Érdekes, hogy éppen erre kérdeztél rá, mert valamiért a Ménesit nagyon kedvelik a párok. Sok első randis tér be hozzánk. Ezt onnan tudjuk, hogy a foglalási rendszerünkben meg lehet jelölni, hogy mi célból ülnek be hozzánk a vendégek, és gyakran írják be a randevút vagy az első randit. Valentin-napra külön borlappal készülünk a szerelmesek számára. Még lánykérés is előfordul nálunk, persze sajnos szakítás is volt már.

 

 

Így van, ha lenne "borral minden könnyebb" díj, mi biztosan megnyernénk! De visszatérve arra, hogy mit kérnek elsőnek, azt kell mondanom, hogy ha kezdő borfogyasztókról van szó, akkor általában igénylik, hogy mi ajánljunk bort. Ilyenkor egy Irsai Olivér vagy egy Figula Zenit&More igazi jolly joker, mert azoknak is tetszik, akik még csak ismerkednek  a borokkal. Irsaiból amúgy nem tudunk eleget rendelni, nagyon fogy, főleg a fiatalok körében népszerű. A Taschner hozza ki minden évben az elsőt, augusztus végén már itt is van nálunk a vendégeink nagy örömére. Ugyanakkor egyre többen érkeznek olyanok, akiknek határozott elképzelésük van, akár előre megnézik a borlapunkat a neten, tájékozottak, kérdéseik vannak.

Egyre gyakrabban tesznek fel - leginkább a fiatalok - fenntarthatósággal kapcsolatos kérdéseket. Számomra ez nagyon érdekes és izgalmas, mivel az én korosztályom még nem volt ennyire tudatos, mint ők. Az elmúlt 5-6 évben vált az különösen fontossá, hogy milyen vegyszereket használtak a szőlőben, bio-e a termesztés, szempont lett, hogy minél kevesebbet avatkozzon be a borász az erjesztés folyamatába, gyakori kérdés, hogy mennyi kén van a borban. Emellett okosan kóstolnak, használják az érzékszerveiket, megnézik a poharat, rákérdeznek a hőmérsékletre, érdeklik őket a részletek, és a válaszok befolyásolják a rendelési döntéseiket.

 

 

Az én személyes tapasztalatom az, hogy ez nem feltétlenül így van. Mi valójában az az ellenkezőjét tapasztaljuk. Nem vagyok abban biztos, hogy csak a fiatalok számlájára írható, hogy összességéban csökken a borfogyasztás. Sőt. A mi célközönségünknek legalábbis tetemes részét képezik a húsz-, és harmincéves korosztály. Bár az kétségtelen, hogy sokszor más stílusokat keresnek, mint az idősebbek, ilyen a natúr bor is. Olyannyira nagy érdeklődés övezi ezeket a borokat, hogy a jelenleg nálunk elérhető 5-6 tétel mellé jóval többet tervezünk felvenni a téli/tavaszi borlapunkra. Én mondjuk kevésbé mozgok otthonosan  a natúr borok világában, de szerencsére Molnár Márk, az üzletvezetőnk jóval többet tud erről a műfajról, így együtt megtaláljuk a minőségi tételeket.

2019-ben indultunk, és a hat év távlatából már látjuk, hogy az elsődleges célcsoportunkat a környéken lakók jelentik, akik megközelítőleg a vendégek 60%-át teszik ki. Itt laknak néhány utcányira vagy itt dolgoznak a Bartók Béla út környékén, bejönnek, kóstolnak, visszajárnak, kedvenc boruk van, javasolnak újakat, és mi igyekszünk azokat beszerezni nekik. Így organikusan változik a borlapunk, és ebben a vendégeink ízlése is szerepet játszik. Sokféle ember megfordul nálunk, van olyan törzsvendég, aki munka után bejön, minden nap kikér egy pohárral ugyanabból a villányi merlot-ból, megissza, és távozik. Van egy Svájcban élő magyar férfi, aki negyedévente jön haza, és az első útja hozzánk vezet. De olyan is van, hogy főnök a beosztottjával minden évben ellátogat hozzánk, és a főnök megadja a lehetőséget arra, hogy miután együtt leitták magukat, a beosztott beolvashasson neki (ez Japánban egyébként megszokott a cégeknél, hogy a dolgozók következmények nélkül kiventillálhatják magukat a felettesüknek). Érdekes, és nagyon büszkék vagyunk rá, hogy nők többen járnak hozzánk, nagyjából 60-40 % az arány.

