Lássuk, hogy elsőre mi is ugrik be dél-Olaszországról: ismerik az örök kedvenc Keresztapa filmet, óriási kiterjedésű szőlőültetvényeket, a maffiát, a Nápolyi koszt, Capri csodálatos tengerpartját, a vulkánokat és az óriási hőséget. Négy éve mutattak be egy olasz filmet Benvenuti al Sud címen. Ha szeretnének sokat nevetni és kicsit torzultan, de átérezni a déli élet szépségeit és furcsaságait, akkor meg kell nézniük! Az utóbbi időben egyre jobban fejlődnek a csizma bokájától délre lévő tartományok. Az adottságok kitűnőek, nem is lenne jó elpazarolni őket!

Rómától délre alig van DOCG tartomány, miért? Ezt a kérdést két éve én is feltettem Szicíliában. Azt a választ kaptam, hogy a bürokrácia miatt nem éri meg nekik magasabb minősítésű területekről szüretelni. A borok ár-érték aránya így jó, és nem vállalnak plusz költségeket. Itt olcsóbbak a földek, kevesebb növényvédelemre van szükség és az időjárás kedvez a szőlőnek.

Az elmúlt 10-15 évben elkezdődött valami Campaniaban. A Nápoly központú tartományban aromás, jó ívású, étel barát borokat találunk, amik elindultak a fejlődés útján. Bár több, mint 41 ezer ha szőlőterület tartozik Campaniahoz, mégis csak három DOCG borral rendelkezik. Fontosabb szőlőfajtái falanghina, greco, fiano és a vörös bort adó aglianico. Nápolytól keletre helyezkedik el Taurasi DOCG, ahol a görög telepesek által behozott aglianico szőlőből készítenek három éves érlelésű nedűt.

A szárazföld belsejében található Irpina, ahol igazi hegyvidéki szőlőskerteket találunk, a hőmérséklet-ingadozás miatt kiválóan alkalmas az aromák megőrzésére. A Greco di Tufo és Fiano di Avellino DOCG területek elsődlegesek, ha Campaniat említik. Komplex, gyümölcsös, gyógynövényes és minerális fehérborokat adnak. A nagy meleg miatt elég későn szüretelnek, például 2012-ben december 18-án szedték a fianot.

A helyi gasztronómiát csak úgy emlegetik, hogy a piaci konyha. Ez annak tudható be, hogy a nők reggelente kimentek a piacra, ahol mindent frissen beszereztek, majd ebből főztek. De természetesen itt is vannak specialitások, amiket meg kell kóstolnunk, mint a ragu, amit hat-hét órán át főznek, ezt tálalják spagettivel. Első fogásként jellemző náluk a paradicsommártás kagylóval. Főételek között a sertéshúst részesítik előnyben, illetve a szardíniát rántva, a padlizsánt, a tintahalat töltve vagy rántva és a kagylólevest. Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy ha jó pizzát akarunk, akkor az eredetit itt találjuk: kemencében sütik fa deszkán, kézzel készítik a tésztáját, amire friss paradicsomot és buffala (bivaly) mozzarellát tesznek.

Bari (Forrás)

Campaniatól keletre helyezkedik el Puglia, ami jelenleg a legdinamikusabban fejlődő tartománya Dél-Itáliának. A 105 ezer ha szőlőterülettel rendelkező vidéken szinte csak tájborként (IGT) palackozzák le a tételeket. Őshonos szőlőfajták a malvasia nera, negroamaro, uva di Troia és a primitivo. Puglia, Itália sarka, abban a szerencsés helyzetben van, hogy a szőlőket két oldalról éri a tengeri hűsítő szél és a napsütéses órák száma is magas. Abruzzo határától délre a Murge hegység karsztfennsíkjain található Castel del Monte DOC, ahol fehér és vörösborokat is készítenek.

Hűvös éjszakák jellemzőek a Salentino-félszigeten, ami lényegében a csizma "magassarka". Itt terem a híres negroamaro, amit már Kr.e. IV. században is termesztettek. A másik nagy kedvenc a primitivo, melynél magas alkoholtartalom és nagy test figyelhető meg. A legszebb tételeket Gioia del Colle környékén találjuk. Bari nem csak a focicsapatáról híres, de az ünnepek borát is itt készítik, méghozzá muskotályból, Moscato di Trani DOC. A gasztronómiában alapanyagként sokat használják a padlizsánt, csicseriborsót, hagymát, cukkinit és a tenger gyümölcseit. A húsételeket gyakran bárányból és nyúlból készítik.

 

Campania és Puglia között helyezkedik el Basilicata, ahol közel 8 ezer hektár szőlő található. Kiemelkedő terület a tartomány északi részén elhelyezkedő vulkáni kúp, ahol akár 900 méteres tengerszint feletti magasságban is van szőlő. Az itt termesztett szőlőfajta az aglianico, amiből egy jól strukturált, komplex vörösbor készíthető.

