November 11. Márton nap a téli évnegyed kezdő napja. Az
újbort ezen a napon kóstolták meg először, és nagy lakomákat rendeztek, hogy egész évben legyen bőséggel élelem. Ilyenkor volt szokás levágni a libákat, s úgy tartották, hogy ,,aki Márton napján libát nem eszik, egész éven át éhezik”. A Márton-nap többek között termés varázsló pásztornap is volt. A pásztorok vesszőt vittek a gazdákhoz, akik ezért bort és süteményt vagy rétespénznek nevezett ajándékot adtak cserébe. Manapság a Márton napi szervezett vacsorákra redukálódott a nagy lakoma,
több borászat ízletes
liba-fogásokkal és saját újborával várja a vendégeket.
November 15. Lipót napja az osztrákok számára volt az újbor (Heurige) ivásának kezdete. Sokan zarándokoltak el a Klosterneuburg apátságba, a borkereskedő szerzetesek híres borának otthonába. Régi Lipót napi szokás volt lecsúszni arról a 12 000 gallonos hordóról, melyet 1704-ben rendeltek az apátság borospincéje számára. A zarándokok egyenként felmásztak a hordó tetejére, és sorban lecsúsztak róla, hogy szerencsével járjanak.
November 30. András nap, amely az utolsó mulatság nap volt, mivel éjfélkor elkezdődött az egyházi újév. Ettől kezdve zenés és táncos összejöveteleket, lakodalmat nem lehetett tartani. Disznóölő Szent András napjától kezdődtek a disznóvágások. Ha a kanásznak nem sikerült első ütésre megölnie a disznót, akkor borvásárlásra szolgáló bírságpénzt kellett fizetnie a gazdának. A disznótor estéjén szokás volt a kántálás, melynek célja az adománygyűjtés volt. A kántálók a gazdától bort és ételmaradékot kaptak.