Az előző két évben hazai tételekből tartotta az ünnepek előtti kóstolóját szerkesztőségünk, de mivel szerencsére – a gyakran nagyon kis palackszámban és mindössze néhány éve készülő –  méthode traditionelle tételekkel is egyre sűrűbben lehet találkozni kóstolókon, rendezvényeken vagy akár egy-egy bárban poharazva is, most tettünk egy lépést a cavák felé. Itt merül fel a nagy kérdés, hogy egy gyakran a kategória hazai megfelelői mellé vagy alá (!) árazott cava vajon mivel tud többet. Annyi biztos, hogy hagyományban a Codorníunak (1872 óta készítenek pezsgőt) nincs sok előnye Törley József örökségéhez képest (alapító év: 1882), míg a 3-4 éve pezsgőt készítő hazai borászokkal szemben jó száz év plusszal indul. Volumenben viszont nem érdemes összehasonlítást tenni, hiszen cavából annyit palackoznak, hogy világszerte jut belőle szépen a borszaküzletek polcaira – és ilyen éves palackszámhoz bizony komoly minőség kell. A puding próbája az evés, így nagyon vártam, hogy újra összegyűljünk a Borbíróságon. 

 

Penedès régió, Katalónia, DO státus. Mediterrán éghajlatú, a parttól befelé 800 méter magasságig, mészkő, alluviális vagy agyagos talajjal. Mètode traditional – ahogy ők írják, vagyis cava kizárólag palackos erjesztésű, érlelésű, a champagne-i módszer szerint készült pezsgő lehet. Hagyományosan – a 19. század második felétől – a macabeo, parellada és xarel-lo szőlőfajtákat használják, de már jó ideje nyitottak a chardonnay és a pinot noir felé akár a házasítás egy-egy elemeként, akár kizárólag champagne-i fajtákból készítve el egy adott tételt.

Préseléskor 150 kilogramm szőlőből 100 liter mustot használnak fel és minimum 9 hónap a palackos érlelés (Reserva jelölésű tételnél ez 15 hónapra, Gran Reserva esetében 30 hónapra nyúlik). Az még érdekesebb infó, hogy az érlelés alatt is csak parafával zárhatják le a palackokat.

És ami a legmeglepőbb, nem csak ők tanultak a franciáktól és vették át technológiai megoldásaikat, de mindez fordítva is megesett! A gyropalette ugyanis itt, Spanyolországban született meg, és ennek köszönhető, hogy a rendkívüli módon kézimunka igényes rázóállványok használatáról áttértek a jóval gyorsabb és egyszerűbb automatizált megoldásra. A kocka-forma gépezet célja, hogy seprő eltávolítása előtt a palack nyakához ülepítsék az eddigre már kiszolgált élesztő maradványokat. A gépesítés pedig életbevágó itt, ha belegondolunk, hogy a legnagyobb champagne-házakhoz képest is háromszor-négyszer annyit „termel” a két egymással konkuráló mogul, a Codorníu és a Freixenet – évi 80-90 millió palackot. A méretekről a Borászportál egy korábbi beszámolója is tanúskodik.

A Heinemann Testvérek és az Ifdt tételei egyaránt szépen szerepeltek, és nem nagyon sajnáltuk azt sem, hogy a Codorníu vs. Freixenet párbajra ezúttal nem került sor, hiszen így is voltak impresszív tételek a mezőnyben.

Rám már a sorban az első, az Anna de Codorníu chardonnay-ból készült cavája nagy benyomást tett (megerősítve kedves emlékeimet), a Codorníu Seleccion Raventos Brut tételt pedig már a nyáron személyes kedvencemnek szavaztam – ráadásul mindössze 4 000 Ft körül van. Hmm. Erre mondják, hogy jöhet bármikor, miért várnánk meg vele a szilvesztert? Finom nyári alma, érett barack illat ásványossággal, frissítő savak arányos szerkezetben, légies összhatás. Kerek egész, szerethető házasítás, ami Raventos gróf nevével a címkén emlékeztet a dicső kezdetekre és a hagyományok jegyében kizárólag a három helyi szőlőfajtából dolgozik.

Hasonló koncepció alapján született meg a Codorníu Clasico tétele is, ami egy igazán lendületes cava és ezzel a tesztelő csapat abszolút kedvence lett. Az apró buborékok illatban déli gyümölcsöket hoznak felszínre, ízben a gyümölcsösség szintén intenzíven, citrusos és almás jegyekben érkezik. Mellette kenyérhéj és pörkölt magok, dió és kávé színezi, fémes és még inkább sós ízzel zárva.

Kitűnt a mezőnyből a Sumarroca Brut Reserva 2011-es tétele is, amely illatában visszafogottabban idézi a szőlő, keksz és virág jegyeket, míg szájban intenzív, az izgalmas lime-os, banános gyümölcsösség, az érlelési jegyek és a sós íz hosszan tartanak. Karakteres és szerethető.

És nem utolsó sorban a dobogón helyet kapott a Pere Ventura Tresor Reserva tétele, amelyet brut nature változatban készítenek. A gyümölcsök mellett tenger illattal nyit, ízben gyógyszeres, medvecukros jegyek társulnak még hozzá, savai közepesek, szerkezete arányos és a buborékok kellően finomak.

Rozék közül szintén egy Pere Ventura  tétel, a Tresor Rosé vitte a prímet, vidám selyemcukor színéhez izgalmas, citrusokkal és almával dúsított eperözönt kapunk, élénk savai jó tartást adnak neki. Közepesen krémes, nagyon élvezetes.

***