A Cambridge-i egyetem kutatói azt találták, hogy a borospoharak űrtartalma 300 év alatt a hétszeresére nőtt. A vizsgálat során összesen 411 különböző, az 1700-as évektől napjainkig készült, poharat vettek szemügyre. A 18. század elején a borosüvegek átlagos mérete 66 milliliter volt, 2000-ben már 417 milliliter, manapság pedig 449 milliliter (vagyis majdnem fél liter). Az 1990-es évekig egyenletesen, azóta viszont ugrásszerűen nő a pohárméret.

A kutatók úgy vélik, a jelentős és folyamatos növekedésben szerepet játszhat az ár, a technológia, a növekvő jólét és a bor iránt egyre fokozódó érdeklődés. A 19. század végén a hagyományos szájjal történő üvegfújást végleg felváltotta az automatizált termelés. A formák és méretek széles választéka a 20. században terjedt el a borfajták sokszínűségét kihangsúlyozandó. Nem utolsó sorban pedig a nagyobb pohár becsapja a tudatunkat és intenzívebb fogyasztásra ösztökél.

 

Legalábbis ez derül ki az egyetem egy korábbi megfigyeléséből, amit egy cambridge-i borbárban végeztek el. Kétféle pohárba töltöttek ugyanolyan mennyiségű bort és azt tapasztalták, átlagosan 10 százalékkal többet rendeltek azok a vendégek, akik nagyobb pohárba kapták a (látszólag kevesebb) italt. Ez azért is aggasztó – emeli ki a tanulmány –, mert Angliában a túlzott alkoholfogyasztás már így is az ötödik az idő előtti elhalálozás rizikófaktorainak listáján.

A nagy kavalkádban azért van rendszer. Hivatalos nemzetközi szabvány rögzíti például a kóstolópoharak méretét – mértékadó kóstolókon és borversenyeken csak ilyen kerülhet asztalra. Ez a pohár kehely alakú, kb. 2 deciliter űrtartalmú, 160 mm magas, vékony falú edény, csekély hőkapacitással. Az objektív tesztelésnél ugyanis az a legjobb, ha a pohár csak egy láthatatlan, semleges térolóedényként szolgál. Mintha ott se lenne!