Az újszegedi Partfürdőn azonban ennél jóval több bográcsban rotyogott a hagyományos hallé, hiszen volt olyan induló, aki több száz embert látott vendégül.

Frank Sándor Venesz-díjas mesterszakács, a fesztivál ötletgazdája szerint a finom szögedi hallé titka, hogy az alaplé elkészítéséhez többféle hal csontját, fejét használják fel. Ezeket a bográcsban szegedi zöldpaprikával, paradicsommal és makói vöröshagymával körülbelül két óráig főzik. Ha elkészült, alaposan átpasszírozzák, úgy, hogy csak a csontok maradjanak. A passzírozást ki-ki más módszerrel végzi: vannak, akik sűrűszövésű szitát, acélszűrőt használnak, mások külön erre a célra kifejlesztett tekerhető fém alkalmatosságot. Az így kapott sűrű alaplébe teszik bele a beirdalt, kifilézett halszeleteket, megfőzik és jóféle szegedi pirospaprikával ízesítik.

 

A Partfürdőn az egyik legnagyobb érdeklődést az SZTE Konfuciusz Intézetének bográcsa körül folyó események keltették. A kínai nyelv és kultúra megismertetésén dolgozó szakemberek egy távol-keleti szakács segítségével készítették el saját hallevüket, amely első ránézésre nem is annyira különbözött a hagyományos szögeditől. Egész kárászokból főzött alaplevet többek között pirospaprikával fűszereztek, a magyarnál kicsit hígabb levesbe pedig a tiszai recepthez hasonlóan filé került, igaz nem pontyból vagy harcsából, hanem tengeri halból.

Az ínyencek azonban nem csak a házi méretekben fortyogó hallét kóstolhatják meg. A rendezvényt szervező halászcsárda a vízi bástyára felállított háromezer-ötszáz literes óriásbográcsában készíti el az ételt. A bogrács méretét jól jellemzi, hogy egyszeri megtöltéséhez csak pontyból huszonnégy mázsát használnak föl, e mellé kerül még hat mázsa vöröshagyma, egy mázsa paradicsom, fél mázsa zöldpaprika, ízesítésül hatvan kiló fűszerpaprika, fele ennyi só, no meg három kiló fokhagyma is.