Az boroktól való ódzkodás okai sokfélék lehetnek: a genetikától a szocializációig terjedhet a skála. A tapasztalatok alapján létezik olyan réteg, aki eleve nem tud alkoholt fogyasztani, mivel a szervezete a legkisebb alkoholbevitel hatására heveny tüneteket produkál, vagyis súlyos alkoholmérgezést szenved el. Ennek oka lehet egy enzim hiánya, mely genetikailag kódolt, veleszületett tulajdonság. Az ilyen emberek - például a japánok nagy részének - szervezete nem képes feldolgozni megfelelően a bort az alkoholbontó enzim hiánya miatt. Egyesek olyan gyógyszerek szedésére kényszerülnek, melyekkel együtt az alkohol, a bor fogyasztása végzetes lehet. Ennek ellenére az e rétegbe tartozók még kedvelhetik a bort, csak önhibájúkon kívül nem fogyaszthatják.

A rossz családi példák, mint például az alkoholista szülők hatása, szintén gyarapíthatják a bort nem fogyasztók táborát. A negatív példa életre szóló elutasítást vált ki bizonyos csoportokból. Félelmek alakulnak ki azzal kapcsolatban, hogy a következő generációk ne essenek a szülők, nagyszülők hibájába. Lehet az ok tudatos nevelés is, amikor a józan szülő beleneveli a gyerekbe, hogy ne nyúljon a pohár után. A gyerekkorban akkumulálódó erőteljes negatív hatások a későbbiek folyamán bűntudatot fejlesztenek ki, néha megakadályozva mindennemű borfogyasztást.

Bizonyos vallások, filozófiák is tiltják a borfogyasztást. Az iszlámon kívül számos kultúrkör ellenzi az alkoholfogyasztást. Ilyen többek között a Magyarországon is gyökeret vert Krisna tudatú vallási csoport. Negatívan ítélik meg az alkoholfogyasztás minden formáját. Egyrészt tudatszennyezőnek bélyegzik az alkoholt, amely a mélyebb filozófiai kérdéseken való elmélkedést megakadályozza. Másrészt hitük szerint sötét energiákat szabadít fel, állati sorba taszítja az alkohol fogyasztóit, és nem utolsósorban eltávolítja őket Istentől és a vallásos élettől.

 

Léteznek még az ateisták bizonyos csoportjai - Hamvas Béla után szabadon - akik meggyőződéses antialkoholisták. A zéró toleranciát legszívesebben nemcsak a volán mögött valósítanák meg (sajnos ez már sikerült nekik), hanem kiterjesztenék az egész létezésre. Rendeleti úton, azonnali hatállyal betiltanák az összes emberi fogyasztásra alkalmas alkoholtartalmú italt. Számukra az alkohol minden formája törvénybe ütköző, jelmondatuk: „Szesztilalmat azonnal!”. De már a magyarországi „részleges szesztilalom” is egy félresiklott rendelete volt a kádárista rezsimnek. Gorbacsov (pártfőtitkár) megjelenésével - másolva a szovjet rezsim intézkedéseit - a reggeli italvásárlást korlátozták, hogy a munkások józanabbul érkezzenek be a gyárakba.

A fent említett csoportok tagjait nehezen lehetne a borfogyasztás útjára terelni. A szervi problémák hordozóit, a családilag immúnisakat, a vallási meggyőződésűeket, és a tilalmasakat a kultúrált borfogyasztással megbarátkoztatni nehezebb, mint egy tevének átmenni a tű fokán. Ám nem említettünk még egy szintén jelentős csoportot, a megtévesztettek seregeit. Ők azok, akiket talán még meg lehetne menteni, ők a negatív élmények birtokosai. Borfogyasztásuk legfőbb gátja az, hogy fiatalkorban gyatra minőségű borra hasonlító folyadékokkal avatták be őket. E csoport tagjai meg vannak győződve arról, hogy a bor egy élvezhetetlen ital. Régebben, főleg az átkosban nehezebben lehetett hozzájutni az iható kategóriájú boritalokhoz. Manapság ez már nem gond, sok-sok jó nedű áll rendelkezésre az ismerkedőknek. Ám sajnos a legolcsóbb kategóriában még mindig a borra csak hasonlító löttyök uralkodnak.

Magyarországon az uniós trenddel szemben a borfogyasztás hátrébb sorolódik a sörfogyasztás ellenében. Hol van a magyar borkultúra, hol vannak a többezer éves hagyományaink? Nincs sok értelme felhozni a „ha” kezdetű kérdéseket, viszont láthatjuk, hogy a nagy bormúlttal rendelkező országok hol tartanak. Mármint azok az országok, ahol nem volt szocialista tervgazdálkodás, mint például a franciák, az olaszok, és még sorolhatnám. Ahol a napi élet része a borkultúra, és teljesen természetes akár hétköznapi ebédhez is egy pohár bort beiktatni. Sajnos ez még hazánkban az álomkategória, viszont az oktatás területén a megfelelő időben és helyen tartott felvilágosító kampányok sokat segíthetnének. A piacról ki kellene szorítani a gyenge minőségű borokat, és ügyelni kellene a fiatalok első borkulturális lépéseire. Például, hogy a száraz borra ne úgy gondoljanak, hogy ihatatlan, és csak a kóla segíthet rajta. A borismeret minél szélesebb körben való terjesztése nemzeti érdek. Olyan mennyiségben termelünk, mely a külföldet érdemben nem mozgatja meg. A belső fogyasztást kell élénkíteni, magyar ember igyon jó magyar bort! Csak mi menthetjük meg a saját borászatainkat, borainkat, tehát országunk borkultúráját.

Visszatérve a kiindulópontra, a borutálatra, bor nélkül lehet élni, csak nem érdemes. Komolyra fordítva a szót, a jövő generációiban - ha jó példát mutatunk - elültethetjük a magyar bor szeretetét. Sokszor figyelem lelkes bortúrázóimat, és arra gondolok, talán az ő gyerekeiknek már könnyebb lesz a borismeret kanyargós ösvényén elindulni.