Régóta izgatnak a szép terek, évek óta ezzel vagyok elfoglalva.
"Folyamatosan keresem a monumentális, valamilyen jó sztorival rendelkező patinás helyeket, legyen az egy publikus vagy privát vacsora helyszíne” – kezdett történetébe Tenner Benjamin, a
Konyhakör szülőatyja.
Több külföldi utazás és pop-up vacsora meghívás után egy 2013-as koppenhágai eseményen ülve érezte azt először Beni, hogy pontosan ez az az új megközelítés, ami egyúttal fontos üzeneteket is hordoz a közösségi étkezések lényegéről. Hazatérve aztán fél éves ötletelés után Liptay Dáviddal (profi freestyle snowboardos) közösen hozták létre az első hosszúasztalos gasztro estet, amit hamarosan követett a híres báránysütős projektjük. A folyamatosan mentateával injekciózott egész bárányt két napon át sütötték Csórompusztán, a parázsló földbe temetve.
Amikor csúszol, nincs konyhád, hogy főzz
„3000 éve mindenhol ment az earth oven. Dávid persze sok helyen járt snowboardozni meg szörfözni is, és ilyenkor kint, amikor csúszol, muszáj olyan szituációkban is főzni, amik néha igen nomádok, de mindenképpen nélkülözik a konyhát” – mesélte beszélgetőpartnerem.
Ám nem csak a konyha nélkülözése jelentett kihívást a fiúknak – már csak azért sem, mert egy bútorkölcsönzéssel (is) foglalkozó partnerük folyamatosan megoldja a legextrémebb helyzeteket is –, a Kelenföldi Erőműben tartott Bistro Óceánia vacsorán például egyetlen egy darab konnektor állt a rendelkezésükre, és arról kellett az egész helyszínt (plusz magát a vezérlőtermet is) bevilágítani, illetve a konyhát telepíteni. Az, hogy víz például egyáltalán nem volt, szerencsére szintén nem okozott gondot, sőt igazi experiment-nek tekintették Beniék, amitől a projekt igazán izgalmassá vált.
„Mindig több téma fogalmazódik meg, mint amit meg is tudunk valósítani, ezért is van az, hogy idén semmi más nem történt, csak pótoltuk az elmaradt vacsorákat az elmúlt négy évből. Ilyen volt a Tihanyi visszhang vagy a Rosenstein Robiékkal megálmodott Kabbala vacsora is” – magyarázta a Konyhakör alapítója.
Beni csapatával együtt folyamatosan képes friss maradni, és ez a változatos helyszínek mellett – legyen az a Kiscelli múzeum, a Normafa, vagy egy belvárosi szórakozóhely – a séfek sokszínűségének is köszönhető. Elsősorban például Hegedűs Zoénak, aki new york-i food design ügynökségnél, de 3 Michelin-csillagos spanyol étteremnél is dolgozott, vagy Szakonyi Dávidnak, aki két évnyi Cannes-ban szerzett tapasztalat után a budapesti M. Bistro-t vezeti, vagy éppen a legutóbbi food concept gyártásban részt vevő Heiszler Olivérnek, aki baszk sztárséfeknél edződött, mellesleg ex-Tanti séf.
Slow life, fenntarthatóság és fair-nek lenni
Az egyébként intuitív módon születő témák szoros kapcsolatban állnak a pillanat, élet és étel élvezetéről szóló, lassításra felhívó világszintű slow life mozgalommal. „Nem hiszek az előre ledarált és előkészített húsokban, sőt abban sem, hogy minden nap kellene húst ennünk. Nagyon felborult a bolygón a húsevés aránya, és ha benyomhatnék egy gombot, akkor a Konyhakör teljesen vega lenne. Az emberi fogazat sem arra lett kitalálva, hogy heti egynél többször együnk húst. Bizonyos húsokat ezért eleve nem is használunk, másokat pedig csak korlátozottan, biológiailag ellenőrzött forrástól szerzünk be. Kutya kötelességünk ezeken a berögződött, rossz szokásokon puhítani, remélem tudunk is, mert ez így lenne fair” – magyarázta Benjamin.
A legutóbbi vacsora Virág Juditnál: Black French dinner
Pontosan erről szól az ún. Boldog hús koncepció is, amikor időt és energiát fektetnek egy-egy húsétel elkészítésébe. A mértéktartóbb húsfogyasztással sokat tehetünk annak érdekében, hogy ne csak elvegyünk, de vissza is adjunk a bolygónak. A modern gasztronómiáról nagyon hasonlóan gondolkodó csapat tagjai ráadásul igyekeznek minél távolabb maradni a gáz- és villanytűzhelytől, és a régi elkészítési módokat hirdetni, a természettel való leginteraktívabb módon. „A legközelebbi projektben például egy skót technikát alkalmazva fogunk halat füstölni, amiről videó is készül: ez lesz a második epizódja annak az álomnak, amiből építkezve szeretnénk később egy teljes természetfilmet forgatni, de erről majd később” – avatott be az ezernyi szálat mozgató Tenner Beni.
A fő múzsa, aki borász
A Konyhakör ma már egyfajta kreatív műhellyé alakult, aminek legfőbb múzsája egy szekszárdi borász. A borprófétának, bölcs nagyapának nevezett Merfelsz Gábor volt ugyanis az első, akitől Beniék a vendéglátás fortélyait ellesték. Az ő borai, vacsorái és szavai ihlették bennük az első gondolatot arról, hogy miként szeretnének vendégül látni, az ételekről gondolatokat láttatni, és miként kell hozzájuk borokat választani.
Láttam, hogy hogyan nyúl a borhoz, hogyan főz és mesél: az étkezés egyik legszebb módját tapasztaltam nála.
"Ezek mind mély nyomot hagytak bennem, úgyhogy több vacsoránk is épült már az ő boraira." – mesélte Beni.
Benjamin és csapata is kifejezetten szeret borozni, és amikor éppen nem Merfelsz Gábor borai, akkor különböző borkereskedések választéka van terítéken, vagy éppen sör, esetleg a mezcal – ami az ötletgazda aktuális kedvence. A mexikói eredetű agavé párlat mellesleg az újonnan speakeasy bárt nyitó
Ódor Andris tolmácsolásában került a tematikus vacsora középpontjába, aki a fent említett Bistro Óceánia hatfogásos menüjének italaiért felelt.