Egy vállalható évjáratunk van 2014-ben. Azoknál a fajtáknál, amelyek korai érésűek, tehát elkezdődik a bogyóhéj-vékonyodás augusztus végén, nagyon nehéz periódusban voltunk. Augusztus végétől szeptember közepéig gyakorlatilag minden nap volt valamilyen formában csapadék. Súlyosan érintette mindez pl. a királyleánykát, és a rizlingszilvánit – ami nekünk amúgy házasítás alap, tehát itt nem volt akkora probléma. A többi, késői érésű fajtánk átvészelte ezt az egészet. A pinot blanc szebb, a sauvignon szebb, a veltelini is szebb, az ezerjóra és a rajnaira pedig abszolút nincsen panasz, sőt büszkélkedünk vele.

A 2014-es egy nagyon bonyolult évjárat. Sokkal komolyabban kellett venni a musttisztítást, előrébb kellett hozni az első kénezést, stb. Szóval nem egyszerű szüreten vagyunk túl.

A legelső nagykereskedő, aki hitt bennem és elkezdte forgalmazni a boraimat, a Zwack Izabella Borkereskedés volt. Azóta már több kereskedőm is van, mindannyian azon dogozunk, hogy a borok minél több fogyasztó poharába eljussanak. A termelésnek a mennyisége nincsen egyenes arányban a brand ismertségével, és ez nagyon nehezen megítélhető. A mi körünkben, akik borszerető emberek vagyunk, lehet, hogy ismertebb a név, viszont az átlag fogyasztók körében még nem lehet biztonsággal ezt mondani.

 

Semmiképpen nem tervezem a nagyobb mennyiséget, maradok ennél az évente 15-17 ezer palacknál. Hiába erősebb a brand... Lehet, hogy egyszer-kétszer többet is el lehetne adni, viszont akkor szükség lenne nagyobb pincére, nagyobb traktorra, stb. Szóval sokkal nagyobbat kellene lépni. Nem lehet felmenni 25 vagy 30 ezerre, mert ahhoz, hogy ideális legyen a helyzet, lehet, hogy egészen 50 ezerig kellene növelni a palackszámot. 50 ezer palack borra pedig szerintem még nem érett a miklóscsabi brand.

Általában reggel kilenckor Móron kezdek, vagy a pincében, vagy a szőlőben, attól függően, hogy milyen vegetációs fázis van. Tavasszal, nyáron, ősz elején természetesen elsősorban a szőlőn van a hangsúly, ősz végén, télen pedig a pincében az aktuális feladatokkal foglalkozom. Hogyha ezekkel megvagyok, legtöbbször jön a napi rutin, tehát a kiszállítás, vagy valamelyik partnernek a látogatása. Ezután szokott lenni egy nagyon pici szünetem, és általában hetente öt alkalommal este kezdek valamilyen boros rendezvényen. Természetesen ezeknek a bázisa elsősorban a Divino Bazilika. Általában ott vagyok kilencig, fél tízig, és utána megyek haza pihenni.

Ez egy nagyon jó rendszer, örömöm van benne, változatos, lendületes, állandóan jó emberek társaságában vagyok. Nem szívesen változtatnék ezen. Lehet, hogy majd azon érdemes lesz elgondolkoznom, hogy mennyit éjszakázok, mert azért pénteken-szombaton Móron ez nagyon gyakran előfordul. Itt nem lehet kilenckor-tízkor befejezni egy borkóstoltatást. Ha egy csoport eljön Mórra, tisztelni kell azt, hogy ők azért jöttek, hogy valamit érezzenek a borvidék lüktetéséből, időt, pénzt, üzemanyagot áldoztak érte. Szóval lehet, hogy a pincénél egyszer szükség lesz valakire, aki segít.

55 perc.

Ez természetes, itt dobog a szívem, móri gyerekként egyértelmű volt, hogy itt fogok szőlőt termelni.

Minden bor közös munka gyümölcse.

Apukámnak nagyobb tapasztalata van a szőlészetben, ott inkább én dolgozom a keze alá, többségében ő dönt. A pincében, a dizájnban, a csomagolás és vendéglátás, értékesítés területén pedig döntően az én elképzeléseim válnak valóra.

Jól cseng az, hogy „móri ezerjó”, olyan, mint egy brand, az előző rendszer ezt már felépítette. Szerencsére szívesen isszák ezt a bort Mórról. Az ezerjó egy nagyon tehetséges fajta, szívesen dolgoznék kizárólag vele. Persze azt is meg kell mondani, hogy vannak olyan évjáratok, amikor jobbat produkál a rajnai rizling, mint az ezerjó, ilyen a 2014-es is, egyébként. De mi nagyobb területen termelünk ezerjót, mint rajnai rizlinget.

Mindkettőt lehet oxidatív és reduktív körülmények között is feldolgozni. Az ezerjót is lehet érlelni, seprőn tartani, mindezek a jó tulajdonságai tehát megvannak.

Mivel egy sokoldalú fajta, a gasztronómiában is helye van. Bármilyen borvacsorára, hogyha viszünk ezerjót, könnyedén betehető a borsorba, jól működik uborkás ételekkel, könnyebb húsokkal, malaccal, és a maradék cukros tételek a desszerttel is.

A kecskehegyi ezerjónk a Roger Mór. Friss, ropogós, reduktív tétel, nem érleljük sokáig, gyorsan palackba és forgalomba kerül. A Mór Ezerjó egy színléből készülő bor, a Volkswagennel a címkéjén, ez már a Csóka-dűlőből van, csakúgy, mint az ezerjóink többsége. Öreg tőkékről szüreteljük a Csoda Ezerjót, és az évjárattól függően vagy Csakazízéért ezerjót készítünk, vagy az Ezredest. Hogyha alkalmas arra az alapanyag, hogy kicsi fahordóban erjesszük és érleljük, akkor lesz Ezredes, hogyha csak a nagy fahordót „bírja el”, akkor készül a Csakazízéért. Olyan is van, hogy külön gyűjtjük a töppedt szemeket, az abból készülő bor a Nirvána.

Ezekkel immár tudunk kizárólag ebből a szőlőfajtából álló kóstolót is tartani, szerencsére elmondhatjuk, hogy van rá igény.