Az EU eltörölte a meghatározott termőhelyről származó minőségi bor, a földrajzi jelzéssel ellátott asztali bor és a szűk értelemben vett asztali bor fogalmát. E helyett a következő három termékkategóriát vezette be: Oltalom alatt álló, eredetmegjelöléssel ellátott bor (hivatalos rövidítése: OEM), Oltalom alatt álló földrajzi jelzéssel ellátott bor (hivatalos rövidítése: OFJ) Földrajzi jelzés nélküli bor (hivatalos rövidítése: FN).

 

Európai Unióhoz tartozó bortermelő ország, az uniós szabályokhoz igazítva, köteles saját borvidéki szabályozását megalkotni. Az oltalom iránti eljárás nemzeti- és közösségi részből áll és az eljárásnak központi eleme a termékleírás, amely nevéhez híven definiálja a terméket és igazolja az említett (OEM/OFJ) fogalmaknak történő megfelelést. Az előzetes nemzeti eljárás során a tagállam (Magyarországon a Földművelésügyi Minisztérium) vizsgálja első körben. A feltételeknek történő megfelelés esetén az eljárás az Európai Uniónál folytatódik, ahol a Bizottság végzi el a további vizsgálatot, teszi közzé Közösségi szinten az igényt, és végül dönt az oltalomról.

 

fotó: Borkollégium, Bortankönyv 1.

 

A szőlő termőhelyi kataszter nyilvántartásában szereplő területek. Földrajzi eredetjelölésére szolgáló földrajzi egységek megnevezései. A hasonló természeti adottságokkal és hagyományokkal rendelkező vagy egymással földrajzilag egységet képező, illetve szomszédos borvidékek önkéntes társulása a borrégió.

Meghatározott termőhelynek számít ami egyértelmű határvonalakkal körülhatárolt, a szőlő termőhelyi kataszterének ökotópjaival, azok határaival is megadható, szakmai szempontok alapján klasszifikált szőlőtermő terület, amelynek nevét a meghatározott termőhelyről származó borok földrajzi eredetjelölésére használják.

A borvidék olyan termőhelyek összessége, amely több település közigazgatási területére kiterjedően hasonló éghajlati, domborzati, talajtani adottságokkal, jellemző fajtaösszetételű és művelésű ültetvényekkel, sajátos szőlő- és bortermelési hagyományokkal rendelkezik, és amelyről sajátos jellegű borászati termékek származnak.

Védett eredetű bor esetén az egyedi szempontok alapján klasszifikált, a szőlő termőhelyi kataszterének ökotópjaival, annak határaival pontosan lehatárolt, borvidéknél kisebb terület a borvidéki körzet.

 

 

A borvidéki településeket a Bortörvény melléklete sorolja fel. A védett eredetű borok estében a borvidéki település közigazgatási határain belüli termőhelybe sorolt területeinek összessége, és az azokkal folyamatos területi egységet alkotó, szomszédos település közigazgatási határaiba tartozó termőhelybe sorolt területeinek összessége.

Borvidéki településen belül pontosan körülhatárolt, mikroökológiájában egységes termőhely a borvidéki dűlő amely adottságok a bor karakterére jelentős hatással bírnak. Az, hogy az egyes borvidékeknek a fajtaszerkezete hogyan is nézzen ki, szintén komoly szabályozás alatt van.
Az ajánlott fajta a meghatározott termőhely szőlőtermesztésének hasznosítása irányát meghatározó, de különösen borainak sajátos jellegét megalapozó, államilag minősített szőlőfajta. Kiegészítő fajta a meghatározott termőhely ökológiai adottságait jól hasznosító, de a termőhely borainak sajátos jellegében nem meghatározó szerepet betöltő szőlőfajta. Ültetvényes fajta direkttermő szőlő nem lehet. Már nem telepíthető, de meglévő ültetvényben termeszthető fajta.
 

Borkollégium, Bortankönyv 1.