Borvidékek a Balaton körül: Badacsony bazalton termett szőlőfajtái és borai

Badacsony, a „bazaltkúpok csodaországában” található, ami egy a világon egyedülálló adottságokkal rendelkező terroir. Ha valaki „badacsonyit” iszik, akkor a poharában élvezi a Balaton vizének csillogását, a tanúhegyek sós ízvilágát, a bazalt ásványainak savgerincén feszülő keserűmandulás olaszrizlinget vagy a borvidék egyedi fajtáinak, a kéknyelűnek, a rózsakőnek és a budai zöldnek a huncutságát.

A Balaton északi partján elterülő Tapolcai-medence sajátos tájképét a lepusztult bazaltkúpok határozzák meg. A szőlőültetvények a tanúhegyek – Badacsony, Csobánc, Szent György-hegy, Ábrahámhegy, Örsi-hegy és Szigliget – lejtőin helyezkednek el. A régiót északról a Bakony, délről a Balaton természetes határai védik. E kettős védelmi vonal a terület kontinentális éghajlatát szubmediterrán jellegűvé teszi, az országban itt található az egyik legkiegyenlítettebb időjárás.

A Balaton víztömegének moderáló hatása, a bazaltkúpok hőtárolása, és a hegyoldalra visszasugárzó víztükör szintén az átlagosnál magasabb sugárzást eredményez. A víz melege a hirtelen betörő hideg levegő hatását átmenetileg mérsékelni tudja, nyáron pedig a meleg éjszakákon légjárással segíti az áthevült szőlőnövényt a borban oly fontos savak megtartásában. Ez a kettőség adja a lehetőséget, a nagyon kedvezőtlen évjáratokban is biztosított a magas mustfok gazdag íz- és zamatvilággal.

Badacsony borvidéke 1400 hektár termőterületet ölel fel. Ez az egyik legkisebb borvidékünk. Alapkőzete a bazalt, amelyre a Pannon-tenger selyem tapintású mikroszemcsés homok- és agyagrétege rakódott felszíni takaróként. Az évezredek „munkáját” barna erdőtalaj takarja. A bazalthatás vita nélkül alapvető alkotóeleme az itteni borminőségnek és borstílusnak. A bazaltból felszabadult kalcium, kálium és magnézium, és a megannyi mikroelem adja a borok mineralitását, az ásványi anyagok koncentráltsága azok sós ízvilágában mutatja meg magát, mindez Badacsony összetéveszthetetlen védjegye. A homokos, agyagos altalaj a lekerekedett, elegáns, lágyabb savakért felel – jellemzően a hegy lábánál. A hegy csúcsa felé haladva mindinkább a bazalt és a bazalttufa törmelék válik uralkodóvá, fekete nyiroktalaj keveredésével. Az eredménye egy rendkívüli „ásványbomba” robosztus, markáns savakkal.

fotó: Borkolllégium, Bortankönyv 1.

A 19. század csillogó gyémántja

A Balaton északi partján láncszerűen végighúzódó borvidékek sorában Badacsony történelme talán a legszínesebb. A hegy a római szőlőkultúra számos emlékét őrzi, a vidék igazi virágkora azonban inkább a 19. század középső harmadára tehető. Ekkor a fehér- és kékszőlő egyenlő arányban oszlott meg a borvidéken, amit a filoxéra a többi területhez hasonlóan erőteljesen megtépázott. A szocialista nagyüzemi termelés a borvidéknek nem tett jót, a legjobb dűlőterületek a mai napig sokszor kihasználatlanok, ezeken hétvégi házak állnak. Napjainkra a fehérszőlő termesztése dominál, miközben a Balaton temperáló hatása és az északi hegyek adta védelem biztosítja a kékszőlő fenolos érettségét is.

A 16 települést összefogó borvidék rendkívül gazdag és egyedi fajtaösszetétellel bír. A 23 nyilvántartott szőlőfajta közül Badacsony az otthona a budai zöldnek, a kéknyelűnek, a nektárnak, a rózsakőnek, a vulcanusnak, a zefirnek, a zenitnek, a zervinnek és a zeusznak. A vezető szőlőfajtája, az olaszrizling megközelítőleg 600 hektáron terem, ezt követi a szürkebarát 200 hektár termőterülettel. A kizárólagosan a borvidékhez köthető, így talán legismertebb fajta, a kéknyelű is eléri a 40 hektáros ültevényméretet. A kékszőlők soarában a francia eredetűek közül elsősorban a cabernet sauvignon, a merlot, a syrah, míg a burgenlandiak közül a kékfrankos és a zweigelt említhető.

