Minden a Késői szürettel indult, 2005-ben. Nagy Sebestyén és Megyeri Sára hangja ekkor tűnt fel az éterben, a Radiocafé 98.6-on. A műsor célja az volt, hogy közérthetően informálják a hallgatókat/borfogyasztókat, elsősorban a magyar borokról. 2011. május 24-én, délután négy órakor azonban a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság felmondta a rádióval a műsorszolgáltatási szerződést, az ismert okokból. Innen a RadioQ 99.5-re kerültek, amely többek között Fiala János utánozhatatlan Kelj fel Jancsi! című reggeli műsorával rezegteti a membránt.

A Borjour (mert, hogy akkor már e néven futott a műsor) 2012. augusztus 29-én hagyta ott a frekvenciát, hogy egy héttel később a 90.9 Jazzy Rádión, immár véglegesnek mondható állomásán szólalhasson meg újra – ahol egyszer még mi is vendégeskedtünk. Aki kíváncsi a régi adásokra az ide kattintva elérheti az archívumot, aki pedig élőben szeretné hallani Nagy Sebestyént és Megyeri Sárát, az tekerjen a Jazzyre minden kedden 19:00-kor.

Ahogy műsor műsort követett, úgy fogant meg a rádiósok fejében, hogy talán lenne értelme annak, ha kilépnének a valós térbe, s mintegy az addig megszokott módon zajló borkóstoló-rendezvényeket megreformálandó, létrehoznák ők is a sajátjukat. Az újítás lényege abban állt, hogy a vendég nem készpénzért vásárolhatja meg a kiállított tételek féldecijét, decijét, hanem egy relatíve magasabb összegű belépőjeggyel mindent megkóstolhat. Hogy ez valóban drága mulatság-e, azt igazából döntse el mindenki saját maga. A 2009 óta kialakult öt Borjour rendezvénytípus közül például a Borjour Klasszikra a kezdetektől fogva ötezer forint a belépő. A legutóbbi Klasszikon, melynek mindig az Alagút fölött található Manna Lounge ad otthont, hét kiállítója volt, akik cca. negyven bort hoztak, melyek mindegyikét megkóstolhatták a vendégek, már ha tudták. Így nézve az ötezer forint kimondottan baráti.

Persze, azóta több ilyen kötetlen, csak „belépős, bent a borokért nem fizetős” sétálókóstoló született, akár a közelgő Furmint Februárra, VinCÉre, akár a tavalyi Terra Hungarica BorSzalonra, 22-es Csapdájára (stb.) gondolunk.

S ha már szóba került, a fent említett rendezvénytípusok a következők: Borjour Mini (max. 40 fős, ahol egy borász, vagy egy kereskedés mutatja be borait, lásd a legutóbbit), Borjour Extra (mely különleges helyszíneken kerül megrendezésre, mint amilyen például egy oldtimerekkel megrakott kiállítótér, vagy éppen egy csillagvizsgáló), Borjour Klasszik (erről már volt szó, ez hagyományosan mindig a Mannában tartatik, max. 150 emberrel, és majd’ ugyanennyivel várólistással), Borjour Winnie (ami gyakorlatilag egy borpiac, a kifutó tételekből – ez is a szlogen: „Bor, ha piac!") és Borjour Magnum (a legnagyobb rendezvény a sorban, amely idén új helyszínen a Millenárison vár – a szervezők szerint – közel 3000 embert). Bővebb és aktuális infók >>>itt.

Avagy: miért járjunk Borjourokra? Nyilván többféle válasz létezik, aszerint, ahányféle vendégtípus van. Mindig jó segédlet az ilyen okfejtéseknél Dr. Harsányi Dávid, még a 2012-es Gourmet-ról írt értekezése, melyben egyfajta fesztivállátogató-karakterológiának igyekszik az alapjait lefektetni. Persze ott „gasztrosznobokról”, „true gourmet-król” és „gizdákról” esik szó, ez azonban könnyen lefordítható borsznobokra, hedonista ínyencekre és bulizni-csajozni-pasizni vágyókra a Borjour esetében. Itt egyébként mindegyik karakter fellelhető. Ezeket a – ha úgy tetszik – skatulyákat persze nem kell vérkomolyan venni, ahogy anno Harsányi úr kezét is karikír megfontolások vezették. Az mindenesetre közös mindegyik típusban, hogy alapvetően lazulni jönnek.

A Borjour csapata ugyanis, ahogy arra fentebb már történt utalás tényleg a közvetlenség hangulatát igyekezett és igyekszik megteremteni rendezvényein. Persze, itt is látni bőszen jegyzetelő, minden pohár bornak „gótikus arcot” vágó (by Bödőcs), az értelmiségiség látszatára gondosan ügyelő – főként – urakat, de a tapasztalat azt mutatja, hogy az est tetőpontján ők is lazítanak a nyakkendőjükön és végül csak megfogják valaki mellét. Sok a jó értelemben vett hedonista is, akiknek mindegy, hogy a Malatinszky 2006-os Cabernet franc-ja volt egy perce a poharában, akkor is rákéri a Laposa tartályos rizlingjét. És bizony itt fürtökben lógnak a szingli nők, de nem olyan madárkás fürtök ezek, mint a Rózsakőé, inkább olyan tömött, mint a Merlot-é. Az van ugyanis, hogy a Borjour rendezvények igazi randihelyszínekké, társkereső fórumokká (is) váltak. Félreértés ne essék, eltekintve attól, hogy ahol ital van, ott valaki mindig csillagszületikre issza magát, itt minden kimondottan kulturáltan zajlik. Az érdekesség kedvéért megjegyzendő, hogy Nagy Sebestyén szerint nemcsak „Borjour pár”, de „Borjour gyerek” is létezik már. Hát így. Ez mind hozzátartozik a Borjour érzéshez, és kultuszhoz.

Ja, egyébként mindjárt itt a Magnum. Mindenkinek megvan már a jegye?