A dunai borrégió borvidékeit összekötik talajtani alapjaik (különböző mésztartalmú homok, ártéri üledékes kőzetek és löszös talaj) és éghajlati adottságaik (tavaszi és őszi fagyok, meleg nyár, nagy hőösszeg, sok napsütés, kevés csapadék). Az itt működő pincészetek ennek megfelelően komolyan veszik a megfelelő szőlőfajták kiválasztását, ami elsősorban a fagytűrőket jelenti. Ezért is olyan népszerű errefelé a rajnai rizling.

 

Bár Hajós sokkal inkább a vörösboráról ismert, az Alföldön összességében a fehérborok vannak túlsúlyban. A fajták közül legelterjedtebb a rajnai rizling, a cserszegi fűszeres, az Irsai Olivér, a chardonnay, illetve kékszőlő vonalon a zweigelt és a kékfrankos. Kisebb mennyiségben jelen van a tramini, zöldveltelini, kadarka, portugieser. Az összképet az olyan érdekes helyi fajták teszik teljessé, mint a kövidinka, zalagyöngye, kunfehér, sárfehér, aranysárfehér, generosa.

 

A három borvidék története is közös. Kunság és Csongrád első nagy szőlőtelepítési hulláma a futóhomok megkötéséért történt Mária Terézia támogatásával. Az igazi fejlődés a 19. század utolsó harmadában történt a filoxérának köszönhetően. A világon ekkor végigsöprő járvány bizonyos típusú homokos talajokat ugyanis érintetlenül hagyott, márpedig ezekben bővelkedik a Duna-Tisza köze. Ezek az évek a hatalmas telepítésekről, gazdasági fellendülésről, a népesség növekedéséről szóltak. Megalapítják Kecskeméten a Szőlészeti és Borászati Kutatóintézetet. Innen indul Mathiász János szőlőnemesítő munkája, aki nélkül – és ez nem hatásvadász túlzás, hanem tény –, nem újult volna meg Magyarország és a világ szőlőtermesztése. A legújabbkori történet már nem ilyen dicső: a 2010-es évekig a tömegtermelésről, kétes eredetű, alsó polcos, PET-palackos termékekről, gyenge homoki borokról, a tömegtermelést kiszolgáló, de alacsony minőségű szőlőfajták megjelenéséről és meggondolatlan telepítésekről szólt.

Az idők szerencsére változnak és mára a Font Pincészet, Frittmann Borászat, Gedeon Birtok, Gál Szőlőbirtok, Koch Borászat neve jól cseng a piacon. Ők is elhozták boraikat a Gellért Szállóba, de ezúttal inkább a többi, kevésbé ismert kiállító bemutatásán lesz a hangsúly.

Összefoglalóan elmondható, a régióra a reduktív technológiával készült, frissen fogyasztandó, könnyed, de jó szerkezetű, moderált savakkal és alkohollal készülő, gyümölcshangsúlyos borok a jellemzőek. Rövid nagyhordós érlelés is előfordul, elsősorban a vöröseknél, de ezeknél is törekednek a gyümölcsösség megőrzésére. Az alföldi borok jelentős része ugynis azért jelenik meg frissen a piacon, mert ezért készülnek. Nem szükséges őket tárolni, érlelni, készen vannak, fiatalon mutatják meg értékeiket. Az áruk pedig tényleg baráti, 1 500 Ft körüli borokról van szó.

 

 

Ami kellemes meglepetés volt számomra, hogy technológiai problémákkal egyáltalán nem találkoztam. Sőt! Nagyon sok, példamutatóan tiszta bort kóstoltam. Miközben persze azt is el kell mondani, hogy a Duna régió boraiban nem érdemes a megvilágosodást keresni, csak az élvezetet, jókedvet, barátságot.

 

A kóstolást a Szemerey Pince generosájával kezdtem. A generosa egy magyar nemesítésű fajta, az ezerjó és a piros tramini keresztezéséből született. Bírja a fagyot, a szárazságot, bőtermő és nem érzékeny fajta. Kellemes virágos illatú, és meglepően izgalmas a savkészlete. Eddig ezt a fajtát csak a Frittman Pincészetnél próbáltam, de most a császártöltési Szemerey Pincétől is megkóstolhattam. A bor hozta, amit vártam: jó savak, kellemes, virágos, enyhén gyümölcsös illat. A Szemerey Pince egyébként 20 hektáron gazdálkodik összesen 14 fajtával és ritkán látható szép címkékkel dolgoznak.

