Nem is tudnék első pillanatban más jelzőket használni, mint, hogy a rendezvény egyszerre volt nagyszabású, lehengerlő, ugyanakkor magával ragadó és egyedi. Aki először látogat el erre a kiállításra döbbenten tapasztalja, hogy esélye sincs minden csarnokot, minden kiállítóterületet még csak bejárnia sem a rendelkezésre álló három nap alatt, így az első és legfontosabb élmény a tudatos választás kényszere, ami által minden nagyon egyedivé válik. A fájó első benyomás és a kényszerűen meghozott lemondó döntések után azonban indulhat a felfedezés.

A vasárnapi nyitónap igen különlegesre sikerült, mivel a várost szinte megbénította az aznapra eltolt karneváli felvonulás. (Észak-Rajna-Vesztfália nagyvárosainak egyik legfontosabb tavaszváró ünnepe a farsangi időszakban megrendezett felvonulás, amit ebben az évben sajnos a viharos februári idő miatt el kellett halasztani, és épp a ProWein nyitónapjára sikerült áttenni.) Ez okozott kisebb (és nagyobb) fennakadásokat a nap folyamán a kiállításra érkezők számára. 
 
Gyakorlott, többszöri ProWein látogató kalauzom javaslatára a kezdeti nehézségek felett érzett fáradtságot csakis Champagne-i csodákkal enyhíthettük, és igaza volt abban, hogy vasárnap délelőtt érdemes a champagne-ok, pezsgők felé venni az irányt. A nagynevű, klasszikus pezsgőházak kóstolósoraiban is szinte mindenhol feltűntek az egyre népszerűbb rosé champagne-ok, az évjáratos champagne-ok közül legtöbb helyen idén a 2005-ös, 2006-os tételekkel találkoztunk.  
 

 

A délelőtti pezsgőkóstolást jól megfontolt hajtűkanyar követte, a svájci borok felé. Svájci borokról ritkán hallani idehaza, keveset hallunk, keveset tudunk róluk. A chasselas és a pinot noir fajtákon túl olyan autokton fajtákkal és helyi keresztezésekkel találkoztunk, amelyek kimondottan Svájcra, vagy akár csak Svájc egyes területeire jellemzőek. Az ország hat borvidéke nagyon különböző adottságokkal rendelkezik, ez nem is meglepő, hiszen Zürich kevesebb, mint 10 km-re fekszik a Rajna déli szakaszától, míg a tessini régió Alto Adige éghajlati-és talajviszonyaihoz hasonló adottságokkal rendelkezik. Kóstoltunk chardonnay-t a genfi régióból, syrah-t és merlot-t az olasz-svájci területekről vagy gamaret-t, garanoir-t a tóvidékről. A kép sokban árnyalódott a svájci borokról, a termelőkről, a termőhelyekről, bár a következő években sok minden vár még felfedezésre ebből a térségből.

 

A másnap a német rizlingekről szólt, mind a VDP (Verband Deutscher Prädikatsweingüter), mind pedig a legnagyobb ernyőszervezethez nem tartozó, elsősorban fiatal borászokat, termelőket tömörítő szervezetek bemutatkozása izgalmasnak ígérkezett. A VDP nagyon strukturált, nagyon precíz, minden részletre (lásd kenyér és kenyértartó kosárka, borhűtők a pultokon) kiterjedően egységes megjelenése hozta a klasszikus németes mércét, ugyanakkor a borok lendületesek voltak, ahogy ezt egy fiatal rizlingtől várjuk. 
 

A legnagyobb szervezethez nem tartozó borászatok leginkább szintén valamilyen szerveződés, helyi vagy regionális együttműködés keretében mutatták meg magukat, meghatározó volt a vagány, fiatalos, modern megjelenés és a friss, üde, olykor a megszokottól eltérő stílusú borok. Itt megjelentek régebbi tételek, különleges elképzelés alapján készített borok, jó ötletek és elsősorban a szoros térségi együttműködések voltak nagyon látványosak és átütőek, hangsúlyosak. 
 

 

Ami mellett nehéz elmenni ezen a szakvásáron, az a mesterkurzusok leírhatatlan mennyisége. Külön füzetben sorolják a napi több száz mesterkurzust, vannak kötöttebb, ültetett kóstolók, és vannak lazább free tasting event-ek, ahol szabadon beszélgethetnek a résztvevők. Vannak országokhoz, kiállítókhoz kötöttek, vannak borvidékhez, szőlőfajtákhoz, stílusokhoz kötődők, hosszabbak és rövidebbek, előadás jellegűek és szinte magánbeszélgetések. Talán ilyen lehet az, amikor Gombóc Artúr az aacheni Lindt csokoládégyár tesztkóstolójaként születik újra… És, ami a legfényesebb élmény, hogy a résztvevők mindegyike Gombóc Arthúrként érzi magát ebben a mesés csokoládégyárban. Bárkivel szóba elegyedve nyilvánvaló és nagyon erős közös nevező a bor tisztelete és szeretete, legyen szó kiállítóról, kóstolóról, szakértőről. 

 

A végére hagytam a magyar borokat és a magyar megjelenést. Pozitívra szeretném hangolni, mindenképp. Mert összességében nagyon pozitív élmény maradt számomra a magyar borokat bemutató stand, standok.
 

 

A kékfrankos, cabernet franc és furmint hangsúlyos mesterkurzusok, a vulkanikus talajt bemutató beszélgetés, az előadásokra meghívott Master of Wine-ok, Elisabeth Gabay és Markus Del Monego egy fókuszált, karakteres ország borairól meséltek. Hangsúlyos, jó kiállású borokat lehetett kóstolni a magyar borokat bemutató standokon, persze van út tovább, van tovább előre, de amit láttam, az élmény, amit kaptam kellemes volt és bizakodásra okot adó.  
 

 

Zárásként igyekszem nem arra gondolni, hogy három ilyen intenzív nap után mennyi mindent nem láttam, nem kóstoltam. Eggyel több ok arra, hogy „Same time, next year”, ahogy remélem is, jövőre, veletek, ugyanitt!