Márton-Kováts Krisztina nevével már találkozhatott a tisztelt olvasó. Ő a nagyvárosi gyüttment, aki Tállya artériájává vált az elmúlt pár évben. Ezúttal is ő invitált bennünket a Tokaji borvidékre. Mi pedig mentünk.
A nagyvárosi gyüttment kifejezéssel szerencsére Krisztát nem bántjuk meg, sőt ez a kontextus közel áll a szívéhez. Megbántani azért sem lenne illendő, mert az ő invitálására volt szerencsénk egy kifogástalan hétvégét eltölteni Tállyán.
Jazz koncert lesz, gyertek! - hangzott el és mivel szeretjük a jazzt és a rock&rollt, útnak indultunk. Ahogy odaértünk Tállyára péntek este, a Maillot-kastély előtt elhaladva már hallatszott, hogy odabent hangolnak a zenészek, de szemünk is már kopogott az éhségtől, így az Oroszlános borvendéglő felé vettük az irányt. Ezt a döntésünket az étterem séfje egy háromfogásos menüvel díjazta.
A Tállyai Borbár Jazz sorozata jelen esetbe a jazz-történet egyik legnagyobb alakját Miles Davis-t elevenítette meg. Elek István Quartett-et Fekete István virtuóz trombita játéka kísérte.
Kriszta közreműködésével a kastélyt gyakorta tölti meg az igényes zene, vagy akár a stand up comedy, a lényeg hogy mindig van bor is. Jelen esetben Homoky Dorka borai. Dorka Tokaj-hegyalja talán legfiatalabb borásza, par éve kezdett el önállóan bort készíteni. Első lépésben kiválasztotta a családi birtok legjobb parcelláit, melynek köszönhetően kiváló dűlőszelektált tételeket kóstolhattunk a koncert közben. A kóstoltatásnál közreműködött a büszke apuka is, aki szinten borász és Dorka szárnypróbálgatását szakmai tanácsokkal is támogatja.
Tállya egyébként, mint jó borvidéki falucska tárt karokkal várja a tokaji borok kedvelőit. Pincészetek sora áll nyitva a vendégekre várva, furmintokkal, hárslevelűkkel és muskotályokkal. Homoky úr invitálásának engedve reggeli után a családi pincészet felé vettük az irányt. A korai időpont miatt persze azért nem rögtön a pincében kezdtük a borokkal való ismerkedést, hanem a Sas alja, a Palota, a Hegyoldal, valamint a Dongó dűlők felé indultunk.
Ott jártunkkor a szőlők épp virágot bontottak, Homoky úr pedig idegenvezetésből is jelesen vizsgázott, hiszen mini történelem órát is tartott maroknyi csapatunknak, amelysorán arról beszélt, hogyan alakult az elmúlt pár száz évben Tállya szerepe a borvidéken, mennyire kiemelkedő minőségű borok készültek itt mindig is. Bizonyára volt ebben egy jókora elfogultság, ami a szíves vendéglátásnak és a valóban fantasztikus boroknak hála, mi tagadás, átragadt ránk is.
Ahogy a nap egyre magasabbra került, mi inkább lehúzódtunk a pincébe. A kellemesen hűvös pince, az egészséges hordók illata és a nemes penész látványa egy csapásra meghozta a kedvünket a kóstoláshoz. A sort természetesen a száraz tételekkel kezdtük. Kellemes meglepetés volt a Homoky Kettő mely 2 évjárat és 2 szőlőfajta házasítása és 2 év hordós érlelés után került palackba. Akinek kettes a szerencseszáma, annak külön ajánljuk! A sor legvégén szerencsénk volt megkóstolni egy 88-as szüretelésű 6 puttonyos aszút, mely méltó búcsú volt a pincétől, de nem Tállyától!
A falucskába még visszatérünk, mert a nyár folyamán sem áll meg ott az élet! Egyrészt a pincék folyamatosan várják a tokaji borok szerelmeseit, másrészt az Oroszlános borvendéglő udvara egész napos gasztro piknikekkel készül. Drukkolunk Krisztának a sikeres szervezésért és üzenjük, hogy jövünk!