A sétáló kóstoló családias hangulatban telt, ami nemcsak a közvetlen embereknek és a sok ismerős arcnak volt köszönhető, hanem a helyszínnek is. Az esemény a Zwack Múzeumban kapott otthont, ahol a család kincsei is megtalálhatóak. Néhány szó a rendezvényről, annak, aki még nem ismerné. Egy Openen általában 8 pincészettel találkozhatunk a ZIB oszlopos és új tagjai közül. A szervezők igyekeznek különböző borvidékekről, eltérő stílusú borászatokat meghívni, hogy minél színesebb legyen a kép, és mindenki megtalálja a maga kedvenc tételét. Személyesen a termelők jönnek el, és képviselik a birtokukat, így magától a bor készítőjétől kérdezhetünk az egyes tételek kapcsán. Ez manapság nagyon ritka a borfesztiválokon, így plusz egy pont a rendezvénynek.

 

Egy évben négy Zwack Open kerül megrendezésre. Idén ez volt az első, ahol Benedek Peti (Mátra), Bolyki Jani (Eger), Bussay Dorottya (Csörnyeföld), Domokos Attila, Dobogó (Tokaj), Légli Géza, Kislaki (Szőlőskislak), Miklós Csabi (Mór), Pfneiszl lányok (Sopron) és Szászi Endre (Szigliget) kóstoltatták a boraikat.   

A belépéskor kaptunk egy füzetet, amely minden kiállított tételt tartalmazott, így a Múzeumba felvezető lépcsőn már tudtuk is, hogy melyik pincészetnél kezdjük a kóstolót ezen a kellemesnek ígérkező délutánon. Fél hatkor érkeztünk meg a helyszínre, ahol meglepődve tapasztaltuk, hogy még beférünk a terembe, sőt talán még pár borásszal is lesz időnk beszélni. Ez most különösen kapóra jött, hiszen a három órakor kezdődő kóstolón ilyenkor már nem egyszerű szabad négyzetmétereket találni. A rendezvény hangulata érzékelhető volt a hang decibeljéből, amely csak tovább fokozódott, persze a kulturált borfogyasztási keretek között. Nem is akartuk tovább vesztegetni az időnket, így Mátrával nyitottuk meg a Zwack Opent.

 

Benedek Péter könnyű, reduktív fehérborokkal és egy rozéval készült az eseményre, amelyek jó kezdésnek bizonyultak. Aki nem az illatos borok kedvelője, annak is érdemes belekóstolnia ezekbe a tételekbe. A 2014-es Irsai Olivér illatában nemcsak a parfümösség és édesség volt felfedezhető, hanem a citrusos, trópusi jegyek is, amivel kifejezetten izgalmassá vált a bor. Majd következett a cserszegi, ugyanezen évjáratból, amelyben a gyógynövények, az ásványok is megjelentek. Ez a mátrai cserszegi több, mint egy illatos, egyszerű, „csak inni kell” bor. Persze túlmisztifikálni sem akarjuk, de érdemes rá odafigyelni.

 

 

Miklós Csabi asztala mellett sem lehet csak úgy elmenni. A borász kedves mosolya, a palackok vagány címkéi és egy móri ezerjó eléggé hívogató. A 2013-as Roger Mór (ezerjó szőlőből) jó formában volt, frissítő korty, ropogós savak, üde citrusok, kesernyés lecsengés jellemezte. Soha rosszabbat.

 

A rózsakő és ezzel együtt Szászi Endre is nagyon népszerű volt az Open vendégei körében. Az ötven éves múltra visszatekintő szőlőfajta a kéknyelű és a budai zöld „házasságából” született, amely nevét a Kisfaludy-ház felett található hatalmas, asztalszerű bazaltról kapta. A kő legendája, így hangzik: "Hogyha egy leány meg egy legény ráül a kőre, háttal a Balatonnak, egymás kezét fogva, még abban az évben egymáséi lesznek. De az is elég, ha a leány ül a kőre háttal a tónak, rágondol szerelmesére és felsóhajt. Akire gondol, annak a szíve érte fog dobogni." Hogy ez igaz vagy sem nem tudjuk, az azonban biztos, hogy Szászi Endre 2012-es Rózsakője egy koncentrált, krémes és hosszú lecsengésű bor, amely meggyőzően hatott a kóstolókra. Endre pedig a borairól tud olyan hittel beszélni, amelyet elhallgatnánk egész este.

 

De mentünk tovább, mert a Dobogó Pincészet szépen berendezett standja és tételei is hívogattak minket. A 2012-es tokaji Furmintjának alapanyagát a Szent Tamás és Betsek dűlőről szüretelték. Az ásványok mellett a fehérhúsú, csonthéjas gyümölcsök fedezhetőek fel az elegáns borban. Hosszú lecsengésű, még percekkel a kóstoló után is érezhető a szájban. A tokaji pincészet a dűlőket meghatározó kövekből hozott magával egy-egy mintát, amelyeket egy faládában csodálhattak meg azok, akik még nem jártak ezeken a híres területeken.

 

 

 A 2015-ös év Borászok Borásza posztomusz díjat Bussay László lányai vehették át, nem is olyan régen, így nem meglepő, hogy a legnagyobb tolongás az ő pincészetének asztalánál volt. A 2011-es félszáraz Szürkebarát bomba formáját mutatta a kóstolón. A palackbuké enyhén megmaradt a szellőztetést követően is, de az érett gyümölcsös tónusok, a simogató vajasság és a kerek korty egy tökéletes egységet alkotott. Bussay Dorottya képviselte a pincészetet, akinek a kedvenc fajtája következett a sorban, méghozzá a tramini 2013-ból. A mézédes, sárgabarackos aromák mellett az aszús illatjegyek is felfedezhetőek a borban. A címkén feltüntetett 15,5 alkohol talán soknak tűnik elsőre, de nem billenti ki a tételt egyensúlyából.

 

A kóstoló végén még hosszas beszélgetést folytattunk Dorottyával az utolsó tételükről, a 2013-as Csókaszőlőről. A világos színárnyalatú bor earl grey és dohány illata mellett egy kevés feketebogyós gyümölcsösséget is hordozott magában. Az egy éjszakán át áztatott vörösbornak mégis magasabb tanninja van, mint amennyit várnánk. Valójában nem ismerjük a fajtát annyira, hogy teljes meggyőződéssel tudnánk kifejteni, milyennek kell lenni egy jó csókaszőlőnek. Dorottyával arra jutottunk, hogy a szakmázást néha érdemes félretenni, és csak élvezni, amit a természet segítségével a poharakba tölthetünk.

 

Sok élménnyel gazdagodva és jó szájízzel jöttünk el a Dandár utcai múzeumból, ahol mi már egy jó kis pénteket tartottunk, kellemes társaságban. Aki lemaradt a Zwack Openről, az ne csüggedjen, mert hamarosan következik a nyári állomása, amit már mi is nagyon várunk.