A csizma orra Calabria, ahol 25 ezer hektáron található szőlő. Azonban itt mindössze egy jelentős vidék van, a Ciro DOC, amelynek borát gaglioppo szőlőből készítik. Autochton fajta, jó cukorgyűjtő, de mellette savait sem veszíti el. A legkorábbi szüret a zónában október hónapban van.

Megérkeztünk Szicíliába, ahol 2005-ben lett az első és azóta is utolsó DOCG terület, a Cerasuolo di Vittoria. Ne felejtsük el, hogy a sziget az európai szőlőtermesztés bölcsője volt, valamint itt található a második legnagyobb működő vulkán az Etna (az első a Teide, Tenerifén). Szicíliában kitűnőek az időjárási viszonyok, gyakorlatilag szükségtelen a növényvédelem, mert így is óriási, egészséges fürtöket terem a tőke. Megbízható, jó ár-érték arányú borok kerülnek piacra a szigetről.

A mint már említett Cerasuolo di Vittoria DOCG fontos terület. Maga a név, egy vörös házasítást takar, mely 50-70% nero d’avola és 30-50% frappato fajtákból tevődik össze. Mindkettő szőlőtípus őshonos a szigeten. A nero d’avola szélesebb fürtöket, nagyobb szemű és vékonyabb héjú bogyókat hoz létre, mint a frappato. Az előbbire jellemző a szilvás, ibolyás illat, míg az utóbbiról a fűszeresség mondható el.

Az Etna egy nagyon érdekes termőtáj. A tőkék bakművelésben sorakoznak a fekete talajban és közben sütkéreznek a Nap meleg sugaraiban, felettük az Etna állandó mozgásban van és pöfékeli ki a füstöt. A látványnak óriási. A borászatok sokat fejlődtek, de tudják, hogy nem érték még el céljukat. Fő fajták a vulkáni területen a nerello mascalese, nerello capuccio és fehérek közül a carricante. Ezen kívül a sziget fontos fehér szőlőfajtái az inzolia, grillo, zibibbo, catarrato és grecanico.

Szicília talán leghíresebb bora a marsala, ami egy város nevét hordozza, és egy erősített bortípus. A XVIII. század óta létezik ez a 15-20% alkoholtartalmú bor, amely nagyon sok változatban készíthető el (szín, érlelési, maradék cukortartalom). A készítése hasonlít a portói borokéhoz, az erjedő musthoz a kívánt édességnél brandyt adnak, így az élesztők sokkot kapnak a magas alkohol tartalomtól, és a maradék cukrot már nem erjesztik ki.

Szicíliától délnyugatra található Pantelleria sziget is, ahol kiváló desszertborokat készítenek alessandriai muskotályból vagy zibibboból, passito (napon szárítják a leszedett fürtöket) eljárással. Szicíliától északkeletre helyezkednek el a Lipari szigetek, ahol a malvasia meghatározó fajta (Malvasia delle Lipari). Vulkánból nincsen hiány, hiszen a Stromboli gyakorlatilag egy szigetként emelkedik ki a tengerből.

A Szicíliai gasztronómiában megtalálhatóak a street food-ok is, mint a arancini di riso. Ez gyakorlatilag rizslabda bepanírozva és kisütve, tölteléke lehet padlizsán, spenót, ricotta, sonka. A helyi alapanyagok között szerepel a ricotta, sós kapribogyó, gömbölyű padlizsán, szardella, szardínia, helyi olívabogyó, mandula és pisztácia.

Szardínia, ami még Olaszországhoz tartozik, a Földközi-tenger második legnagyobb szigete. A dimbes-dombos táj és a klíma tökéletesen alkalmas a szőlőtermesztésre. Az északi, hűvösebb tájakon a vermentino szőlőfajta terjedt el és került a Vermentino di Gallura DOCG besorolás alá. Ezt a bort általában aperitifként fogyasztják, jól lehűtve. A kékszőlők közül elterjedt a cannonau (grenache), carignano, malvasia nera és bovale. A sziget közép nyugati részéről híres a Vernaccia di Oristano, melynek borát flor (élesztő) alatt tartják minimum két évig. A Szardíniai borút honlapjáról érdemes csemegézni, ha valaki a vidékre készül. Gasztronómiájában nagyon fontos szerepet játszanak a halak és egész Itáliában híres a szardíniai bottarga (tonhal ikrák megszárítva, ez felhasználható tésztára, ízesítésre). A bottargas spagetti megkóstolása kötelező!

Ezzel elérkeztünk az olasz körút végéhez, de csak itt! A hétvégi Budavári Borfesztiválon belekóstolhatunk és belemerülhetünk még jobban az olasz borokba. Persze utána ne felejtsük el, hogyha legközelebb kiruccanást szervezünk, akkor érdemes felkerekedni és nyakunkba venni az olasz csizmát!