A borértő számára éppúgy ismert pl. a „kovakőíz”, amellyel gyakran jellemzik Chablis borait, a „minerális ízvilág”, amely elsősorban a vulkáni borok sajátja, vagy a „sós íz”, amely elsősorban nátriumban gazdag kőzeteken termett boroknál érezhető. Azonban a geológiai/geográfiai sajátosságok nemcsak a bor ízvilágának meghatározásában jutnak szerephez, hanem elsősorban a talajhoz alkalmazható fajták kiválasztásában és a jó minőségű szőlőtermés létrejöttében dominálnak.

 

Egy-egy szőlőfajta más és más arcát mutatja meg a különböző talajokon-kőzeteken: az egyes talajokon bőséges termést hozó szőlőfajta más talajokon esetleg sínylődik. A talajnak a termés és bor jellegére és minőségére gyakorolt hatása nem azonos mértékben nyilvánul meg minden fajtánál. 

 

 

A megfelelő alapkőzet és talaj, a kedvező geomorfológiai-domborzati tényezők (valamint az alkalmas éghajlat) hozzák létre a jó minőségű boralapanyagot, amelyre rárakódnak a fajta, a szőlőművelés, a feldolgozás és borkezelés, illetve az érlelés/ tárolás által meghatározott további minőségi jellegzetességek. A borvidékek értékében nem játszik különösebb szerepet az, hogy földtani értelemben véve fiatalabb vagy idősebb kőzeteken terem a bor. A fiatalabb, laza üledékeken talán vastagabb talajréteg alakul ki, mint a keményebb, idősebb kőzeteken, de ez nem befolyásolja jelentősen a bor karakterét.

 

Az azonban igen, hogy különböző korokban más és más homokok, mészkövek vagy vulkáni kőzetek képződtek, és bár a kőzetfajták hasonlók, de kémiai, kőzettani sajátosságaik azért koronként mégis jelentősen különböznek egymástól, és ez rányomja bélyegét a rajta termő bor karakterére is. Hazai borvidékeink földtani felépítése gyakran nem egységes, sokszor igen heterogén is lehet, azaz egy-egy borvidéken több, különböző korú kőzetfajta is előfordulhat. Ezért az egy borvidékünkről való ízbenyomásunk sokszor több fajta kőzet hatását tükrözi, az egalizált borok esetében pedig ezek az ízjegyek átfedik egymást.

 

Amit az alábbiakban az egyes hazai kőzeteken-talajokon termett borok ízéről írunk – bár általános vélekedést tükröz –, sok szubjektív elem terheli, emellett „pillanatfelvételnek” tekinthető: ma, azon a borvidéken ilyen jellegű borok teremnek. Ez nem jelenti azt, hogy tíz vagy száz év múlva, új szőlészeti és pincetechnológiák bevezetésével, változó gazdasági és borfilozófiával ne lehetne jobb vagy másféle borokat megtermelni ugyanezeken a borvidékeken. 

 

 

 

Laza homokok bora: Az ún. homoki borok általában könnyűek, vékonyak, zamatanyagokban szegényebbek, nem olyan testesek, mint a domb- és hegyvidéki borok. Előfordul, hogy gyakran meglehetősen jellegtelenek is. 

 

Löszös homokok borai: Általában vékonyak vagy közepes testtel rendelkeznek, de kedvező évjáratokban testesebb, zamatgazdag, gyümölcsízű, minőségi borokat is ad a löszös homok.

 

Löszök borai: A tiszta lösz és a humuszos, homokkal kevert vályogos lösz igen jó szőlőtalaj. Ezen jellegzetesebb, testesebb, savban és színanyagban viszonylag gazdagabb, állóképesebb borok teremnek, mint a gyenge homoktalajokon. 

 

Laza mészkövek borai: Ez a talaj nem kedvez a markáns, karakteres borok kifejlődésének, de boraiban az izgalmas savak egész palettáját nyújtja.

 

 

 

Kötött mészkövek, márgák, dolomitok borai: A meszes kőzeteken termett bor többnyire testes, savas, tartós, gyakran kifejezetten kemény. A karbonátos kőzetekből (mészkő, dolomit, márga) felépülő középhegységek jellemző, alapvetően lúgos kémhatású, meszes talajain általában savban gazdagabb bort kapunk, mint a mészben szegényebb talajokon.

 

 

Metamorf kristályos palák: A kristályos palákon többnyire testes, színgazdag, közepes savú, lassan fejlődő borok teremnek. Hazánk területén a Soproni borvidék egy része települ kristályos palákra.

 

Gránit: Az Etyek-Budai borvidékhez tartozó Velencei-hegység körzetében, gránit eredetű talajokon lágy vagy közepesen savas, gyorsan fejlődő, testes borok teremnek.

 

Vulkáni kőzetek: A tufából képződött vagy vulkanikus kőzetmálladékkal keveredett talajok általában nehéz, testes, savas, tüzes, különleges zamatvilággal bíró, lassan fejlődő és öregedő borokat adnak. A borok jellegében már nem annyira a talajtípus, mint inkább az anyakőzet hatása érvényesül.