Franciasaláta, palócleves, túrógombóc: ezek mind a pesti konyha részei, de mégis ritkán kapjuk magunk elé jó minőségben és ízlésesen tálalva az éttermekben. Sorra nyílnak az olasz, spanyol, japán és thai ételeket kínáló vendéglátóhelyek, de közben alig találni jó csirkepaprikást a városban. Eddig!
Végre egy hely, amely betölti az űrt
Megnyitott Pesti Vigadó Étterem, amely 2016 májusától á la carte kínálatával is várja a nagyközönséget. Április végén nemcsak egy konyha megnyitóján vehettünk részt, hanem az étterem filozófiájával és koncepciójával is megismerkedhettünk, amelyet Szabó László étteremvezető, Magos Zoltán séf és Csíki Sándor gasztronómiai szakíró tolmácsoltak.
A helyszín gyökerei visszanyúlnak egészen a XIX. századig, ahol 1873-ban hivatalosan ebben az épületben egyesítették Pestet, Budát és Óbudát. „Hosszú előkészítést igényelt, mire meg tudtuk határozni azt a gasztronómiai stílust, amely méltó lehet egy olyan épülethez, mint a Pesti Vigadó” – mondta el a megnyitó alkalmából Szabó László étteremvezető. Ez a stílus pedig nem más, mint a Pesti Konyha, amely már eddig is létezett és körülvett minket csupán nem volt definiálva.
A pesti konyha a magyar konyha szerves részeként, a 19. századtól kialakuló, történelmileg a török, olasz, osztrák és francia konyhák, valamint a regionális alföldi paraszti konyha elemeivel erőteljesen gazdagodó, az 1920-as évek végére éretté és egyedivé vált, folyamatosan formálódó, a világ más régióinak konyháitól jól megkülönböztethető, önálló nagyvárosi magyar polgári konyha. A pesti konyha, az Osztrák–Magyar Monarchia fúziós kulináris hagyományaiból táplálkozva a bécsi konyha párja, a magyar főváros egyedülálló konyhai és étkezési kultúrájának összegződése – foglalja össze a legfontosabb jellemzőket Csíki Sándor gasztronómiai szakíró.
Hogyan jelenik meg a tányéron ez a hagyományokból táplálkozó stílus? A Pesti Vigadó koncepciójának a része, hogy új színben és minőségben mutassák meg a már meglévő ételeket, aktualizálni a mai embereknek az azóta egyre gyarapodó ételkínálatot.
Mi kerül a tányérokra?
Az étterem megnyitója alatt belekóstolhattunk az étlap fogásaiba is, amelyek sok újdonságot tartogattak. Például tudtátok, hogy a franciasalátát egyedül mi hívjuk így, és az egész világon insalat di russaként ismerik? Egy alkotás érkezett a tányérokon elénk. A saláta minden egyes alkotóeleme gondosan el volt készítve.
A házigazdák célja, hogy aktualizálják a mai kor igényei szerint a pesti konyhát, tökéletesen megmutatkozott a palócleves esetében. A rossz tapasztalatok miatt már bátortalanul rendelnek az ember palóclevest, de ebben az esetben biztosan nem fogja megbánni a vendég. Sok-sok zöldség színesíti a konfitált bárányból készített kaporral megfűszerezett fogást, amelynek elfogyasztását követően nem azt érzeztük, hogy leheverednénk egy kanapéra, mert olyan nehéz volt az étel, hanem még folytatnánk a kóstolást.
Mi sem tettünk másként, mert már érkezett is az este sztárja a csirkepaprikás, amelyhez dupla tojásos galuska járt. A combfilékből készített tekercsek szaftosak maradtak. A nokedlihez csak tojást használt Magos Zoltán, így egy pattogósabb, olaszos stílusú tészta került a tányérokra. Mint később kiderült a kóstoló csoport egyik favoritja volt a fogás.
A csirkét követte a mangalicaszűz és a káposztás rétes duója. A hús omlós és szaftos maradt, a rétes tésztáját vajasan készítették. A mangalica és a káposzta jól működött együtt, talán a vajastészta egy leheletnyit száraznak bizonyult.
A főfogások utolsó ízelítője is megérkezett a tányérokra: vadas marhasült szalvétagombóc társaságában. A húst vékony szeletekben tálalták, ízében karakteres, jó minőségű és textúrájú volt. A gombócot petrezselyemmel, szalonnával és zöldségekkel „fűszerezték” meg. Igazi klasszikus, ám mégis többet nyújtott a fogás harmóniájában.
Egy szavunk sem lehet, két desszertet is kaptunk a végére. Először egy mézespuszedli-morzsába forgatott túrógombócból kóstolhattunk egy ízelítőt, amelyhez eper és kellemesen savanykás tejföl is dukált. Majd a Vigadó Royal tányérdesszertet szolgálták fel, amelynek alapját a csokoládé mousse adta, és ezt egészítette ki a tárkonyos narancsmártás, a kávémorzsa és a sóskaramell. Egy sütemény, ami a kávéházi hangulatot élesíti ebben a miliőben.
A Pesti Vigadó Étterem konyhája a főváros és az azt körülvevő régió hagyományaiból táplálkozik. Jó minőségű alapanyagok, kreatív megoldások, kitűnő borlap és harmonikus ételek jellemzik. A vacsora végén az volt az első gondolatom, hogy végre egy hely, ahová bátran elvihetem a külföldi barátaimat, ahol megfelelően reprezentálják a pesti konyhát. Nem utolsó sorban ez az a hely, ahol igazán otthoni ízekre lehet bukkanni.