Mészáros Gabriella és Rohály Gábor vette a bátorságot, hogy helyt ad hét tehetséges fiatal és egy már korántsem fiatal, ámde sokat bizonyított borásznak. A Vármegye utcában kb. 60 ember gyűlt össze este hat órára és élvezte végig a nagyjából 30 bemutatásra szánt tételt. Jellemzően fehérborok kerültek a pohárba, de a vörösbor szerelmesei is megtaláhatták a számításukat.

Ez a beszámoló kevésbé a borok felsorolás jellegű bemutatásáról fog szólni, inkább a legizgalmasabbakról és termelőkről. A mérete alapján a legnagyobbak között van a Borpalota. 140 ha és több száz hektáról felvásárolt szőlő, nagy mennyiségű bor, az 1000-2000 Ft közötti kategóriából. Jól iható borok, a mindennapokra, köztük egy-két komolyabb tétellel. Az a szegmens, amiben nagyon le vagyunk maradva. Egy kicsit több izgalom szorulhatna a borokba, de kénytelenek vagyunk tudomásul venni, hogy ekkora mennyiségnél a technológia közbeszól. Három sorozata van a társaságnak: Fríz, Őzike, és a Borpalota. A Fríz sorozatból való a Hárslevelű (2008). Bevallottan és letagadhatatlanul található benne botritiszes szem, amely illatából is kiugrik. Erőteljes illat, mézes barackos jegyek és 8 gramm finom cukor. Belekortyolva a 15 % alkohol és a nagy test jelentkezik először. Elsőre jól itatja magát, aztán egy kicsit elnehezül. Méz, hársvirág és szép ásványok. Jó alapanyag, jó koncepció, lehetne egy kicsit komplexebb.

Jelen volt a borvidék egyik rangidőse Ludányi József. A Ludányi Pince 1995 óta készíti borait egy olyan koncepcióval, amely talán túl határozottnak és megalkuvást nem tűrőnek fog hatni. Röviden a lényeg a bor tökéletes tisztasága, borhibák esélyének teljes kikerülése. Ezért minden bor reduktív technológiával, a levegőtől elzártan készül, ezt olyan szinten művelve, hogy már a présben sem használnak levegőt.

 

Gondolhatnánk azt, hogy ettől a borok egyformák lesznek, de nem. Vitathatatlanul gyümölcsösek, frissek, üdék, de valamiért nem hiányzik belőlük az áruktól elvárható izgalom, talán még több is. Hiszen megint az 1000 – 2000 Ft között járunk. Az Excellent sorozat fehér, rozés és vörös borai az évjárat válogatott tételeit tartalmazza, kissé nagy titoktartással, ugyanis a hátcímkén nem találunk pontos adatokat. Aztán rájöttem, hogy nem is érdekel, hiszen nem azon múlik, hogy milyen minőséget képvisel a bor, hogy milyen fajta szőlőből készült. Mindegyik a kategóriájának kiválósága és igazi gasztroborok. Ami a forgalmi tételek közül legjobban bejött nekem az 2010-es Pinot Gris volt. Az este azon bora volt, amit bármikor képes lennék meginni és annyit, amennyi belém fér, a féktelenség jegyében. Citrusokkal és csonthéjasokkal teli illat és ízvilágú, könnyed, kellemes, barátságos és minden ilyenekkel teli bor. Imádtam.

Szőke Mátyásról nem hiszem, hogy tudok újat mondani. Nem is próbálom meg. A Peresiről sem kell sokat mesélni, mert mindenki hallott már róla. Aki még nem kóstolta meg azt nem halogassa. A borvidékről mindent elmond. Elegáns, gyümölcsös, tüzes és mégis hűvös, megfelelő hordóhasználata, amely megemeli az egész bort.

Minden borvidéken van „nehézlovasság”. Azokra gondolok, akik az én ízlésemnek túl nagy, komoly, mindenből a maximumot kihozni igyekvő módon készítenek bort. Hibátlan, kiváló borok ezek, nagy fogyasztói közönséggel. Én viszont nem annyira kedvelem és ez semmilyen minősítést sem jelent, pusztán ízlés.

