Ausztria potenciális termőterületeinek nagy részét kihasználja; a rendelkezésre álló kb. 60 ezer hektárból mintegy 46 ezer van művelés alatt, és mind fehér-, mind pedig kékszőlőből világszinten is elismert borokat készít. Az osztrák bormarketing elsősorban a GrüVe / GV becenevű Grüner Veltliner-re (zöltveltelini) és a Blaufränkisch-re (kékfrankos) épít, a régiók közül pedig Wachau, Burgenland és Steiermark van leginkább a figyelem középpontjában.

 

Az október 27-i Ausztria mesterkurzus palackjai is elsősorban a fentiek alapján kerültek kiválasztásra – az érdeklődést jól mutatja, hogy a Borkollégium kóstolószobájában nem maradt üres hely, a Mészáros Gabriella által bemutatott, a KisBécs által biztosított 14 tétel  pedig többnyire igen meggyőzően szerepelt.

A sor három Grüner Veltlinerrel indult. A GV Ausztriában őshonos fajta és a teljes termőterület közel egyharmadát teszi ki; feszes savszerkezet, zöldfűszeres-fehérborsos aromatika jellemzi;  szépen visszaadja a termőhelyi sajátosságokat és megfelelő talajról ásványos komplexitással kiegészülve frissen és (nagy hordóban) érlelve egyaránt izgalmas borokat ad.

 

Rögtön az első tétel meglehetősen magasra tette a mércét. A löszös-agyagos talajról származó 2013-as kremstal-i Malat Grüner Veltliner Höhlgraben illatában kenyérhéjas-ásványos jegyek köszönnek be, ízben pedig szép érett gyümölcsösséggel, grapefruitos -zöldalmás, mentás jegyekkel találkozunk; savai frissek, a bor elegáns komplexitást mutat.

 

 

A sor második bora a Domäne Wachau 2014-es Grüner Veltliner Hochrain Steinfeder-e. A jónevű szövetkezeti pincét Roman Horvath MW birtokigazgató vezeti; boraikra jellemző a tisztaság és kiváló minőség. Az előző GV-vel összevetve ez a bor a “nemesebb” termőhely ellenére nekem most kevesebbet mutatott – az illatában ígért fűszeresség a kortyban visszafogottabb volt és inkább a Steinfeder kategóriára jellemző könnyedség és a savanykás, friss citrusok uralták.      

 

 

A GV-trió utolsó tagja a wachau-i  Kropf Grüner Veltliner 2013-as Federspiel-je volt; illatban kis fülledtség után a vegetális vonal dominált, ízben az ásványos-csonthéjas gyümölcsös karaktert árnyalta némi szénsavasság és enyhe vajas ízérzet, ami a palackban elindult másodlagos almasav-bontásra utalhat. 

 

Két stájer bor következett; elsőként Hannes Sabathi 2012-es Sauvignon Blanc Kranachberg-je. A Stájerországból származó sauvignon blanc-ok jellemzője a bodzavirágos-érett gyümölcsös aromatika, amelyet a hordós érlelés szépen tovább finomít, így ezek a borok – az új-zélandiak kirobbanóan friss-zöld illatával és ízével szemben – lágyabbak, kedvesebbek. Ez a bor is a bodza illatosságával nyitott, trópusi gyümölcsökkel, mangóval, maracujával díszítve; ízben a seprőn tartás és a hathónapos nagyhordós érlelés miatt megjelent egy kis joghurtos krémesség; a 14%-os alkoholhoz alacsonyabb savérzet és egy kevés maradékcukor társult; a lecsengést a fehérvirágos íz határozta meg. Karakteres bor, sokak kedvence lett – akárcsak az ezt követő 2012-es chardonnay Erwin Sabathi-tól, a Pössnitzbergről. Az illatot egyértelműen a jó minőségű hordó vezeti, a kortyban is erőteljesen jelen van a vaníliás-sült gesztenyés íz, kicsit még “ráül” a struktúrára, ugyanakkor szép jövőt ígér a feszes savszerkezettel és az érett almával, csonthéjas gyümölcsösséggel párosulva.

 

 

A stájer kitérő után ismét a Duna-menti borrégió következett, négy rajnai rizlinggel. A rajnai rizling, akárcsak a Grüner Veltliner,  a Wachau – Kremstal – Kamptal régióban mutatja a legszebb arcát; feszes, arányos szerkezet, magas savtartalom, friss aromatika, a német vagy az elzászi  rizlingeknél visszafogottabb petrolosság és komoly érlelési potenciál jellemzi az innen származó borokat. Elsőként Kamptalból a Jurtschitsch 2014-es Riesling Platin érkezett; hűvös-ásványos illat, friss fehér húsú barack, narancsvirág, majd ízben zamatos gyümölcsösség, kis bizsergés, a finisben érett citrusok, és végig nagyon markánsan érezhető a frissítő tisztaság.

