. 

 

Engem ért az a megtiszteltetés, hogy Magyarországról a segítségemmel választottuk ki azokat a borkereskedő cégeket, akik – a fenti paraméterekkel – kiutazhattak erre a vásárra. És itt ért a legnagyobb meglepetés. Azt hittem ugyanis, hogy 1-2 napnál több időt nem vesz igénybe, hogy tíz borkereskedő/borforgalmazó céget találjak, akik vagy már forgalmaznak, vagy pedig szeretnének spanyol borokkal foglalkozni. Nyilván nem a három legnagyobb cégről beszélek, mert ők megértették ennek a jelentőségét és súlyát, ugyanakkor a közép nagyok, illetve a kicsi cégek mintha nem tudtak volna mit kezdeni azzal a ténnyel, hogy ingyen és bérmentve utazhatnak ki és kóstolhatják meg a legjobb spanyol borokat, követhetik nyomon a legújabb trendeket. Biztosan az apró betűs részt keresték, pedig az nem volt.

 

De térjünk vissza a kiállításra! Egyet biztosan kijelenthetek: ha valaki üzletet akart kötni, az tudott is! A vásáron 1361 spanyol borászat mutatta be a termékeit, ami 12%-os növekedést jelentett a két évvel ezelőtt megtartott kiállításhoz képest. Ugyanis a Fenavint két évente tartják meg. A látogatói szám alulról súrolta a 100 000 főt, amiből 68 246 fő szakmai résztvevő volt. Így a kiállítás elnöke, Nemesio de Lara elnézést is kért azoktól a látogatóktól, akik esetleg csak nézelődni szerettek volna, de már nem fértek be. 

 

 

A kiállítás végén az is kiderült, hogy összesen 816 borkereskedő cég jött 65 országból. Idén először jelentek meg olyan borkereskedők, mint Szingapúrt, Vietnamot, Indonéziát vagy Dél-Koreát tömörítő Délkelet-Ázsiai Nemzetek Szövetsége vagy olyan feltörekvő országok, mint Fehéroroszország, Kazahsztán, illetve az Afrikai kontinensről Kenya és Dél-Afrika.

 

A fenti számokból is jól látszik, hogy itt nem volt idő a felesleges jópofizásra. Már a kiállítás megnyitása előtt interneten keresztül időpontot lehetett foglalni az adott borászathoz. Ha ezt elmulasztottuk volna, akkor is egy több száz bort felvonultató kóstolóteremben lehetett kiválasztani azokat a borokat, amelyek ha megnyerték a tetszésünket egyből mehettünk a három pavilonnal  arrébb található borászathoz, hogy ott az üzletről beszéljünk. Vagyis minden teljesen célirányosan történt.

 

 

Ha már Castilla La-Mancha adott otthont a kiállításnak, akkor jegyezzük meg az itteni legnépszerűbb fehér (airen, macabeo, chardonnay, sauvignon blanc, moscatel de grano menudo és verdejo) és vörösborokat (édes moravia, garnacha tinta, tempranillo, cabernet sauvignon, merlot, syrah és petit verdot) is.

 

Le a kalappal a szervezők előtt, akik válságra való tekintettel is el tudták dönteni, hogy melyik ágazatot tartják nagyon is fontosnak!