Ide tartozott ezen az estén Benedek Péter és Németh Attila Gábor. Bendek Péter mindenki szerint egy szuper tehetség, a borvidék fényes jövőjének egyik lehetséges letéteményese. A Bendek Pince 6,5 ha szőlővel rendelkezik Gyöngyöstarján környékén, a legkiválóbb dűlőkben köztük az Epreskertben is. Három borát is megkóstoltam, de sajnos nem tudtam élvezni. Két ok miatt is. Az egyik, hogy nekem mindegyik bor túl intenzív, nagy testű, alkoholban is gazdag volt. A chardonnay pedig kimondottan fás. Kihangsúlyozom, hogy probléma egyikkel sem volt, egyszerűen nem szeretem. A másik ok, hogy nyári estéken egyszerűen ezek a borok pont súlyosságuk miatt nehezen fogyaszthatók. Igazi téli estékre való fehérborok ezek. Viszont látom bennük a jövőt. 3-4 éves koruk környékén garantáltan imádni fogom.

Ugyanez okozott gondot Németh Attila Gábor esetében is. Az Ő neve szintén nem ismeretlen a vájtabb fülű fogyasztók előtt és ha így nem, a N.A.G. rövidítés talán többet mond. Birtokán 4 hektáron terem a szőlő, Gyöngyöstarján központtal. A Cserepes és a Veresföld chardonnay igazi, meleg, déligyümölcsös, nagy testű borok. Hosszú ízekkel, potenciállal. Szerencsére bőven van bennük sav is, ami egyensúlyba helyezi a bort, de nekem még így is sok. A Veresföld egy kicsit izgalmasabb volt, szép egyensúlya és az ízben visszaköszönő ásványok és citrusos fanyarság miatt. A Concubina 2008 évjáratból már egészen más világ. A chardonnay, hárslevelű, olaszrizling és tramini házassága komoly édes illatokkal, hárssal, szőlővel és némi zöldes jegyekkel érkezik meg az orrba. Ugyanez a vonulat van az ízében is. Komoly beltartalmú bor, hosszú potenciállal, komplexitás és elegancia. Fiatal kora ellenére már most hosszabb időt kell hagynunk rá, hogy megmutassa igazi arcát. A fehérborok között feltétlenül az egyik kedvencem volt ezen az estén.

Természetesen jelen voltak a borvidék „Tőkései”: Losonci Bálint, Szecskő Tamás, Karner Gábor. Ellentmondást nem tűrően bizonyították tehetségüket. Nagy élmény volt Őket együtt kóstolni. Bálintnál a Parola néven készült zöldveltelini-olaszrizling házasítás tetszett a legjobban. 2010-es bor ez, határozott gyümölcsösséggel, virág és ásvány illatokkal. Maradékcukortól igen kerek bor lesz, ami roppant mód itatja magát és ettől kezd veszélyesé válni, mert alkoholban sincs hiány. Ízében fehér húsú gyümölcsök, szőlő, komoly zöldes hatások. Szecskő Tamás is egy Zöldveltelinivel vett le a lábamról, szintén 2010-ből. Friss-üde, hűvös illat, zöldes levelek és korai barack, és egyéb gyümölcsök kavalkádja. A belsejében komoly savak, nagy test, diszkért tanninok, hosszú ízérzet. Barack, meglepő módon kis eper és cseresznye. Az egész tele van bájjal, szerelemmel, megvadul tőle az ember és csak inni akarja. Úgy érzem elkezdődött a fajta forradalma a Mátrában. Zárásként essen szó Karner Gábor Tavaszföld Kékfrankosáról. 2008-ból való bor olyan mint egy júliusi este. Tele van forrósággal, szenvedéllyel, virágok búja illatával és bódulattal. A paraméterek alapján egy nagy bor került a pohárba 7,8 gramm cukor, 16 % alkohol, 30 feletti extrakt. Tény, hogy az is, de mégis csupa könnyedség. Tökéletes egyensúlyban van, ez a kékfrankos! Ízében tele van piros bogyós gyümölcsökkel, ásvánnyal, kis földes jegyekkel. Hatalmas élmény ez a bor.

A bemutatót összefoglalva bátran mondhatom, hogy Mátra él, küzd, hogy túléljen és méltó legyen régi fényéhez. Ám vigyázzon mindenki, mert becsapós borok készülnek ott. Jól esik inni, sőt itatja magát, miközben a második pohárnál érezni, hogy Vigyázz!!! ideje abbahagyni, mert komoly borok ezek, nem szabad belőlük sokat inni. Ember legyen a talpán, aki le bír állni.

Köszönjük! Ez jó mulatság, férfi munka volt!