Sokáig azt gondoltak, és erre utaltak a boncolásról fennmaradt feljegyzések is, hogy Ludwig van Beethoven, a zenetörténet egyik legnagyobb alakja májcirózisban és annak szövődményeiben, például hasnyálmirigy-gyulladásban halt meg. Köztudomású, hogy a zeneszerző nem vetette meg a bort, a legenda szerint minden étkezéshez elfogyasztott egy palackkal. Éppen ezért élete vége felé rengeteget szenvedet a máj- és hasnyálmirigy-bántalmaktől, valamint migréntől és hasi fájdalmaktól.

 

 
A La Libre Belgique című folyóiratban Fabrizio Bucella, a brüsszeli szabad egyetem (Université Libre de Bruxelle) kutatója viszont nemrég azzal állt elő, talán nem egyedül az alkohol volt a felelős Beethoven haláláért. Teóriájában egy 2013-as vizsgálatra hivatkozik, aminél toxikológisok halálos mennyiségű ólmot találtak a Beethoven hajából és csontjából vett mintákban. Ezt akkor az általa használt ólomkristály poharaknak és edényeknek tulajdonították, Bucella szerint azonban ez nem magyarázhatja az ólomkoncentráció mértékét. „Másik hipotézisre van szükség: a mérgezést a borba közvetlenül juttatott ólom okozhatta” – nyilatkozta a Wine Spectatornek. Nem kell azonban szándékosságra gondolni: Jacques Dupont francia borszakíró szerint Beethoven gyengébb minőségű német és magyar borokon élt, ezeket akkoriban gyakran masszikottal, vagyis poralakú ólomoxiddal lágyították.
 
Beethoven végül 1827. március 26-án, mindössze 56 évesen hunyta le örökre a szemét. Több verzió tartja magát az utolsó szavaival kapcsolatban – az egyik természetesen kapcsolódik a borhoz. Anselm Hüttenbrenner osztrák zeneszerző állította, barátja utolsó szavai a tőle ajándékba kapott 12 üveg borról szóltak. Meglátva az ajándékot a haldokló állítólag ezt mondta: „Kár, kár, túl késő.”