A Magnum a Borjour évente egyszer megrendezett gigantikus kóstolója, a most már nagyjából évi 30-ra emelkedett rendezvényeik közül pedig a legnagyobb. Idén jubileummal is összekapcsolódott a kóstoló, hiszen a Borjour 2015-ben ünnepli fennállásának tízedik évfordulóját, míg a Magnum rendezvények közül a mostani immáron a hatodik volt. Az első háromnak még az ELTE Gömb Aula adott otthont, azóta viszont olyan mértékben bővült a rendezvény, hogy kinőtte a kereteket, és idén már harmadik éve a Millenáris várja ennek a borkóstolónak a résztvevőit.

 

 

Ha számok mögé nézünk, azok önmagukért beszélnek: idén már 220 borász kínálta borait. A szervezők átlagban 3-4 borral számoltak kiállítónként, de azt tapasztalhattuk, hogy sokan többfélét is hoztak. Nem volt ritka egy-egy standon a 6-8 féle bor, ezen kívül a pult alóli, versenyen kívüli tételek száma is magas volt. Így szerény becslésem szerint a hivatalosan 600-700 féle borral szemben inkább a 800 fajtához álltunk közelebb. Gigantikus választék, pláne, ha a látogatóknak csak egy estéjük van minderre.

 

Érdemes volt tehát otthon előre rákészülni, megtervezni, hogy mely borvidékről miket szeretnénk kóstolni, kik azok a borászok, akik ritkábban járnak Budapesten, kik azok, akikkel a különböző boros rendezvényeken nem, vagy csak alig lehet összefutni, de ide biztos jönnek. Még ez a rákészülés és gondos tervezés sem elég ugyanakkor, mert sokszor térhetünk el ettől az útitervtől, fedezhetünk fel valami újdonságot ismerőseink vagy egy másik borász ajánlására.

Hogy a nagy számoknál maradjunk, a közönség oldaláról is maximumon pörgött a buli, hisz mind a 2500 belépő már napokkal korábban elkelt, akik későn ébredtek fel, lassabban döntötték el, hogy jönni akarnak, azok bizony idén lemaradtak. Mi sem ékesebb bizonyíték erre, hogy a neten sokan kerestek, vettek volna jegyet, amikor már mind elfogyott.

 

Idén is kétfajta belépőt lehetett váltani, a normál 6 ezer forintért, 16 órától jogosított belépésre és kóstolásra. Míg a VIP jeggyel már délután 14 órától nekivághattak a borok rengetegének a bátrabb kóstolók, és egy szebb és nagyobb poharat is kaptak hozzá. Mindkét belépő mellé járt a szokásos bornotesz, mely tartalmazta az összes kiállítót és a kóstoltatott boraikat, borvidéki bontásban, áttekinthetően, egy kis rendet teremtve a vendégek fejében. Sőt az idei év egyik legpozitívabb újítását is itt kell megemlíteni, hisz a bornotesz tartalmazott egy - a 112 kiállító akciós ajánlatait tartalmazó kuponfüzetet - is. Áttekintve ezeket, elég komoly kis kedvezményeket lehet megcsípni a pincéknél, akár a kóstolás, akár a palackos vásárlás árából. Az általános kedvezmény 10-20% körül mozog, de ha figyelmesen végigböngésszük, akkor akad benne olyan is, aki 50%-ot is biztosít. 

 

 

Idén a Borjour Magnum egy időpontra esett a Valentin nappal. A szervezők igyekeztek is kihasználni ezt a szerencsés egybeesést, hiszen erre tematikára alapozott külön programokkal is készültek. Elkülönítettek egy, csak erre az alkalomra koncentráló Valentin-szalont. Itt Borkaszinó működött borrulettel és Bonbon BlackJack-kel, illatmintás teszt játékkal. Valamint végigkóstolható volt egy romantikus borsor a következő tételekkel: az Első szerelem (Basilicus Szőlőbirtok), a Flört (Katona Borház), a Szenvedélyes Hétköznapok (Miklóscsabi Pincéje), az Andalgó Zweigelt (Fekete Borpince) és Szexi Kis Gyöngyözőbor (Bezerics Pince). A párok távozáskor a kóstolóról kedves emléket is kaptak, a hölgy vendégek pedig még virágot is a Wines n’ Roses (Miklóscsabi) jóvoltából. 

 

 

Az ilyen nagyszabású, nagy tömegeket megmozgató rendezvényen mindig nehezebb a borokat objektíven megítélni, mint egy nyugodt körülmények közt tartott kóstolón. Elmélyültebb kóstolásra, a borászokkal történő beszélgetésre, a borok mélyebb tanulmányozására a 14 órától kezdődő időszakban lehetett lehetőség, nagyjából 17 óráig bezárólag, amikor még a nagy tömeg nem érkezett meg, csak a VIP vendégek rótták szorgalmasan köröket. Jómagam is erre az időszakra koncentráltam a kóstolás érdemi részét, a maradék idő pedig az ismerősökkel való találkozásra, beszélgetésre, nekik újdonságok bemutatására, a törzshelyek felkeresésére ment el.