Az olaszrizling itt élvezhető íz- és illatvilága etalonnak is tekinthető, gyakran mutat keserűmandulás, virágporos, mandulavirágos karaktert. A domináns savháztartás csak részben fajtajelleg, inkább a talajszerkezet adta termőhelyi adottság.

Az olaszrizling német neve welschriesling, ahol a „welsch” a középfelnémet szójárásban „érthetetlen beszédet” jelent, ami utalhat az ismeretlen eredetre. A szakemberek Franciaországot tartják az őshazának, azonban a szomszédos német borvidéken is találkozhatunk vele, sőt, Magyarországon afféle „nemzeti fajta” státusszal bír. Jelentősége a filoxéra okozta pusztítás után nőtt meg, jó hozamképességű, a környezeti tényezőkkel, betegségekkel szemben rezisztens szőlő, ezért a szakmában „szívós parasztlány”-nak is becézik. Sokoldalúságát megmutatja friss, reduktív, komplex hordós vagy épp késői szüretelésű édes tételként is. Németországban viszont a mai napig sokszor előítélettel kezelik, „köszönhetően” a szocializmus nagyüzemi termelésének, amelynek következtében a túlterhelt tőkékről érkezett bor íze szájöblítő vízre emlékezetett.

A három badacsonyi muskétás

Az olaszrizling mellett a másik badacsonyi zászlósbor a már említett kéknyelű. Eredete nem ismert, származási helyként Észak-Olaszország is felmerült, mindazonáltal a szakma többnyire a Kárpát-medencéhez köti. Fénykorát a reformkorban élte, ekkor állítólag a császári udvar is rendszeresen fogyasztotta. Az 1930-as években a Gundel borlapján is megtaláljuk, de az 1939-es New York-i világkiállításon is vendégszerepelt. A nagyüzemi stratégiában tulajdonságai miatt nem preferálták.

A kéknyelű „nőiesen szeszélyes”, ugyanis csak női virágzatot hoz, önmagában képtelen szaporodni. Beporzásához a kéknyelű tőkék mellé más fajtákat, főképp budai zöldet vagy rózsakövet – a kéknyelű és a budai keresztezésével előállított hibridet – telepítenek. Ezeket a „kisegítő” fajtákat gyakran a kéknyelű sorok közé telepítették, és sokszor együtt is szüretelték őket, bár az említett szőlők aránya nem haladja meg a 10-15%-ot. A kéknyelű beporzása mellett mindkét porzó szőlőfajta borát önálló fajtaborként is palackozzák. Korábban a kéknyelű termesztését – a bonyolultabb eljárás okán – úri passziónak tartották, „dzsentri szőlőnek” csúfolták, mivel a fajta olyan keveset és kiszámíthatatlanul termett, hogy sokan nem tartották kifizetődőnek. Érthető, hiszen az állandó, stabil, biztos hozam volt az elsődleges követelmény a megélhetéshez, márpedig a kéknyelű kizárólag vulkáni talajon érzi jól magát, nem terhelhető, mennyiségre nem kényszeríthető. A fürtök nagyon ritkák és egyenlőtlen méretű bogyókból áll. Ezt nevezzük „madárkás fürtnek”. Bora kifejezetten jól érlelhető, ízében fűszeres, de nem túl intenzív.

Badacsony további jelentős hegylakója a szürkebarát. A bazaltban domináns otthon a szürkebarát minden jó tulajdonságát szépen villantja fel. Napjainkban mind gyakrabban nemzetközi nevén, vagyis pinot grigio-ként emlegetik, utalva a reduktív technológiára. A hordós érlelés és a késői szüret azonban kiválóan koncentrált, egyedi ízvilágot is képes kihozni belőle. A fajta francia eredetű, a burgundiai pinot család oszlopos tagja, nagy valószínűséggel a pinot noir mutáns klónja. „Kolléganője”, a Magyarországon kevésbé ismert pinot blanc, méltán népszerű az Újvilágban.

Badacsony egy borvidék, de hegyről hegyre járva újabb és újabb stílussal, ízvilággal ismertet meg bennünket, a felfedezés lehetősége végtelen. A borvidék ezer arcát Hamvas Béla gondolatai kiválóan kifejezik: