A Wine Intelligence a palacklezárási megoldásokat, s azok elfogadottságát vizsgáló riportjában rámutatott, hogy jelentősen nőtt azok száma, akik pozitív visszajelzést adtak a csavarzáras megoldás kapcsán. Míg 2003-ban, egy hasonló felmérés még azt mutatta, hogy a borfogyasztók mindössze 41%-a kedveli vagy fogadja el ezt a palacklezárási technológiát, addig 2011-ben ez a szám már 85%.

A legtermészetesebb megoldás, a parafadugó ugyan még mindig a legelfogadottabb palacklezárási technológia, mégis az elmúlt években enyhén csökkent a népszerűsége – részletezte cikkében a Decanter. Ebben bizonyára az is közrejátszik, hogy a forgalomban lévő boroknak kb. 2-5%-a dugós, tehát nem nagy számban, de mégis lehet arra számítani, hogy a kibontott palack dugóbetegségben szenved (TCA- Triklóranizol).

 

Azt azonban ne felejtsük el, hogy a csavarzár a borpiaci kínálatban szereplő borok nem mindegyikénél egyformán elfogadott. A csúcsborok kategóriájában mind a mai napig a jó minőségű parafa-dugók uralják a piacot, ami várhatóan nem is fog nagymértékben változni. Ennek egyik oka a presztízsérték, a másik, hogy a parafa fontos szerepet játszik a borok megfelelő módú palackos érlelésében is. Ugyanakkor a friss, gyümölcsös, sokszor érlelésre nem szoruló borok piacán igazán nagyot szakított a csavarzár. Itthon is ebbe az irányba haladnak a változások, persze jóval lassabban, mint a brit piacon.

A csavarzár bevezetését alapvetően két tényező indikálta. Talán a fontosabbik indok a dugós borok okozta csalódás volt. Gondoljunk csak bele, hogy milyen kellemetlen helyzet adódik, amikor kibontunk egy kiváló bort – amit ráadásul méregdrágán vásároltunk -, s azt tapasztaljuk, hogy dugós. Ez akár egy egész eseményt dugába dönthet, s akkor sem kapunk igazán vigaszt, ha másnap becserélhetjük a hibás bort. A másik ok, ami oda vezethetett, hogy ma ilyen elfogadottsággal bír a Stelvin-zár, hogy az újvilági termelők bekapcsolódásával óriásira duzzadt az igény a parafa iránt, amelyet már nem igazán tudtak kielégíteni a hagyományos parafatermelő országok. Eredetileg a franciáknak köszönhető az ötlet, amelyet az 1950-es években fejlesztettek ki. Az ötletre a leggyorsabban az ausztrálok reagáltak, átvették, tökéletesítették (Stelvin-zár), majd elindulhatott világhódító útjára a csavarzár. Ugyan már a 20. század közepe után terjedni kezdett az új lezárási forma, igazi térhódítására egészen a 2000-es évekig várni kellett. S, mint ahogy a legfrissebb kutatás is mutatja, ma már komoly elismertség övezi a csavarzárat.

Sokat változtak a piaci igények, magatartásformák

Míg a fogyasztók 51%-a nyilatkozott úgy, hogy kifejezetten a parafa-dugóval lezárt borokat keresi, addig a fogyasztók 42%-a mondta azt, hogy inkább a csavarzáras palackokat keresi. Ez azért nem mindig volt így, nyolc évvel ezelőtt mindössze a megkérdezett fogyasztók 6%-a nyilatkozta azt, hogy kifejezetten a csavarzáras megoldást keresi.

A csavarzáras megoldást választók legnagyobb része a 30-as, 40-es éveikben járó hölgyek közül kerül ki, de nagy számban választják ezt a megoldást a borral ismerkedő fiatalok is.

 

Richard Halstead, a Wine Intelligence operatív igazgatója és a riportot részben jegyző szerzője szerint az angol piac gyökeresen megváltozott, amit a felmérés is bizonyít. Egy olyan piacon, ahol a fogyasztók inkább szkeptikusok – sok esetben ellenségesek – az újításokkal szemben, ma inkább normaként fogadják el a csavarzárat, mint kivételként.

Az online felmérés során 1000 olyan borfogyasztót kérdeztek meg, akik legalább havonta egyszer vásárolnak bort.