Egy család, amely generációk óta szőlőtermesztéssel-borkészítéssel foglalkozik, egy tősgyökeres szekszárdi bor, amit Párizsban is imádtak a szakemberek, egy vörös róka és egy jól működő borvidéki összefogás - Eszterbauer Ildikóval beszélgettünk.
Nem sok olyan borászat működik Magyarországon, ahol száz évekre vissza tudják vezetni, hogy az ősök is szőlővel, borral foglalkoztak. Nem lehetett sok választásod, hogy mivel fogsz foglalkozni…
Valójában egyáltalán nem volt kényszer számunkra, hogy ebben dolgozzunk. Három testvérem is van, egy bátyám és két húgom, és egyikünk felé sem az volt az üzenet, hogy mindenáron tovább kell vinni a családi vállalkozást.
Én a főiskolán is egészen más irányba indultam, kommunikáció és médiatudomány szakon végeztem, igaz, közben már besegítettem a borfesztiválokon, és annyira megtetszett az egész miliő, hogy elragadott ez a világ. Pont akkor indult Pécsen a szőlész-borász szaktechnikus képzés, és elvégeztük a párommal, aki most már a férjem.
Mondhatjuk akkor, hogy ez már a második szakmád. De az elsőben sosem dolgoztál.
Hogyha úgy nézzük, akkor a kommunikációs tanulmányok nagyon jól jönnek, hiszen marketing területen is dolgozom, és a nyelvtudásomat is fel tudtam fejleszteni a főiskolán. Már 4-5 éve aktívan részt veszek a borászat munkájában, egyre nagyobb feladatokat kapok, egyre nagyobb a felelősség is, de élvezem.
Mondtad, hogy jól jön a nyelvtudás. Ezek szerint sokat mentek külföldre? Ott is kommunikáljátok a családi tradíciókat?
Hogyha van lehetőség, megyünk a külföldi rendezvényekre is. A Berlini Magyar Szüreten (a berlini magyar nagykövetségen) minden évben részt veszünk és idén először szerepeltünk kiállítóként a ProWine-on, Düsseldorfban és van néhány export partnerünk is. A Blue Danube Wine Company például kifejezetten olyan borokat keres a Kelet-közép európai régióból, amelyek helyi fajtákból készülnek, ezeket aztán az USA-ban forgalmazza. Magyarországról furminttal, kadarkával és bikavérrel, mint különlegességgel foglalkoznak, ezen kívül Szlovéniából, Ausztriából, Horvátországból visznek helyi borokat. Ők nagyon jól kommunikálják ezeknek a fajtáknak a különlegességeit. Mivel mi nem tudunk nagy mennyiséget készíteni ezekből, fontos, hogy legyen olyan partnerünk, aki a termék mellé oda tudja tenni a sztorit, tudja hangsúlyozni az értéket.
Május 8-án lesz a Corinthiában a Szekszárdi – Kulcs a Szívedhez rendezvény, ahol ti is ott lesztek, ha jól tudom, egyebek mellett a 2012-es Tüke Bikavérrel. Mesélnél róla?
Nagyon büszkék vagyunk most erre a borra, mert március elején volt Párizsban a Vinalies Internationales borverseny, amelyet a legszigorúbbak között tartanak számon, és ott kapott aranyérmet. Csodálkozva örültünk, mert ezeken a nemzetközi megmérettetéseken a Mesterünk és a Tivald boraink szoktak ilyen jól szerepelni, a bikavér nagyon ritkán. Nagyon jó jelnek tartjuk, hogy egy kékfrankos alapú házasítás ilyen jól szerepelt.
A szekszárdi bikavér azért is fontos nekünk egyébként, mert egy olyan trendet képvisel, amit mi is próbálunk követni, előtérbe helyezi a Kárpát-medencei, vagy épp szekszárdi fajtákat, miközben haladunk a technológiai fejlődés útján. Emellett azért nem szorítjuk háttérbe a jól bevált világfajtákat sem. A bikavérben fele-fele arányban vannak az itteni és a világfajták. A Tüke azt jelenti egyébként, hogy valaki tősgyökeres, ezért kapta a bikavérünk ezt a nevet, hiszen nála „lokálpatriótább” szekszárdi talán nincs is.
Tök jól épül fel nálatok a szortiment, mert a nagy borok mellett ott vannak a könnyed, nyáriak is, amelyeknek itt a szezonja. Nektek is van Fuxlitok például, ami ezúttal csak kékfrankosból készült.