 

 

Próbáltam néhány újdonságot felkutatni, új pincéket felfedezni, új évjáratok új borait megismerni az első három órában. Utam a tokajiaknál kezdtem, ahol elsőként a Breitenbach pince borait teszteltem, ott is főleg az új évjáratra, a 2013-asokra koncentráltam. Egységes stílusú magas színvonalú tételek egytől egyig (Betsek, Lapis, Szerelmi dűlők borai), erős kezdésnek tűnt. A pince mindenese, Kiss Jani ajánlotta az általam még nem ismert abaújszántói Hangavári-Firmánszky borászatot, mely nem is okozott csalódást. Szintén 2013-as borokkal jelentkeztek, mind száraz, mind édes vonalon figyelemre méltó tételekkel. Közülük is a Sátorhegy-dűlős száraz furmint tetszett legjobban.

 

Szinte új, üde színfolt a tokaji borvidékről a Paulay borház, akiknél most egy egészen szép 2013-as száraz hárslevelűt és egy 2012 édes szamorodnit kóstoltunk. A Szent Tamás pince stílusteremtő, nagy sikert arató, remek Mád furmintjának pedig immár követője akadt, a Tállya Wines pincészet ugyanis megalkotta Tállya nevű száraz furmintot, melyből szintén a 2013-as évjáratot kóstoltuk. Remek kezdeményes és remek bor, és egy újabb példa arra, hogy Tokajban a 2013-as év boraira nem lehet panasz.

 

Badacsonyból is egy kevésbé ismert pincét emelnék ki ez pedig a Domaine Edegger, akik mind fehér, mind vörös vonalon érdekes és egyedi borokat készítenek, mind reduktív, mind pedig hordós érlelésű tételekkel. Most a két 2013-as reduktív fehérboruk tetszett legjobban, a szürkebarát és chardonnay.

 

Sopronból a szintén kevésbé ismert Garger pince friss rozéja egyedi, a magyar rozévonaltól különböző, jó kis borocska. A pince legerősebb fajtája a kékfrankos, a most kóstolt 2011-es sokrétű gyümölcsös, ásványos, hosszú, izgalmas, kedvencem lesz. A szintén 2011-es merlot nagy ígéret, de még a tanninok kissé nyesek benne, idő kell neki a palackban. A szintén soproni Jandl pince teljes sora lenyűgözött, a Missió kékfrankos, a Visio nevű cabernet franc és merlot cuvée egyaránt 2013-as, míg a cabernet franc és a shiraz is 2012-es.

 

A szekszárdi Fritz Borház borait is viszonylag kevesebbet kóstolhatjuk, ezért igyekeztem kihasználni az alkalmat náluk is. A 2012-es kékfrankos a szintén 2012-es cabernet franc masszív nagy anyagok, még kicsit a hordó a domináns bennük, de idővel ez elsimul. A 2011-es bikavér selection viszont már most szép formát mutatott, izgalmas, fűszeres, gyümölcsös, jó savakkal, hosszúsággal.

 

A villányi borászok közül ezúttal a tavalyi felfedezettemet emelném ki, a Linbrunn pincét, szimpatikus kis családi pince, jó szortimenttel, remek ár-érték arányú boraikkal. A 2011-es merlot kóstoltam már a Mannában is Mikulás partin, akkor is tetszett és most is, különösen a gyümölcsössége és a jól ihatósága teszi vonzóvá. Az igazi kedvencem azonban az 2011-es Equilibrium cuvée a két cabernet-ből fele-fele arányban. Nagyon komoly test, feszes szerkezet, harmónia, gyümölcsök, hordófűszerek, szép tanninok, hosszúság. Egyensúly a szó szoros értelmében.

 

 

A kóstoló ugyan befejeződött 22 órakor, de ezzel még koránt sem volt vége a rendezvénynek. Sokak örömére ugyanis az idei év másik újítása a kóstolót követő after party volt. Persze a Valentin nap miatt ez most adta is magát, de már a korábbi években is mutatkozott igény sokak részéről efféle befejezésre. A D épületben a badacsonyi standoknak helyt adó részen megindult a buli a kóstoló végeztével. A dj és közönség először nehezen hangolódott egymásra, de mire kinyíltak a Gedeon pince habzóborai, addigra már beindult a tánc is, kivilágos-kivirradtig.

 

Közben pedig üresen tátongtak a lenti részen a standok, mintegy mementóként az elmúlt napról. Üres üvegek tömege, vörösborral lelocsolt terítők, elhagyott poharak jelezték a nagy buli nyomait. Merthogy ez most tényleg gigantikus kóstoló volt, mondhatjuk azt is, hogy „nagyot durrant a Magnum”. És már csak egy évet kell várni a következőre!