A kövidinka anno a Gedeon Pince munkájának köszönhetően jelent meg újra a minőségi palackos borok piacán. Most viszont a Dimenzió Borászatnál kóstoltam a 2017-es és a 2015-ös évjáratból. Két arcát mutatta meg a fajta. A kövidinka mindentűrő, biztonságos fajta, viszont jót tesz neki, ha az első fagyokig kinn marad a tőkén, mert lassan gyűjti a cukrot. Ez a két boron is érezhető volt. A 2017-esnek inkább az illata varázsolt el: fűszeres, kicsit egzotikus gyümölcsös, egyszóval gazdag. A szerkezete viszont laza, lágy, könnyű. A 2015-ösben ezzel szemben maradt egy kis cukor és kapott fahordót is. Ez sokkal komplexebb bor, és meglepő módon jól áll neki a 3 év érlelés, minden gond nélkül bírja. A Dimenzió Borászat Kecskemét közelében dolgozik, ezer szállal kötődik a helyi Kutatóintézethez. Hetedhét néven Tokaj-Hegyalján is vannak egyébként érdekeltségeik.

 

A régió harmadik jellegzetes fajtáját, a zalagyöngyét az Újváry Pincénél kóstoltam. Az Újváry Pince egy 40 éves családi borászat, a második generáció most veszi át a pincekulcsot. A Csongrádi borvidéken, Szeged mellett dolgoznak. Ők hoztak magukkal egy Huncutka nevű, 2017-es késői szüretelésű zalagyöngyét. A fajta egy fiatal hibrid, és csemegeszőlőként is népszerű. A belőle készült bor kellemes ízű, muskotályos jegyekkel, nem túl magas cukortartalommal, viszont kicsit kevéske savval. A könnyed, de nem gejl édeseket kedvelőknek ajánlott.

Az este végén megérkeztem az arany sárfehérhez és a csak vele névrokonságban álló sárfehérhez. Az Izsákhoz köthető arany sárfehér egy régi fajta, de a köztudatba csak a 19. század végén került. Ekkor szelektálták ki, elsősorban pezsgő alapbornak használják. A Birkás Pincénél is egy kellemes, buborékos tételt kóstolhattam. A sárfehér is egy régi fajta, fénykorát a filoxéravész előtt élte, elterjedt, házasításokban alkalmazott fajta volt. Napjainkban fedezik fel újra mint fajtabort, mivel gazdag az illata, és jó minőséget ad.

 

Az este több tanulsággal is szolgált számomra. Úgy gondolom, meg kell adni az esélyt a Duna Borrégiónak és nem is csak a borainak! Látogassuk meg a borászatokat, kóstoljuk helyben végig a kincseket. Kicsit elfeledett célállomás az Alföld, pedig sok itt a látni- és kóstolnivaló, és nem kell olyan mélyen a zsebbe nyúlni, mint a Duna túloldalán. Akár a Csepel-szigetről, akár Kecskemétről, Kalocsáról, Hajósról, Császártöltésről vagy Szegedről legyen szó, van bőséggel épített és természeti kincs is. A Duna partja mellett sok más csodát is rejt a Duna-Tisza köze.

 

Kedvenceim a kóstolt borok közül:
Béla Borászat Rajnai Rizling 2015
Csanádi Szőlőbirtok Portugieser 2017
Dimenzió Borászat Kövidinka 2017
Szemerey Pince Generosa 2017
Újváry Pincészet Cserszegi Fűszeres 2017 és Rajnai Rizling 2017

 

Kiállítók:
Béla Borászat, Birkás Borház, Csanádi Szőlőbirtok, Dimenzió Borászat, Eredt Pince, Font Pincészet, Frittman Borászat, Gál Szőlőbirtok és Pincészet, Gedeon Birtok, Koch Borászat, Szemerey Pince, Újvári pincészet