Még a baráti körömben is nagyon megosztó volt a téma. Sokan nem is értették, hogy egy férfi egyáltalán miért megy el illatos borokat kóstolni, amikor ezt meg kellene hagyni a nőknek – és lehetőleg a nők között is csak a kezdőknek hajlandóak elnézni ezt a botlásukat. Pedig aki ezen a véleményen van, az nagyon is téved.

Egyrészt ki ne hallott volna arról a világszerte terjedő paradigmaváltásról, amíg a nők egyre inkább a testesebb, nagy borok felé fordulnak, addig a férfiak szép lassan fokozatosan a könnyed, (illatos) fajtákat részesítik előnyben. Arról nem is beszélve, hogy egy jól eltalált illatos tramini vagy muscat ottonel első belépője lehet azoknak az embereknek a bor világába, akik csak most ismerkednek a kóstolás alapjaival. Teszik mindezt úgy az illatos borok, hogy biztosítják azokat a láthatatlan lépcsőfokokat, amelyek elvezetnek a nagyon komoly, testes vörösborok élvezetéhez. Úgyhogy csak a legnagyobb tisztelettel beszéljünk az illatos borokról!

 

A Vinopolisnak sikerült megnyernie 20 borászatot, hogy az illatos boraikat megkóstolhassuk, szám szerint 25 félét; a cserszegi fűszerestől az irsai olvirég, a traminitől a sárga muskotályig elég széles volt az illatorgia.

Elsőnek a Szőllősi Pincészet Neszmélyi Cserszegi Fűszeres 2011-et kóstoltam. A palackról már messziről fel lehetett ismerni a pincészetet. Itt tudatosult bennem az a közhely, hogy annak is meg van az előnye, ha egy pincészet nem változtatja meg minden évben újra az arculatát és nem jelenik meg új címkékkel, mert azt a fogyasztó nem tudja követni. A címkén csak a legszükségesebb információkkal (reduktív technológiával készült, nem túl meglepő módon a fehér húsokhoz és halakhoz ajánlják) szembesülhettünk, de azok legalább ott voltak. Illatában szép, kicsit visszafogott volt.

Szöllősi Mihály gyakorlatilag évről évre megbízható minőséggel – és mennyiséggel – jelenik meg a piacon, amit a 29 hektár saját tulajdonú szőlő, illetve a további 40 hektárról felvásárolt szőlő biztosít. A borászról kijelenthetjük, hogy Neszmélyi borvidéken – a Hilltop után – a második legnagyobb húzónév amire boraival rá is szolgált. Alk. tart: 12,0 %. Ára: 1250 Ft.

Igazi meglepetésként éltem meg a Dunaszentmiklósi Kősziklás Pincészet Neszmélyi Irsai Olivér-jét. Kifejezetten üdítő, kellemes bor, friss, ugyanakkor lekerekített, szépen kidolgozott savakkal, hosszú lecsengéssel. Illatban és ízben is egy gyümölcskosarat rejtettek el benne, ugyanakkor minden gyümölcs a helyén volt, az aromák egymásnak nem versenytársai hanem kiegészítői voltak. A kortyban lévő gyümölcsösség szép lassan fokozatosan – ugyanakkor feltartóztathatatlanul, mint az esti dagály – terjedt szét a szájban. Már el akartam köszönni a korty után a számban maradt ízektől, de azok még tovább szerettek volna maradni és maradtak is.  Erre mondja valaki, hogy egy könnyed illatos fehér bor nem lehet komplex! Azt, hogy 13,0%-os az alkoholtartalma csak onnan tudtam, hogy elolvastam a címkéjén. Valójában észrevétlenül beolvadt a borba. Ára: 1750 Ft.

 

A következő bor Haraszty-Vallejotól a Sir Irsai 2012 volt. Minimál design címke, minimál infóval. De csak látszatra. Mert akinek okostelefonja volt, az egyből megtudhatta – volna –, az összes Sir Irsaira vonatkozó paramétert. Azért írom, hogy volna, mert a honlapon csak a 2011-es Sir Irsaira vonatkozó adatokat találtam. Hát nagyjából ennyit ér a technológiai fejlődés, ha az infókat nem frissítik. Illetve azért ez mégsem teljesen igaz, ugyanis egy másik menüpontban legalább a Sir Irsai 2012-re vonatkozó árat megtaláltam. A pincészet szerint a „shop ára” 1875 forint, illetve a „pince ára” 1500 forint. Aki viszont részt vett az Illatos est rendezvényen, az a pinceárnál olcsóbban, 1350 forintért vehette meg ezt a tételt. Színében teljesen átlátszó, már-már vodkaszerű tisztasággal rendelkezett. Egy másik megválaszolatlan kérdés maradt számomra, hogy a palackon milyen értelmet szántak az Etyek/Lujan De Cuyo/Santa Ynez feliratnak. Azon túl, hogy mind a három borvidék; az első Magyarországon, a második az Argentínában lévő Mendoza tartományban, míg a harmadik Kaliforniában található Santa Barbarában. Annak ellenére, hogy egy etyeki bort kóstoltam nekem mind illatban, mind pedig ízben is inkább az újvilági jegyek domináltak. Alk. tart:12,5 %

