A vásárlóig tartó út azonban még nem ért véget, mivel a hegyközségi tagság, valamint a különböző hatósági engedélyek megszerzése még csak szükséges, de nem elégséges feltétele annak, hogy a fogyasztónak kínálható borunk legyen.

 

 

A közösségi jogszabályok alapvetően két termékkörbe sorolják a borászati termékeket eredetvédelmi szempontból. Eredetvédelemmel nem rendelkező, azaz földrajzi jelzés nélküli borokra, illetve eredetvédelemmel rendelkező, azaz oltalom alatt álló földrajzi jelzést (OFJ) viselő, valamint oltalom alatt álló eredetmegjelölést viselő borokra (OEM). Az eredetvédelemmel rendelkező borokra vonatkozó szabályokat nem csak különböző szintű jogszabályokban kell keresnünk, hanem azok termékleírásában is. Ezek a termékleírások több esetben is előzetes bejelentési kötelezettséghez kötik az eredetvédelemmel rendelkező borok készítésének lehetőségét. Ez azt jelenti a gyakorlatban, hogy a termelőnek a szőlő termesztési szándékát, valamint borászati termék készítési szándékát a hegybíró részére be kell jelentenie. Az előzetes bejelentést a területileg illetékes hegybíróhoz kell eljuttatni rendszerint áprilisig. A termékleírások előírhatják, hogy a hegybírónak helyszíni ellenőrzésen kell meggyőződnie arról, hogy a termelő rendelkezik-e azokkal a feltételekkel, amelyeket a termékleírás megkövetel (ültetvényekkel, a pince felszereltségével kapcsolatos feltételek).

Az előzetes bejelentést követően a termékleírások még előírhatnak különböző igazolásokat, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a készíteni kívánt, eredetvédelemmel rendelkező bort forgalomba tudjuk hozni (szőlő minősége, szüret tényleges időpontjának igazolása, stb.). Ilyen igazolások beszerzésére a földrajzi jelzést nem viselő borok esetén nincs szükség.

 

 

Az élelmiszerek előállítására vonatkozó általános szabályok megkövetelik az előállítás folyamatának nyomon követhetőségét. Az előállítás folyamatának bármely szakaszában igazolni kell tudni a felhasznált alapanyag és segédanyagok származását, minőségét. A borászati termékek előállításának nyomon követhetőségét a származási bizonyítványok és a pincekönyv együttesen biztosítják.

 

A szőlő, illetve a bor származási bizonyítványát a területileg illetékes hegybíró állítja ki. A származási bizonyítványok jellemzően hazai jogszabályokon alapulnak, mivel egy sajátosan magyar igazolási rendszernek tekinthető. Tartalmában mégis a közösségi jogszabályoknak történő megfelelést is szolgálja. A Bortörvény 22. §-a alapján borászati terméket csak származási bizonyítvánnyal rendelkező borszőlőből, mustból, borból lehet előállítani, illetve továbbfeldolgozás céljából forgalomba hozni. A Bortörvény alapján a borszőlő, illetve a bor származási bizonyítványa igazolja a származási helyet, a borszőlőtermés, illetve a bor mennyiségét, a borszőlő és a bor alkoholtartalmát, valamint az alkoholtartalom, és a bor savtartalmának módosítására vonatkozó tényt. Ezen túl a származási bizonyítványon kell igazolni a hegybírónak, hogy a borszőlőtermés, illetve a bor oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel vagy földrajzi jelzéssel rendelkező bor, illetve valamely, meghatározott bortípus készítésére alkalmas. A készíthető eredetvédelemmel rendelkező borászati termékeket és bortípusokat a termékleírások tartalmazzák. Ezen túl a származási bizonyítvány igazolja a borszőlő fajtáját, és az évjáratot. Származási bizonyítványt eredetvédelemmel nem rendelkező borok esetében is kérelmezni kell.

 

A származási bizonyítványok részletes adattartalmát, kiadási rendjét a 127/2009. (IX. 29.) FVM rendelet III. fejezete tartalmazza. A szőlő származási bizonyítvány iránti kérelmeket a szüret befejezését követően, legkésőbb november 30-ig kell benyújtani a borszőlőültetvény fekvése szerint illetékes hegybíró részére. November 30. utáni szüret esetén a kérelmet a szüret befejezését követő 8 napon belül kell benyújtani. A szőlő származási bizonyítványának kiadását a HEGYIR-ben nyilvántartott ültetvényhasználó kérelmezi postai vagy személyes úton a HNT által rendszeresített és a HNT honlapján közzétett nyomtatványon. A nyomtatványon a kérelmezőnek legalább a rendelet 8. számú melléklete szerinti adatokat kell megadnia.

 

Az első bor származási bizonyítvány kiadását legkésőbb a szüretet követő év január 10-ig kell kérelmezni a borszőlőültetvény fekvése szerint illetékes hegybírónál. A tokaji borkülönlegességek és a november 30-át követően szüretelt szőlőből készült borászati termékek előállítása esetén az első bor származási bizonyítványt a szüretet követő év március 31-ig kell kérelmezni. Az első bor származási bizonyítvány iránti kérelemben a bor mennyiségét seprős újborban kell megadni. A kérelemhez csatolni kell a szőlő származási bizonyítvány első (biztonsági jellel ellátott) példányát, és a pincekönyvnek a kérelemben szereplő bortételre vonatkozó részének másolatát.

 

A fentiek alapján tehát a származási bizonyítványok nem csak a borászati termék előállításának folyamatát kísérik nyomon, hanem számos, a jogszabályokban, valamint a termékleírásokban szereplő feltételek teljesülésének igazolására is szolgálnak. Amennyiben például egy termelő a gazdasági aktájában szereplő információk, vagy a szüretelt szőlő mennyisége és minősége alapján nem felel meg a termékleírásban szereplő bármely bortípusra, vagy borászati termékre vonatkozó feltételeknek, akkor arra vonatkozóan származási bizonyítványt nem kaphat. A származási bizonyítványon tehát csak azon borászati termék, vagy bortípus neve szerepelhet, amelyre vonatkozóan az előírt feltételek igazolhatóak és teljesültek. A származási bizonyítvány tartalmaz minden lehetséges bortípust és földrajzi nevet, amelyet a készített bor címkéjén lehetséges feltűntetni. A származási bizonyítványokon található megnevezések a bor készítésének folyamata közben változhatnak.

 

Az elkészített bor végső fogyasztónak történő értékesítéséhez még egy lépést meg kell tennünk, meg kell szereznünk a bor forgalomba hozatali engedélyét. Erről a következő részben fogunk szólni.