Már csak a hídról láthattuk a ködöt a Duna fölött hömpölyögni. Ahogy haladtunk tovább Béla község felé a tiszta időben, háborítatlanul gyönyörködhettünk a tájban. Bott Frigyes muzslai birtokához igyekeztünk, ahol a munkatársa, Adrienn kalauzolt bennünket.

 

Minden irányban a traktorok méretére optimalizált térközökkel futó rendezett szőlősorokat látni, a Muzslai-hegyen az egyik birtok végét és a másik elejét sem jelzi semmi, a gazdák úgyis tudják. Az egyetlen viszonyítási pont a már-már ikonikus tölgyfa, amelynek tövében padoknál pihenhetünk és megkóstolhattuk az első (meglepetés) bort. A meglepetést nem csak az üvegből szökőkútként feltörő nedű okozta, hanem a színe és a sűrűsége is – de erről kicsit később.

 

Számomra meglepően sokáig, több mint egy hónapig tartott itt idén a szüret. Mint megtudtam, Bott Frigyes szőlőiben ez nem rohammunka. Nála egy-egy alkalommal csak a megfelelő érettségű fürtöket lehet leszedni, így átlagosan 3-4 óra szüreti munka jut egy napra, ha eső esik, nem is nagyon szüretelnek. Maga Frigyes minden egyes ládát átnéz, mielőtt az a feldolgozóba kerülne. Véleményem szerint ennél gondosabb figyelem nem is övezhetné egy szőlősgazda részéről a szőlőt (nem beszélve arról, hogy nyilván senkinek nem jut így eszébe hanyagul dolgozni).

 

Azt már később, a kóstoló helyiségben mondja el Bott Frigyes, hogy közel tíz hektár szőlőterületet művel – hol is? Hivatalosan Dél-Szlovákiában, a Dél-Szlovákiai borvidéken, ami besorolás azonban roppantul nincs a gazda ínyére. Azt mondja, ki kell törni a „Dél-Szlovákiai borvidék” meghatározásból, amit amúgy sem tart életszerűnek. Ő régóta a Garam-mente tájegység elnevezést favorizálja, a borai címkéin is ezt látni. Nincs egyedül a helyi útkeresők között, ahogy mondja, vannak itt befektetők, vannak marketing ötletek, de úgy érzi, az idő neki dolgozik. És a Garam-mente elnevezés meggyökereztetéséért ő ténylegesen sokat tesz: szót ejt erről ő maga is minden fórumon, már a bemutatkozás, a bevezető kapcsán képbe hoz bennünket is.

 

A Garam-mente kiváló borvidék, egyetlen borvidéken, koncentráltan ennyi jó bor nem nagyon van – jelenti ki látható büszkeséggel a hangjában. Sajátos az itteni mikroklíma, déli kitettség jellemzi a Muzslai-hegyet, ehhez jön a két folyó ölelése – mindez szubmediterrán mikroklímát teremt. Az alapkőzet többnyire vulkanikus, a fedőtalaj magas mésztartalmú agyag.

A környéket úgy is ismerték, mint a „Bazilika szőlőskertje”, illetve prímási birtok, hiszen a környékről szabad szemmel is jól látható Bazilika uralja a horizontot. Nagyjából 10 éve van meg a birtok, egy tagban van, ami ekkora szőlőterület esetében ritkának mondható – családi borászatok esetében mindenképp. „Összesen 10 hektár, de szinte sok, ha most kezdeném a birtoképítést, 5-6 ha is elég lenne a mai tudásommal” – állítja Bott Frigyes.

Mosolyogva, lefegyverző őszinteséggel kotyogta ki azt is, hogy tulajdonképpen a feleségének, Zsuzsának köszönhetjük a vele való találkozást; ő maga terven kívül már ma Londonba repült volna. A felesége azonban nem hagyta neki, hogy egy leszervezett programot helyettessel oldjon meg – nagyon sokkal tartozunk hát Zsuzsa asszonynak! (Én azt mormogtam az asztalszomszédomnak, hogy semmi baj, Londonba is szívesen utánamegyünk, ha ez az ára annak, hogy meghallgathassuk.)

A kiváló adottságok mellett véleménye szerint a térségben a legnagyobb lemaradás a tradicionális borászati tudásban van, „jelenleg kutatjuk, hogy milyen fajtákkal dolgoztak itt és visszatelepítjük azokat, de a mögöttünk hagyott évtizedekben sok-sok generáció tudása elveszett, ebben nagy a lemaradás”. Azt mondja, túl sok fajta van, amit reményei szerint generációról-generációra tudnak szűkíteni.