 

A második rizling sajnos nem volt legjobb formájában - a Kropf 2013-as Riesling Federspiel-je Wachauból ázott szénássággal nyitott, a korty pedig hamar kiürült. Ezt azonban gyorsan feledtette a  Schloss Gobelsburg Riesling Ried Gaisberg-je Kamptalból, 2013-ból: elsőre zárkózottnak tűnt, de ahogy melegedett, nagyon szépen kinyílt és az ásványos jegyek mellé felzárkózott a trópusi citrusos-lime-os gyümölcsösség, a savszerkezet pedig kifejezetten elegánssá tette. 

 

A két további rizling komoly várakozásokat támasztott, hiszen a wachau-i régió csúcs pincéinek a legmagasabb minőséget jelző Smaragd kategóriás borai érkeztek. A 2013-as Prager Riesling Wachstum Bodenstein Smaragdban ez virágos, csonthéjas, gyógynövényes, hűvös komplexitást hozott; egy nagyon jó egyensúllyal és komoly érlelési potenciállal rendelkező bort kóstolhattunk. Az ugyanezen évjáratból való Hirtzberger Riesling Setzberg Smaragd talán még szebb volt – itt már megjelent egy finom petrolosság, amelyet mézes-virágos illat egészített ki; a bor maga feszes, akácos-medicinális ízvilágú, elegáns; vitathatatlanul premium minőséget képviselt.

 

 

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az egyik plack Prager nem volt hibátlan – kárpótlásul Mészáros Gabriella egy plusz tétellel egészített ki a sort. A Kremser Pfaffenberg Riesling, 2013 Kremstal Reserve minerális fűszerességét, zamatos gyümölcsösségét, friss savait a borleírások dicsérték – én a kóstolt tételt inkább testesnek és kissé lustának éreztem, talán a maradékcukros édességérzet miatt.

 

Ausztria 35, minőségi bor készítéséhez engedélyezett szőlőfajtájából 22 fehér és 13 kékszőlő – a telepítések arány is kb 2/3 – 1/3. A borsorunk végére a fenti arányt leképezve négy karakteres, kiváló minőségű vörösbor jutott; elsőként a burgenlandi Umathum Blaufränkisch Kirschgarten, 2011-ből. Pazar, gazdag feketebogyós aromatika, fekete cseresznye, meggy, fűszeresség, jó ízléssel használt hordó és némi kocsányos zöld íz – egyesek szerint ez utóbbi hozzáaad  a komplexitáshoz, mások kissé zavarónak találták, de ezzel együtt az est végi szavazás a sor legjobb vörösborának hozta ki.

 

Számomra azonban a deutschkreutz-i Gesellmann 2012-es Opus Eximium Cuvée Nr. 25 bora volt a est vörös bajnoka. A Zweigelt – Blaufränkisch – St. Laurent házasítás remekül működött; az illatban megjelenő pörköltes-kávés érlelési jegyeket az ízben zamatos gyümölcsösség, aszalt szilva, feketeszeder-lekvár, grillázsos-nugátos-édesfűszeres gazdagság, kiváló sav- és tanninszerkezet egészítette ki.

 

A 2011-es Johanneshof Reinisch Grillenhügel Pinot Noirban az érett erdei bogyós gyümölcsök mellett megjelenik a gombás-avaros vonal; az okos hordóhasználat pedig a burgundi borokat idéző eleganciát ad; szerencsére az árazása elmarad azokétól.

 

 

Zárásként a rust-i Ernst Triebaumer Oberer Wald 2012 kékfrankosa érkezett – édes, behízelgő, gazdag gyümölcsösségét, érett tanninjait lehetetlen volt nem szeretni.

 

Kiváló borok kerültek a poharakba; a sor végén a szavazás egyértelműen a fehérborokat hozta ki győztesnek, a papírformát igazolva első helyre téve  Hirtzberger Smaragdját, a második és harmadik helyre pedig a stájer versenyzők kerültek, Hannes és Erwin Sabathi-tól, a sauvignon blanc megelőzve a chardonnay-t.

 

Apró hiányérzetem azért maradt - sajnáltam, hogy nem szerepelt a sorban a ritkább autochton szőlőfajták valamelyikéből (Rotgipfler, Zierfandler, Roter Veltliner) készült bor – bár kereskedelmi szempontból valóban elhanyagolható ezek mennyisége, de az osztrák borokkal mélyebb barátságban lévők számára mindig tartogatnak felfedeznivalót. Örömmel láttam volna a sor lezárásaként a Fertő-tó környékéről egy botritiszes édes bort is – tudjuk ezt be a stílus iránt elfogultságomnak.