Spanyolország Ibéria-hegységrendszeréből eredő Duero folyó ad otthont az évszázadok óta roppant népszerű portói bornak. A Symington család 1882 óta van jelen a Duero partján és 1000 hektár szőlőültetvényével azt a célt tűzte ki magának, hogy megtalálják a Duoro vidék legjobb szőlőfajtáit, amelyekkel nemzetközileg még népszerűbb borokat állíthatnak elő.

A Felső Duero-n több mint két hektáron tesztelnek 53 különböző vitis vinifera fajtát – 29 kéket és 24 fehéret. A vörös borok területén inkább a hazai szőlőtípusokat igyekeznek kihasználni, míg a fehér szőlő termesztésénél inkább nemzetközi fajtákban bíznak, hiszen egyelőre nem látnak annyi lehetőséget a hazai fehérekben, mint a vörösekben.

 

 

Még a 70-es években Portugáliában öt szőlőfajtát javasoltak a portói borok előállítására. Ezek a touriga nacional, a tempranillo, a touriga franca, a tinta barroca és a tinta cão voltak. Akkoriban nem csupán minőségi szempontok alapján ált össze a nyerő ötös, hanem gazdasági megfontolásokat is figyelembe vettek. Kulcsfontosságú volt a magas hozam és a betegségekkel szembeni kellő ellenállás.

 

A Symington család öt fajtát emelt ki a kékszőlők közül, amelyek kiemelt szerepet kapnak a boraik előállításában:
 
A touriga franca a második legfontosabb fajta a környéken. A Duero cabernet-ja és merlot-jakét is emlegetik, hiszen a folyó vidékéről ered, ám nem annyira kedvelt, mert kevésbé alkalmazkodó. A portói aromafokozó összetevőjeként használják.

 

A malvasia preta a zúzott málna aromáit és struktúráját kölcsönzi a portói bornak. Fogékony a botrytisre a tömör fürtjei miatt. Későn érő és magas hozamú - szintén kedvelt fajta a pincészetnél.

 

  
A donzelinho tinto az egyik legrégebbi számon tartott Duero-vidéki szőlőfajta. Manapság leginkább ősi szőlőültetvényeken más fajtákkal keverve található meg. Nagyon ritka, csupán 87 hektáron termelik. A területre jellemző szélsőséges éghajlatához való simulékonysága miatt tartják Symingtonék jelentősnek.

 

Az általuk második legkedveltebb szőlő az alicante bouschet, amelyet nem elsősorban a minősége, inkább a gyönyörű vörös húsáért, a struktúrájáért és a meleggel szembeni ellenálló képessége miatt kedvelik.

 

A Symington család szerint első helyen a vinhão (sousão) fajta áll. Hagyományosan a portói keverékek színének fokozására használták, de időközben rájöttek, hogy nem csak gyönyörű színt kölcsönöz a dúsított boroknak, hanem savasságot is, amit a rendkívül meleg években is képes megtartani. A már említett touriga nacional fajtával kiemelkedően jó és izgalmas párost alkot.

 

 

Akad néhány szőlőfajta, amely kimaradt a picészet prémiumként megjelölt fajtái közül, azonban érdemes őket is megemlíteni. Ilyen például a tinta roriz, mely a spanyol riojai temprnillo-hoz hasonlítható, de a dueroi talaj ph-ja túl alacsony számára. Az őshonos touriga nacional is jelentős részét teszi ki a termelésnek, továbbá a kiváló a Late Bottled Vintage borok készítésére alkalmas tinta barroca. Az alacsony hozamú, csupán 30 hektáron termelt trincadeira-t csak a száraz területeken találhatjuk meg, mert érzékeny a gombás betegségekre, de szerencsére rendkívül ellenálló a melegnek és a szárazságnak. A portói borok aromaanyagához használják.

 

Ami a fehér szőlőfajtákat illeti, már vannak próbálkozások a hazai típusok kiemelésére, amit kiválóan példáz a Niepoort család hordóban érlelt magasabb területen termesztett nagyon régi szőlőfajtákból készített bora, amely a kritikusok kedvence.

 

A Symington család azon fehér fajtákból is összeállított egy válogatást, amelynek első eleme az őshonos gouveio. A sokáig érlelhető, savas, kissé olajos textúrájú bort adó fajtát először 1531-ben említették a Duero-val összefüggésben, mivel a spanyol galíciai godelloval egyezik. Körülbelül 1000 hektáron termelik a Duero és a Dão területén, és habár képes önmagában is testes borokat mutatni, többnyire házasítják más fajtákkal.

 

 

Bucelas borrégió őshonos fajtája az arinto szélsőségesen meleg időben is megtartja savasságát. Többnyire házasításokhoz használják. A Dão régióból származó, az ősi szőlőültetvények 20 hektárján termet dorinto-t citrusossága és szárazságtűrő képessége miatt kedvelik. a kiváló alkalmazkodó képességű  pedig gyakorlatilag kizárólag a Duero régióban található meg. Szárazságtűrő, érlelhető borokat ad florális jegyekkel és azon kevés fajták egyike, amellyek kapcsolatban azt jósolják, hogy rövidesen ismertséget és újabb területet vív majd ki magának.

 

A viosinho-t, habár kiváló fajtának tartják, alacsony hozama miatt a termelők annyira nem kedvelik. A szőlőt portugál sauvignon blanc-nak is nevezik, intenzív aromái miatt. Jelenleg 100 hektáron termelik, de egyre több helyen ültetik, mert látják benne a lehetőségeket a teljes testes, aromás és hosszú életű borokhoz.

A Rhone vidékéről származó nemzetközi fajtának, a viognier-nek is nagy jövőt jósol a pincészet, sőt, a Duero minőségi fehérbor előállításának alapját látják benne. Hordóban érlelt fajtajelleges fehérbort szeretnének készíteni belőle.

 

A portugál borokkal kapcsolatos hírekért, bor-étel párosításokért és a fajtanevek helyes kiejtési útmutatóiért keresd a Winesofportugal.info oldalt!