Törökországról nem bizonyították, hogy a bor őshazája lenne, de kétség kívül ősi gyökerei vannak területén a szőlőtermesztésnek és borkészítésnek. Az ország több mint 800 szőlőfajtával dicsekedhet, de ennek csak 5%-ából készül bor, a többi gyümölcsként fogy el, vagy más termékeket állítanak elő belőle. Ahhoz hogy igazán megértsük a török borkészítés jelentőségét, érdemes egy kis történelmi visszatekintéssel kezdeni.

A bor túlélte az Ottomán birodalmat

 

Az anatóliai szőlőtermesztés és borkészítés 7000 év kultúráját és hagyományát őrzi. A legősibb civilizációkban a bornak fontos társadalmi szerepe volt, a királyok előtt bemutatott boráldozatok bizonyítják korai jelentőségét. A szőlőtermesztés védelmére külön törvények léteztek és a szüreti időszak is ünnepnek számított. Az ottomán törvénykezések sokszor szigorúan léptek fel az alkoholkereskedelemmel és fogyasztással szemben, de ezek rendszerint nem tartottak sokáig, így nem tudták tartósan befolyásolni a borkészítést. Az 1900-as évek elejétől, amikor a bor kivételével minden egyéb alkoholos ital kormányzati monopólium alá került, csak bizonyos régiók kaptak borelőállításra engedélyt, illetve a kormány elkezdte támogatni a termelőket.

 

A tradíció fenntartása és megfelelő szabályozása azt eredményezte, hogy az elmúlt évtizedben számos török borász nyert rangos nemzetközi díjat és vált nemzetközileg ismertté. Elég, hogyha csak a Doluca, a Kavaklidere, a Sevilen, a Pamukkale, a Kayra, a Kocabag, vagy a Turasan borászatokat említjük.

 

 

A fentiek tükrében tehát érdemes törökországi látogatásunk folyamán egy borbarangolást tenni melyre számtalan szervezett bortúra nyújt lehetőséget.

Ha valaki hosszabb ideig tartózkodik Törökországban vagy kifejezetten bortúrázni szeretne, 3 útvonal közül érdemes választania: Trákiai útvonal, Égei útvonal és/vagy Közép és Kelet Anatóliai útvonal.

 

A Trákiai útvonal Törökország európai részén ötvözi a Balkán, Ázsia és a Fekete-tenger adottságait, a festői falvak között található szőlőskertek a világ legősibb termelőinek adnak otthont.

Az Arisztotelész hazáját is felölelő Égei területről már Krisztus előtt az 5. században is exportáltak bort Európába. A tenger és a hegyek közelsége kiváló klímát biztosít a szőlőtermesztéshez, egyes magasságokban a klíma hasonlít Dél-Olaszország és a Rhone vidék déli klímájához.

A Közép-Kelet Anatólia a leghosszabb útvonal, így a szárazföld közepében termő szőlő számtalan arcával ismerkedhetünk meg. 

 

De aki csak Isztambulig jut el, annak sem kell csüggednie. A város borbárjaiban nem csak számtalan török bort kóstolhat meg az utazó, hanem mindent megtudhat a helyi szőlőfajtákról, a termesztés módjairól és az anatóliai mikroklímáról is.