Halvány zöld szín, virágos illatok. Száraz,  friss savak dominálnak, ám némi cukor teremt neki ellensúlyt. Közepes alkoholérzet (12,5 fok mellett ez reális) Minerális jegyek ízben. A koncentráció hiánya egyszerű, de igen szerethető borrá teszi. 80 pont - kisker ára 2500 Ft körül, reális

---

A dűlőszelektált boroktól, ugye óhatatlanul is mindig valami csodát vár az ember, eleve magasra teszik a mércét. Ezeknek a boroknak a feladata egyértelműen az lenne, hogy a terroirt, a mezoklímát mutassák fel magukban. A hazai dűlőszelekciók azonban gyakorta nem tudnak megfelelni ennek a magasabb elvárásnak - különösen, ha az ár-érték arányt nézzük. Mondhatni, a dűlőszelekció nálunk még gyerekcipőben jár - ám nincs mese, valahol el kell kezdeni. Ám sajnos ezek a borok gyakran borsos áron sem nyújtanak semmi pluszt. Tisztelet a kivételnek általában csupán megkísértik a tökéletest, de messze maradnak tőle.

Disznókő, Tokaji Hárslevelű, 2007

A Hangács-dűlőből származó bor színe sárgászöld, és igazán érett, virágos illatokkal köszön be. Egy jó német rajnait idéz elém. Kerek, koncentrált, egy kevés ásvánnyal, és nem a kellemes fajtából való - talán az alkoholból származó - kesernyés jegyekkel. Hogy az alkoholérzet magasabb az ideálisnál azt főleg a korty után érződik. Viszont szép minerális ízvilágú (vájtfülüek szerint a magnézium viszi a prímet), nagyon hosszú lecsengésű bor. Illatban többet ígért, ennek ellenére még így is "ott van". 83 pontra is jó, a 3400 Ft körüli kisker ár viszont túlzó.

 

Halvány zöld szín, nem ígér nagy koncentráltságot. Nem is ad, de ez önmagában nem hiba, csupán stílusjegy. Illatában is reduktív tételekre emlékeztet, talán a szájban már egyértelműen érzékelhető CO₂ miatt. Node, kell ez ide? Friss savai tetszetősek, bődületesen sós - ez az ásványosság egy megnyilvánulási formája -, nem csoda, hiszen a riolittufában bőven található nátrium és klór is, melyek a közönséges asztali só összetevői. Különleges, de nekem a széndioxid miatt csalódás - nálam csak olyan 72 pont, ehhez képest bődületesen drága (4200 Ft körüli palackár). Érdekes, hogy nagyon is kifejezi a terroirt, vagyis megfelel céljának, ám furcsamód az egyik leggyengébb bor a sorban... minek ide szénsav?

A Királyság itt ismét egy dűlőre utal. Zöldessárga bor kifejezett propolisz, kenyérhéj és friss, ásványos illattal. Szintén nem a koncentrációjával akar hódítani, reduktív jellegű. Határozott savakkal, de sajnos túl magas alkohollal. Illatában többet ígér. Azért szép, 80 pont - de nem ennyiért: 4600 Ft körül

A szomszédból. Halvány zöldessárga szín, illatában szépen ott a hordó fája és a talaj ásványai. Furfangos egy illata van, annyi bizonyos! Amellett, hogy "őrült" savai vannak, szájban harmonikus, s talán ez a legtöbb, ami egy jó borról elmondható. Tüzes bor, de nem lóg ki az alkohol belőle. Aromáiban szárított alma, körte. Okos hordóhasználat, talán a legjobb bor a sorban! 82 pontra taksálom, dehát 5200 Ft körül már tudjon valamit, akár többet is...

Nem is titkolja, hogy alkoholbomba, hiszen a címkén is 15,5 olvasható, és jó, ha tudjuk: a címkén szereplő alkoholfok annyiban kell hogy pontos legyen, hogy ettől felfelé még eltérhet. Vagyis úgy pontosabb lenne: legalább 15 és fél alkoholfokkal. Ám mégsem ez lesz a hibája. Arany szín, igen, hát koros. Félő, hogy oxidált lesz - mondom magamban. De illatában nem mutatkozik. Mióta pont Árvay 2004-es Vulcanus Cuvée-je nem is oly rég átejtett, gyanakodva figyelem az arany színű tételeket... Egy hihetetlenül összetett, érett illat az övé. Az ásványok sóságából még olajbogyóra is asszociálhatunk. És amellett ott a mindent elborító méz. De sajnos eddig tart a bor. Ahogy szájba vesszük oxidált szakadékba zuhanunk. Borzasztó csalódás ez mindig, de hát már a színéről gyanakodni lehetett. Pontozható? Inkább hagyjuk, és emlékezzünk az illatára. Parfüm még lehetne belőle!

...egy újabb koros, aranyszínű borral próbálkozunk, ugyanonnan, 2001-ből, ráadásul dűlőszelektált:

"Romjaiban is impozáns" - ez szokott elhangozni ilyenkor udvariasan, ha nagy nevű termelő borát látjuk szétesni. Reméljük már nincs polcokon...

Zöldessárga szín, animális jegyek az illatban. Késői szüretelésű bor, 5,7 g/l cukortartalommal is száraz érzetet kelt bődületes savaival. Koncentrált bor. 76 pont - 3000 Ft körül kapható

Halvány sárgászöld szín, illatában is a reduktív, kis testű, új tokaji vonal képviselője, de a széndioxid már szerintem nem kéne... Primér ízvilág, kissé rövid bor, túlzottan is hízelkedő. A Béres Holdezüstje jut róla eszembe, amit emiatt szintén nem kedvelek. Számomra a savak itt sem ellensúlyozzák kellően a cukortartalmat. Ő is azért készült, hogy ne csak a nehezen eladható aszúhoz kössék a tokaji édes borokat. Emellett azért 77 pont megvan, noha a stílusa nem tetszik. Az ára sem (3400 Ft körül).

11,5 alkoholfokkkal valóságos bravúr elkészíteni egy 6P-t, ám mintha egy kevés alkohol bomlástermék is "díszítené". Ám ennél több rossz aligha mondható el róla. Mély arany szín, de nem a romjaiban is impozáns kategória. A szép savak nem hiányoznak, az alkoholérzet is megfelelő. Még egy kevés tannin is színesíti. Aromatikáját nem a citrusok, hanem az összetett, nehéz illatok és ízek jellemzik: pörkölt magvak, egy kevés birs, szárított füge, mazsola. A szájban diós ízekkel búcsúzik. 82 pont - mégis maradjunk az aszúnál?

---

Visszatekinteve a cikk első részében tárgyalt borokra is, azt mondanám, hogy a hárslevelűtől egyelőre többet vártam, többet várok. Legalábbis a terjedelmes, nagynevű termelőket, termőhelyeket és sokféle stílust, évjáratot felvonultató borsor ezt a benyomást hagyta bennem. Illetve még valamit: a kiváló német rajnai rizlingek remineszcenciáját. A kiváló sav-cukor egyensúly, a koncentráltság, virágosság és érettség úgy illatban mint ízben... néhol felidézték a rieslinget. Több van ebben a fajtában! Remélem...