Az este folyamán kétféle traminit is lehetett kóstolni. Az egyik a Móri Tramini 2010 volt (bár a kóstolási listára véletlenül 2011-et írtak) a Maurus Pincétől, 11,5 %-os alkoholtartalommal, míg a másik, a Csörnyeföldi Tramini 2011, Zalából jött, Bussay doktortól, a Muraszemenyén praktizáló, körzeti orvostól – meglepően magas – bár itt sem érezhető - 15,5%-os(!) alkoholtartalommal. Amíg a móri traminiban sajnos lehetett érezni egy kis maradék ként, addig csörnyeföldi társa mindenképpen maradandó élményt nyújtott. Azonban Bussay László másik bora, a félszáraz Csörnyeföldi Sárgamuskotály 2011 még szebb élményeket nyújtott, mint traminije. Alk. tart: 11 %. Ára: 1350 Ft.

Nyakasék hozták a már tőlük kötelezően elvárt minőséget a Budai Aligvárom 2012-vel, illetve a Budai Irsai Olivér 2012-vel. Azt hiszem, hogy arra a kissé epés kérdésre, hogy miért vannak ott a Nyakas borok minden gasztróban, nagyjából ez a két bor meg is adta a választ. Azért, mert azt nyújtják, amik, és viszonylag kedvező, elfogadható áron. Ha az Aligvárom összes tulajdonságát egy szóban kellene megfogalmaznom, akkor azt mondanám, hogy harmónia. Valószínűleg ezt mondanák erről a borról azok a laikusok is, akik nem tudnák megfogalmazni pontosan, hogy mit éreznek, „csak szeretik” a bort. Annyit azért érdemes megjegyezni magáról a név eredetéről – ami akár önálló történetként is megállná a helyét –, hogy az „Aligvárom” egy több száz éves présházakból és pincékből álló sor Tök község határában. Mivel a pincék relatív messzebb esnek a település központjából, így a szőlősgazdák tényleg alig várták, hogy végre kiérjenek oda. Fajtaösszetétel: Chardonnay 50%, Irsai Olivér 30%, Rizlingszilváni 10%, Szürkebarát 10%. Alk. tart: 12,5 %. Ára: 1400 Ft.

A Budai Irsai Olivérre az enyhén zöldes fehér szín volt leginkább a jellemző, a frissesség itt is kirobbanóan érzékelhető volt. Illatban meg virágos zöldellő rét. Alk. tart: 11,5 %. Ára: 1550 Ft.

 

Elérkeztünk ahhoz a borhoz, amiről a kóstolók legnagyobb része úgy nyilatkozott, mint az est egyik legszebb Irsai Olivérje – legalább is az egyik sommelier szerint. Ez a bor pedig sokak szerint Magyarország egyik, – még csiszolatlan gyémántnak tűnő – borvidékéről, Mátrából származott.  Szőke Mátyás Irsai Olivér 2012-es bora mesterien ötvözte a fajta erényeit és a borász tudását, megspékelve egy kis mátrai mineralitással. Könnyed és ugyanakkor mégis elgondolkodtató. Az a potenciál rejlik benne, mint a csodagyerekben, aki annak ellenére, hogy csak öt éves, már kotta nélkül játssza zongorán Bach-f moll zongoraversenyének 2. tételét.  Úgy ez a bor is: lehet, hogy „csak” egy irsainak néz ki, de annál sokkal többet nyújt. Alk. tart: 13 %. Ára: 1550 Ft.

Nagyon szép, illatos borokat kóstolhattunk ezen az estén a Vinoplis étteremében. Megfigyelhetőek voltak a borvidékek közötti különbségek, melyek természetesen az adott fajtákban is megjelentek. A Balatonról és környékéről bemutatott tételek esetében a gyönyörű illatok sosem kószáltak egyedül, a kezüket minden esetben megfogta a terroir mineralitása, míg az északi borvidékeink talaja valahogy már nagykorúnak tekintette ezeket az illatokat és engedélyezte nekik a felügyelet nélküli barangolást. A fenti megállapítással persze nem akarok egy borvidéket sem kiemelni, illetve másokat elmarasztalni. Mindössze arról van szó, hogy 22 borvidékünkön olyan széles spektrumban tudunk az illatos borokkal foglalkozni, hogy kizárt dolog, hogy ne találnánk meg azt az illatos borfajtát, amely a legtöbb örömöt szerezné nekünk.