 

 

Még az itt lakók közül sem tudja mindenki, hogy bő 140 évvel ezelőttig a Gellért hegyen virágzó szőlőkultúra volt, az itteni kadarkából és csókaszőlőből készült a híres budai vörös, ami sikeres exportterméke volt az országunknak. A filoxéra azonban elpusztította az itteni szőlőket is- néhány sor maradt csak meg a MATE Szőlészeti és Borászati Tanszékének kertjében -, és utána már villákat kezdtek el itt építeni. Az egykori világot ma már csak az utcák nevei jelzik: a Villányi út, a Vincellér utca, a Szüret utca, a Somlói út, a Badacsonyi út és persze a Ménesi út elnevezés mind az egykori szőlőkultúrára utal. Aminek most különösen örülünk, az az, hogy Szentesi József borász elkészítette azt a hajdani budai vöröset, és ezt hamarosan meg tudjuk majd mutatni a vendégeinknek.

Kezdetben ez így volt, ma már nagyobb rutinunk van, és tudjuk, melyik borok azok, amit nem érdemes poharaznunk. A legtöbb tételt azonban kibontjuk 1,5 dl rendelés esetén is. Ezeket megfelelően tároljuk: vagy a levegő kipumpálásával, vagy a coravin technológia alkalmazásával. Ez utóbbi akár 3-4 hétig is frissen tartja a borokat. A pezsgőket is kibontjuk. Szentesi Jóska mindig mondja nekem, hogy a pezsgőit nyugodtan poharazzuk, 3-4 napig is frissek maradnak. És tényleg, az ő pezsgői a kibontás után még 5 napig is jól bírják!

Kevésbé jellemző, a vendégeink kb. 10-15%-át adják, de aki eljut hozzánk, az általában visszatér. Nálunk gyakori az élőzene is, ezt a turisták jobban preferálják mint a magyar közönség. A külföldiek ugyanakkor inkább a pesti oldalon sétálgatnak, és ha át is jönnek a Szabadság hídon, akkor tárt karokkal várja őket a kiváló Palack Borbár. De ez így van jól, a Palacknak is megvan a maga közönsége, és örülünk annak ha minél több ilyen hely van. De ott van a Kadarka Borbár is. Úttörők voltak ebben a műfajban. Mindkét borbárra példaként tekintettem, amikor megnyitottam a Ménesit. Mindig is azt vallottam, hogy nekünk,  borbárosoknak össze kell fognunk, támogatnunk kell egymást. A velünk szemben található La Nube Tapas&Wine étteremmel például összedolgozunk: mivel náluk csak spanyol bor van, átküldik hozzánk azokat, akik magyar borokat kóstolnának, mi pedig azoknak javasoljuk őket, akik többfogásos vacsorára vágynak. Ahhoz hogy a budapesti borbárok ne tűnjenek el végleg - a Covid alatt sajnos sok hely lehúzta a rolót -, muszáj lenne alulról felépíteni ezt az összefogást, az nem elég, hogy néhány külföldi weboldalon megjelenünk. Szerintem a Bormarketing Ügynökségnek is érdemes lenne ebbe a munkába besegíteni, közös kampányokkal akár, hiszen a borbárok nagyon sok olyan hazai kisborászatot is bemutatnak a fogyasztóknak, akikről amúgy nem is hallanának. Egy borásznak nemcsak anyagilag éri meg bekerülni egy helyre, hanem azért is, mert egyszerűen így lesz jelen egy már borvilágba involválódott közegben.

