Elöljáróban annyit, hogy beszélgetőtársam, Laklóth Aladár színművész élete a vidék és a főváros közötti ingázással telik, próbák, premierek zajlanak itt-ott. Jövőre a gólya is bekopogtat a Laklóth családhoz, év elejére várják az ifjú trónörököst. - Hihetetlen, hogy milyen borokra volt képes az előző rendszer, a tablettás, édesített borok tömegével lepték el az országot. Nem véletlen, hogy amikor 15-16 éve a „kis” magán borászatok kezdtek felfutni, akkor a borkombinátok minőségben teljesen lemaradtak. A mai napig nem tudok megbízni az ilyen ipari termékekben, de sokan vagyunk ilyen előítéletesek - nem véletlenül. A piac nagyon szétszakadt, jelen vannak a jó minőségű termelői borok, amelyek Villányban megvásárolhatók három-négyszáz forintos áron, viszont az üzletek polcairól már csak több ezer forintért juthatunk hozzá. Ugyanakkor jönnek be az olcsó külföldiek, amelyekkel a hazai borok nem tudnak versenyezni. Közben érezhető, hogy itthon is egyre inkább megvan az igény a minőségi borokra. Többször jártam úgy, hogy találtam egy jó bort alacsony áron, következő alkalommal már háromszor annyiba került. Az úgynevezett „kannás”, „tablettás” borok talán már nehezebben eladhatók, de akinek az a célja, hogy a bor megüsse, mint bolond a dobot, annak továbbra is mindegy. A minap láttam például egy félédes Lúdas Matyi fantázianevű bort, el sem tudom képzelni, hogy abban mi lehet 300 forintért… - Igen, ez így történt. 23 éve rendszeresen Noszvajon nyaralunk egy panzióban, ahol jó borokat kóstoltattak velem. Így ismertem meg a Thummerer pincészet, majd Csutorás borait, és aztán kitágult a horizontom. Itt lettem igazán vörösborrajongó, ma is - különösen téli időszakban - tíz üveg általam fogyasztott bor közül kilenc vörös. A nyári időszak kivétel, olyankor természetesen megemelkedik a roséfogyasztásom. Télen a meghitt családi fészekben egy szép kehely vörösbor áll közel a lelkivilágomhoz. Ami nagyon meghatározó élmény volt, Bock Józsi bácsitól az 1999-es Bock Royal cuveé. Egy nagy varga-betűvel eljutottunk Villányba is, aztán Szekszárd következett, Taklertől külön dedikált borokat kaptam. - Az életemet az határozza meg, hogy folyamatosan dolgoztam és dolgozom. Így nem ér felkészületlenül semmi, a munka kondicionál - mint egy sportolót, aki állandó edzésben van, és ha behívják a válogatottba, nem éri hirtelen. Várni kell a feladatot!
A színész labdarúgó-válogatottban is folyamatosan edzésben vagyunk. Ezért nem rogytam össze, amikor meghívtak az Örömtáncba. Nagyon kemény kiképzés volt az első két hét, mert a foci teljesen más izmokat mozgat meg, mint a tánc. Az intenzív szövegtanulás szintén frissít, az agyat tartja karban. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy tulajdonképpen a mesterségem, a munkám, a pályám tart formában. Újabb és újabb kihívásoknak kell megfelelnem. Jövő februárban születik meg a kisfiam, szeretnék neki utat mutatni ebben a világban.