A botrány ugyan érzékenyen érintette a több mint kétszáz éve működő, patinás likőrgyárat is, de meg nem rendítette, így rajta biztosan nem múlt, hogy teljesült-e az egy cseh polgárra jutó, átlagosan több mint hét liternyi (40 százalékos alkoholban mért) töményszesz-fogyasztás az elmúlt évben. Amiben a Becherovkának természetesen mindig is kiemelt szerepe volt, van és lesz a jövőben is.

 

De nézzük, hogyan is született meg a csehek híres nemzeti itala? Mondhatnánk: véletlenül, amiben ráadásul egy angol orvosnak volt oroszlánrésze. Történ ugyanis, hogy 1805-ben a patikus Josef Becher karlsbadi fogadójában megszállt egy német gróf angol orvosával (Frobriget doktorral) együtt. Itt derült ki, hogy mind a fogadós-patikusnak, mind a doktornak szenvedélye gyógyfüvekből alkoholos kivonatot készíteni, s tesztelni azok gyógyhatását. Legott közös kísérletekbe is fogtak, majd mikor eljött a búcsú ideje, az orvos egy receptet nyújtott át egy darab papíron a patikusnak, miközben megjegyezte: ez egész jónak látszik. Az is volt, mivelhogy a derék doktor a Becherovka alapösszetételét vetette papírra, amiből azután további kísérletezgetés, próbálkozás után végül Josef Becher készítette el a Carlsbader English Bitter nevű gyomorkeserűt. Amely az első világháború után vált világhírűvé, amikor is Becher szülőföldje, Bohémia, a frissen megalakult Csehszlovákia része lett. Időközben az apa átadta a céget fiának, Jan Bechernek, aki sokat tett az ital ismertségéért, és az ő idejében kezdték meg a Becherovka nagyüzemi gyártását is.

Az orvos-patikus együttműködésből született gyomorkeserű máig magán viseli ezt a jellegzetességet: a legérzékenyebb gyógyszerészeti módszerekkel készítik. Ezért is nagyon alkalmas különböző emésztési zavarok, gyomorbántalmak enyhítésére, kezelésére. Nem véletlen, hogy kezdetben csak gyógyszertárakban árusították, mint ahogy az sem, amilyen rajongással a francia író, Anatole France írt róla csodatévő angyalnak, a gyomor békességének nevezve a Becherovkát.

A szigorúan titkos recept huszonegy gyógynövényt tartalmaz, amelyeket zsákba rakva egy héten át alkoholban áztatnak, majd a kivonatot tölgyfahordókban vízzel, borpárlattal és cukorral és alkohollal. Több hónapos érlelés után így születik meg ez az áttetsző, halványsárga, 38 százalékos alkoholtartalmú ital, amelynek ízét a fahéj mellett a narancshéj, a gyömbér és a szegfűszeg íze határozza meg. S amelyet leginkább hűtve és magában fogyasztunk, de citrommal, almalével, tonikkal is kiváló.