Bizonyára emlékeznek még olvasóink arra a hírre, mely a Savaria Történelmi Karneválon történt rendőri intézkedés kapcsán röppent szárnyra. Röviden: a rendőröknek testi kényszert kellett alkalmazniuk 2013. augusztus 25-én hajnalban, mikor a karnevál Borok Utcája elnevezésű szegmensében három jó kedvű fiatal többszöri felszólítás ellenére sem hagyta abba az éneklést és a dobolást. Tehát egy fesztiválon. Tehát az éneklést és a dobolást.

Egyszerre megjelent két téttucatnyi rendőr és biztonsági őr, akik benyomultak a tömegbe, és kiemelték az ellenszegülő zenélőket. Az esetről felvétel is készült, amelyen látszik, amint a földön végighúztak egy lányt, többeket megbilincseltek, majd előállítottak.

Az alábbi videón megtekinthető az eset, a Nyugat.hu vonatkozó cikke pedig itt olvasható.

 

A zenészek persze jogszerűtlennek ítélték az esetet, ezért „bántalmazás bűntette” címen feljelentést tettek. Azt azonban a szombathelyi ügyészség elutasította, mondván, de, „jogszerű volt”. A „cselekmény nem bűncselekmény volt” – ezt is mondta, nevezetesen Simon József főügyész.

A főügyész által írt közlemény hangsúlyozta továbbá: „Az utolsó engedélyezett szervezett program augusztus 24-én 22 óra 30 perckor kezdődött és 24 órára véget ért. Ezt követően már csak a bortermelői pavilonok tartottak nyitva engedélyezetten.”

A közlemény szerint a helyszínen jelen lévő karneváli szervezők csendháborításra vonatkozó lakossági bejelentést kaptak vasárnap hajnali 3 órakor, emiatt „felszólították a Szombathely, Rákóczi Ferenc utcában dobolást végző 3 személyt, hogy cselekményüket fejezzék be. Mivel a felszólítás nem vezetett eredményre, a szervezők a rendőrségtől kértek segítséget” – áll a közleményben.

A közlemény idézi a rendőrségről szóló törvény egyik paragrafusát, aminek alapján a rendőr köteles a feladatkörébe tartozó segítséget a hozzá fordulóknak megadni. „A feljelentés-kiegészítés során beszerzett adatok alapján megállapítható volt, hogy a zenészekkel szembeni rendőri fellépés szükséges volt, mivel a szervezőknek a rendfenntartásra irányuló tevékenysége nem vezetett eredményre” – így az ügyézség.

De ezt is írták: „Az intézkedő rendőrök felszólították a zenészeket, hogy hagyják abba a zenélést, mert az már szabálysértésnek minősül. A zenészek a felszólításnak nem tettek eleget, és tovább folytatták a dobolást. Az Rtv. 33. § (2) bek. f) pontja értelmében a rendőr a további intézkedés megtétele céljából elfogja, és az illetékes hatóság elé állítja azt, aki a szabálysértést az abbahagyására irányuló felszólítás után is folytatja. Erre tekintettel jogszerűen jártak el az intézkedő rendőrök, amikor a szabálysértést megvalósító zenészeket a Szombathelyi Rendőrkapitányságra előállították.”

"A rendőrök ezen túlmenően intézkedtek azon 4 személlyel szemben is, akik a zenészekkel szemben jogszerűen intézkedő rendőrök intézkedését zavarták, és próbálták a már intézkedés alá vont zenészek előállítását megakadályozni. Ezen személyek cselekményükkel a jogszerű intézkedéssel szembeni engedetlenség szabálysértését követték el, melyet többszöri felszólítás ellenére sem hagytak abba. Ezen 4 személy előállítása az Rtv. 33. § (2) bek. f) pontja alapján ugyancsak jogszerű volt. Az előállított személyekkel szemben testi kényszer és bilincs alkalmazása szintén jogszerűen történt az Rtv. 47. § és 48. § d) pontja alapján" – idézi a törvényt a közlemény.

Mint azt a hvg.hu megírta: Leinhart József artista, aki együtt bulizott a dobosokkal, arról számolt be, hogy hat-hét társát váratlanul emelték ki a tömegből. Ugyanakkor a fesztivál egyik szervezője, Mérei Tamás azt mondta a hvg.hu-nak: az incidenst megelőzően többször is megkérték a csapatot arra, hogy éjfél után ne zenéljenek. Mérei azt állította, hogy a zenészek nem voltak benne a karnevál előzetes programjában, engedélyük sem volt fellépni a helyszínen. Szerinte lakossági bejelentésre intézkedtek a rendőrök.