 

Bott Frigyes naturális borokat készít, nem a mainstream feldolgozási utat járja. A kísérletezést a vörösekkel kezdte, kadarkával és kékfrankossal, de 2016 óta van szűretlen fehérbora is. Mára a fehér borok fele nagyjából szűretlen. A birtokán található hárslevelű, furmint, juhfark, olaszrizling, rajnai rizling, tramini, zöldveltelini, sauvignon blanc, pinot blanc, ezek közül a tramini, olaszrizling, pinot blanc, juhfark és sauvignon blanc fajtákkal halad tudatosan a szűretlen irányba. A vörösöket a kékfrankos és a kadarka mellett a pinot noir és a pinot meunier képviseli – utóbbival kapcsolatban szabadkozva utalt rá, hogy ez szinte „tévedésből” került hozzá, és a telepítése éppen ellene ment az általa amúgy fontosnak gondolt fajtaszűkítés céljának is.

Kis tűnődés után úgy dönt, összekóstoltatja velünk a szűrt és szűretlen borait, így végül egy 13 boros kóstolón megyünk végig, aminek mi egy cseppjét sem bántuk. Zömében tapasztalatlanok voltunk a szűretlen borok világában, de nyugodtan mondhatom, hogy Frigyes új horizontot nyitott számunkra. Elmondta, hogy nála a naturális borkészítés alapja a fehérjestabilitás, az, hogy nincs derítés, és nincs kénezés sem (csak közvetlenül a palackozás előtt, ami a szakértők szerint nem kis rizikó, de érthető, hiszen magát a naturális borkészítést vágná haza, ha már a feldolgozás során kénnel dolgozna.) Mindezeknek köszönhetően figyelemmel tudja kísérni a folyamatokat és csak ott avatkozik be, ahol szükséges.

Azt mondta a terroire-ról: „összhang természet és ember között”. Az ő szájából teljesen pátosz nélküliek ezek az eredendően egyszerű szavak, mert a személyisége és a munkássága hitelesíti azokat. Biodinamikus szőlőművelést végez, a szőlőt kezelő szerek is organikusak. Mivel Bott Frigyes rengeteget utazik, személyesen tudta kiépíteni azt a kapcsolatrendszert, amelyen keresztül megbízható eszközökhöz jut. Teljes átállást tervez Stockinger hordók használatára, ezeknek a tölgyfa dongái ugyancsak legalább 5-6 termőterületről származnak, így szélesebb diverzitást biztosítanak.

 

A fehérszőlők közül a hárslevelű, a furmint és a rajnai rizling az a három fajta, amiket arra szeretne használni, hogy minél többet visszaadjon a területek jellegzetességeiből. Úgy mondja, ezek zseniálisan adják vissza a területet és a dűlők közti különbséget.

Meg kell mondjam, a furmintjával kifejezetten lenyűgözött! A Garam-mentén megmutatta nekünk, hogy egy furmintnak nem kell savasnak vagy alkoholosnak lennie, hogy szinte égeti a gyomrot. Ő a furmintból teljesen kerek ízvilágot, simulékony, harmonikus bort készített, gyümölcsös és fűszeres jegyekkel.

A borkészítés során csak durva szűrést alkalmaz, véleménye szerint a derítés sokkal többet árt a bornak. A szűretlen boroknak találta ki a „Just Enjoy” brand-et, szándéka szerint ez a belépő szűretlen márka. Amikor arról kérdezem, hogy mennyire számít tartós trendnek, vagy csak divathullámnak a szűretlen borok népszerűségének növekedése, nem válaszol azonnal.

 

„Nagyon nagy a káosz ezen a piacon” – kezdi aztán. Ő saját utat jár, neki nem a piac diktálta ezt az igényt, és a magának megteremtett szabadság segítette abban, hogy kísérletezhetett is. Úgy érzi, hogy a munkájának van egy kis missziós-jellege is, főleg Magyarországon. Itt egyébként érdemes elmerengeni azon, hogy a nála készülő 40 ezer palack bornak kb. a fele jut a magyar és a szlovák piacra, a másik fele Európába illetve a tengerentúlra megy. (A többi szlovákiai magyar borász elsősorban a szlovák piacra dolgozik, az ő szemszögükből a magyar borpiac „telített”.) Bott Frigyes számára azonban egyértelműen a nemzetközi piac a mérce, nem zárkózik be a Kárpát-medencébe.
Úgy véli, hogy látni már a natúrboros boom elejét talán Budapesten is, de problémaként jegyzi meg, hogy nagyon sok séf nem tud a borokhoz főzni, vagy nem is isznak (elég) bort, ami segíthetne összecsiszolni az ízeket. Ezek a séfek sommelier-re bízzák utólag a megfelelő borok kiválasztását. Az már csak a hab a tortán, hogy a Bott Frigyesnél kóstolható falatok, egytálételek is az organikus szemléletet képviselő termelők alapanyagaiból készülnek.

 

Minden borbirtokot a borász személyisége tölt meg élettel és tesz varázslatossá. Bott Frigyes ezen felül még a boros szemléletünket is formálta, így igazán emlékezetes élményben volt részünk. Izgatottan várom mikor lesz alkalmam megint kóstolni a borait, illetve megismerni a majdani követőit is.