A Hegyközségek Nemzeti Tanácsa közzétette a június 27-én, Erdőbényén megrendezett XIII. Tokaji Borvidéki Borverseny eredménylistáját.

Ha nemzetközi borversenyek magyar vonatkozású eredményeit bogarásszuk, rendere aszúkat, hogy ne mondjam aszúesszenciákat találunk a legjobbak között, s csak egy-egy száraz magyar tétel furakodhat be közéjük. Ez alapvetően arról árulkodik, hogy a nagyvilágban igen ritkán találkozni a tokajihoz hasonló itallal, s ha valaki összefut vele - hát nem győz csodálkozni.

Ehhez képest a tokaji borverseny élmezőnyében az aszúk mellett megtalálható a furmint, a hárslevelű, a sárgamuskotály, a kövérszőlő, vagy akár a zéta. No, az is igaz, hogy jobbára késői szüretelésű, vagy édes formában, de akad száraz, félszáraz tétel is jócskán. Ugyanígy aszúkat is találunk "csupán" ezüst-, sőt bronzérmes eredménnyel, vagy akár oklevéllel.

A tokajiak bizonyára sokkal jobban ismerik a tokajit mint bárki más, ezért érdemes odafigyelni rá, ők mely boraikat (és milyen évjáratokat) látnak a legjobbnak!

A világörökségi védettség alatt álló magyar borvidéken egyre inkább szeretnék elismertetni a  nem-aszú borokat, köztük a száraz tételeket is - joggal. Ezekben a borokban is rendkívül erősen felismerhető a terroir, amely például a somlói, badacsonyi boréhoz hasonlatos minerális ízvilágban ölt testet - ám emellett hordozzák az összetéveszthetetlen tokaji jegyeket is. A Tokajban egyre divatosabb édes és késői szüretelésű borok - bár üzleti megfontolásból nyernek egyre nagyobb tért a borvidéken - örülnünk kell nekik, hiszen  szintén a terroir jegyeit hordozák és többnyire kiváló minőségűek. A pénztárcánkat sem terhelik meg annyira, s mégiscsak tokajit ihat az ember - nyilván a marketingesek is így gondolkodnak: igazuk van! (Az aszúborokat hosszú érlelési idejük miatt csak 3-4 évvel a szüret éve után lehet piacra dobni, vagyis nagy tőkebefektetést igényelnek. Ezért kerültek előtérbe a tokaji édes borok mostanság.)