A fentiek fényében elnézést kell kérnünk olvasóinktól, amiért egy a Borok Utcájában történt incidenst követő, szintén Szombathelyre tervezett rendezvény, a Bacchus Kertje elnevezésű boros programsorozatot beharangozó cikkünk kapcsán a Vas Megyei Rendőr-főkapitányság szerint valótlanul állítottuk: „…most nem verik meg a rendőrök a békés fesztiválozókat.”

 

Ugyanis:

 

Egyik kedvenc budai helyem a Gellért-hegyen található, Wagner Nándor alkotta szoborcsoport parkja, mely a világvallások alapítóinak embernagyságú mását formázza. A Filozófiai Kert talapzatán található jelige így hangzik: „Egymás jobb megértéséért”. Otthon az asszonynak mindig ennek a kertnek a szellemét idézem meg egy-egy vita során: nem magyarázkodom, csak szeretném jobban megértetni magam. Ezúttal szerkesztőként is ilyen alapon szeretnék eljárni, csakhogy a világban élő, intelligenciával rendelkező lények egymás jobb megértését előmozdítsam. És mielőtt alábbi soraim a félreértés áldozatául esnének, szeretném előre jelezni, hogy szövegező szándékomtól mi sem áll távolabb, mint az az Oscar Wilde-i értelemben legalacsonyabbrendűként számon tartott szellemesség, amit leginkább a szarkazmussal, mint stílussal lehetne azonosítani.

Azt sem állítottuk, hogy megverik. Vonatkozó cikkünk címében, melyet a kényelmetlenségeket elkerülendő módosítottunk, s amely kapcsán a Vas Megyei Rendőr-főkapitányság sajtó-helyreigazítást kér tőlünk egy kulturált, szankciókkal egyáltalán nem fenyegetőző levélben, tulajdonképpen semmit sem állítottunk, azt leszámítva, hogy „Borünnepet rendeznek Szombathelyen.”  Ahogy az az alábbi képünkön is látszik, mi pusztán abbéli reményünknek adtunk hangot, hogy „Hátha most nem verik meg a rendőrök a békés fesztiválozókat”.

 

A nyelvtan ezt optativusnak hívja. Mivel ’remélő mód’ nem létezik, ezért a reményt kifejező mondatokat az optativus, vagyis az óhajtó mód tárgykörébe kell sorolnunk. Hogy a Vas Megyei Rendőr-főkapitányság illetékese a kifogásolt mondatban egy implicit állítást vélt felfedezni a ’ver’ ige okán, az először is szintaktikai, másodsorban pedig interpretációs kérdéseket, ne adj’ Isten polémiát vet fel. Mivel a mondat nem kijelentő módban íródott, így szintaktikailag a tartalma nem tekinthető állításnak. Azt pedig, hogy mit értünk verés alatt, nemcsak közös társadalmi tudatunk, de minden bizonnyal egyéni élményeink is meghatározzák. Elnézést kell tehát kérnünk olvasóinktól, amiért e két, a szóban forgó ige jelentéstartamát meghatározó tényező közül az utóbbi, szubjektívebb természetűnek a kelleténél nagyobb teret engedve, a Borászportál a Savaria Történelmi Karnevál Borok Utcája nevű részében történt, a látszólag békésen zenélő fiatalok rendőrök általi „földre vitelét” mondatalkotó-aktusa során verésként interpretálta. Nem az volt, hanem „jogszerű intézkedés”, mint ahogy arra a cikk elején is utaltam.

Mivel kifogásolt cikkünk később jelent meg a jelen írásunk elején idézett ügyészségi közleménynél, ezért a legokosabb az lett volna, ha a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló 2010. évi CIV. törvény 12. § (1.) bekezdésére, valamint a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 342 § (1.) bekezdésére tekintettel vagyunk, s reményünknek a fent körülírt módon egyáltalán nem adunk hangot. Úgy meg pláne nem, hogy mondjuk a negatív irányú hangulatkeltést tükröző, a rendőrségbe vetett közbizalom megsértésére alkalmas ’ver’ igét az ügyészség közleményéből kiemelt, a részletezett rendőri cselekménynek, mint husserli értelemben vett fenoménnek a valóságban meglévő vezérlőelvét a magyar törvény által definiáló kifejezést használjuk kifogásolt cikkünk címében, mert akkor az így hangzott volna: „Hátha most nem kényszerül a rendőrség olyan >>jogszerű intézkedést<< alkalmazni, amely során látszólag békés fesztiválozóknak esetleg testi kényszert kellene elszenvedniük”. Ez ugyanis már tényleg egy olyannyira hosszú, ezért funkcionálisan alkalmatlan cím lett volna, amivel még a 444.hu-n sem találkozni.