 

 

Hozzánk átlagosan heti 1-2 borászat érkezik bemutatni a borait, és mi mindegyikkel egyesével leülünk beszélgetni, kóstolni, ezt a személyességet mi jobban kedveljük, mintha csak a futár hozná el a borokat. Nekünk tényleg szívügyünk a magyar bor, amely a sokszor közel 200 tételes választékunk több mint 90%-át teszi ki, és külföldi borokból is jelenleg olyanok vannak, amelyek magyar kötődésűek, ill. az alkoholmentes borokból tartunk franciát és spanyolt, mert az nálunk egyelőre csak kevés hazai borászatnál készül, és olykor szükség van rá. Jellemzően nem mentes borért térnek be hozzánk, de előfordul, hogy egy társaságban sofőrködik valaki, és csak azzal tud a többiekkel koccintani.

Magyarországon a borászatoknak van egy sajátos jövedelmezőségi modellje. A helyben eladás fontos számukra, de ez csak úgy működik, ha egyéb szolgáltatásokat is kínálnak. Szálláshelyet kell adniuk, wellness részleget, éttermet és hasonlókat. A borászok ezzel bele vannak kényszerítve abba, hogy vendéglátósok is legyenek, de sokan közülük, érthetően, nem érzik jól magukat ebben a szerepben. A költségek növekedése miatt viszont rá vannak kényszerítve erre. Sajnos látjuk, hogy sokan feladják a küzdelmet, és én úgy látom, hogy további kiváló borászat fogja befejezni a közeljövőben is. 

 

 

Csak a külföldi piacokra alapozni nem biztos, hogy szerencsés, mert hosszú távon jóval nagyobb kihívás egy iszonyatosan kompetitív piacon megmaradni. Továbbá ha a magyar borász eladja a készleteit a német gasztroba, akkor éppen a hazai megélhetését engedi el azzal, hogy feladja a helyben eladást. Ezt nem lehet elengedni: hiszen a magyar borok javarészt a hazai piacra készülnek, a magyar ízlésnek; az átlag külföldi borfogyasztónak nem biztos hogy a szája íze szerint valók ezek a fajták, ezek a stílusok, amelyek ugyanakkor persze nagyon egyediek és különlegesek. Segíthetné azonban a magyar borászokat, ha a szállodákban, éttermekben mindenekelőtt helyi borok szerepelnének az étlapon, és egy mátrai wellness szállódában ne forduljon elő, hogy  a borlapon a badacsonyi és  a tokaji borok dominálnak. Olyannyira szívügyem ez, hogy itt és most fel is ajánlom a hazai vendéglátásban dolgozó kollégáimnak, hogy egy “borlap kommandó keretében”, borszakértő ismerőseim segítségével, a helyi borokra alapozva ingyen összeállítom a borlapját annak, aki erre igényt tart. Várom a jelentkezőket!

 

 

 

Mátyási Roland 2016 óta foglalkozik borral, bár a szerelem már akkor elindult, amikor 2014-ben Ausztráliában dolgozott a Barossa-völgyben. Egy borvásáron alaposan bevásárolt, és elkezdett megismerkedni az ottani borokkal. Amikor a feleségével hazaköltözött, váratlanul érte az óriási magyar borválaszték a polcokon. Elkezdte felfedezni a hazai borászatokat, rövid ideig dolgozott a HNT-nél, majd egy szőlész-borász képzést is elvégzett. Körbejárta az országot, majd jött a lehetőség, hogy nyisson egy családi hátterű borbárt a Ménesi úti üzletben. Elsősorban magyar borokat árulnak, ezen belül is a magyar szőlőfajtákra koncentrálnak: van a Ménesiben zenit, zengő, zéta, cserszegi, furmint, csókaszőlő, turán, és persze ezek mellett a világfajták is megtalálhatók. A Ménesi Borbár hat év alatt kiépítette törzsközönségét, egy otthonos, barátságos hely lett, mosolygós személyzettel, és folyamatosan megújuló borkínálattal.