Igen, de mi kadarkából szeretjük legjobban a sillert, mert ennek a bortípusnak a története összefonódik ezzel a szőlőfajtával, és azt gondoljuk, hogy az a fűszeresség, amely a kadarkában van, nagyon jól áll a sillernek. De sajnos a 2014-es év nem kedvezett ennek a fajtának. Minden kadarka szőlőt, ami megmenekült, próbáltunk a vörösborba tenni. Ezért a sillernek is kékfrankost szüreteltünk, de jól sikerült és örülünk, hogy a mi borunk is bekerült a Fuxlik közé.
Nyárinak nevezhető még a gyöngyöző borunk is, minek a 90%-a muscat ottonel, 10%-a chardonnay. Ezt a bortípust 3 éve készítjük. Érdekesség, hogy teljesen véletlenül alakult ki. Van egy kisebb muscat ottonel ültetvényünk, aminek a termését mindig elházasítottuk, de amikor elkezdtük belőle készíteni a gyöngyözőt, rögtön megkedvelték a fogyasztók, el is fogy minden évben.
Beszéltünk már a klasszikus helyi fajtákról, mint a kadarka és a kékfrankos, de a világfajtákat épp, hogy csak megemlítettük, pedig nálatok ezek is megtalálhatók, és nyilván a piaci igény is óriási mindkettőre.
Nagyon remekül kialakult, a boraink piaca és megvan az a szegmens, amiben az egyes borok elfogynak. A standard vörösbor sorunkban van a Tanyamacska kékfrankos, a Pinceátlag házasítás és a Sógor kadarka. Ezek az alap borok nagyobb mennyiségben készülnek. A prémium borsorunk (bikavér, Mesterünk, Tivald) pedig inkább éttermekben, vinotékákban található meg, ezeket a gasztro-vonal viszi jobban. Egyébként a borok árai is tükrözik, hogy milyen célcsoportot céloztunk meg velük. Érdekes egyébként, azt figyeltük meg, hogy a kadarkából nem tudunk annyit készíteni, ami ne fogyna el. Magyarországon a borfogyasztók már tudják, hogy a minőségi kadarka valóban egy nagyon jó bor, de nem egy merlot, vagy cabernet mellé kell tenni, mert más értékei vannak. Mi is telepítünk még belőle egyébként.
Szekszárdon a Fuxlin kívül milyen közös projektek vannak még?
Nagyon sok kisebb dolog bizonyítja, hogy nálunk is összetartanak a borászok és próbáljuk egymást segíteni. Az egyik a Szekszárdi Borászok Céhe, amelynek pont Édesapám az elnöke. Minden hónapban vannak taggyűlések, ahol a borvidéket érintő kérdéseket megbeszélik, van tematikus kóstoló, mindig más pincészet a vendéglátó. Ezeken az összejöveteleken próbálunk adott esetben építő jellegű kritikákat megfogalmazni egymás boraival kapcsolatban. Ez nagyon jól működik.
A Fuxli szerintem kicsit bulisabb része az összefogásnak, hiszen nem akarjuk ezt a zászlónkra tűzni, vagy az imázsunkat ezzel meghatározni, legyen ez egy lazább, viccesebb dolog, ami jól összekovácsolja a csapatot.
Lesz egységes szekszárdi palack is, ami már gyártás alatt van. Abban csak kadarka, kékfrankos és bikavér lesz forgalmazható, méghozzá olyanok, amelyek átestek egy előzetes bírálaton.
Sok rendezvényünk is van, amelyeket a Szekszárdi Borvidék Kft. szervez, összefogják a borászokat. Ők rendezik a Kulcs a Szívedhez kóstolót is. Június végén lesz az Iván-völgyi Kadarka Túra. Az Iván-völgyben van öt szekszárdi borászat, amelyek vendégül látnak majd még ötöt a borvidékről, és különleges ételeket is kínálnak majd a borok mellé.
De próbáltunk más borvidékeket is bevonni, erre jó példa a februári Eger-Szekszárd Bikavér Párbaj, de működik nálunk Boregyetem is, minden hónapban más-más tematikus kóstolóval, és szerencsére még sorolhatnám. Nagyon sok ilyen rendezvényünk van.
És milyen olyan borfesztiválok vannak, ahová ti mentek?
Szegedre megyünk, júniusban a már említett Iván-völgyi Kadarka Túra lesz, aztán picit pihenünk ebből a szempontból, hiszen a nyár közepén inkább a fehérboros vidékeken lesz nagyobb az élet. Augusztus végén aztán jön a Győri Borfesztivál, amit egyébként szintén nagyon szeretek, oda is minden évben megyünk, aztán a Budavári Borfesztivál, a Szekszárdi Szüreti Fesztivál. Nem fogunk unatkozni. Ezeken egyébként Édesapám és én is ott vagyunk, tehát minden esetben mi találkozunk a vendégekkel.