A reggeli órákban, álmosan gyülekeztünk a találkozási pontnál, de Matolcsy Sára (az Etyeki Kúria ügyvezetője) nem hagyott minket sokáig ásítozni, a jóreggelt pálinka már a kezünkben volt az indulás előtt, amely stílusosan a kékfrankos törkölyéből készült.

A két és fél órás út gyorsan eltelt, hamar egy hullámhosszra került a csapat. Balfra érkezve már várt ránk Árti Milán, a burgerlandi Esterházy pincészet magyar szőlész-borásza, aki ellátja a napi kontroll feladatokat az Etyeki Kúria soproni területein. Közösen tettünk egy rövid sétát a dűlők között, ahol az üdvözlő italok mellett Mérész Sándor, a Kúria főborásza mesélt a pincészet soproni érdekeltségeiről.

 

Az Etyeki Kúria összesen 17 hektáron gazdálkodik Balf legjobb dűlőiben, amelyből jelenleg 9 hektár termő, a fennmaradó 8 hektáron újratelepítések folytak az elmúlt években. Ezeken a területeken a kékfrankosra fókuszálnak, de mellette a déli fekvésű dűlőkön a merlot kapott helyet. A fajtakiválasztásnál figyelembe vették a talajadottságokat, a terület klímáját és a szórt fény behatását a Fertő tóról.

Az Etyeki Kúria és az Esterházy borászat között több évre visszanyúló stratégiai együttműködés zajlik, amely szoros szakmai kapcsolat is. Erre jó példa Árti Milán munkája, aki felügyeli az ültetvényeket nap, mint nap.

Árti Milán a Kertészeti Egyetemen végzett, majd Németországban és Virginiában szerzett tapasztalatokat. Véleménye szerint a kékfrankos azért is ideális fajta, mert nem magát akarja megmutatni, hanem azt ahonnan jött, a termőtájat. A balfi ültetvények altalaja mállott mészkő, de az egyes dűlők feltalaja nagyon változatos. A BLOCK4 talajában lévő mészkő-agyag-humusz kombinációja, ami meghatározza az Etyeki Kúria kékfrankos válogatásának karakterét is.

 

Többen is rákérdeztünk, hogy honnan a BLOCK4 elnevezés? Mérész Sándor elárulta, hogy ezek technikai nevek, amelyek megkönnyítik a közös munkát a francia szaktanácsadókkal, illetve a címkéken nem használhatják a Soproni borvidék kifejezést és a dűlőneveket sem. Ennek az az oka, hogy Etyeken, Fejér megyében dolgozzák fel a balfi szőlőket, ami nem szomszédos Győr-Moson-Sopronnal. Így az EU szabályozás szerint csak tájborként lehet forgalomba hozni a tételt. De persze mindannyian tudjuk, hogy ez a bor minőségén mit sem változtat.

A BLOCK4 dűlő tetején a Fertő tó látványa, a tőkéken ágaskodó fürtkezdemények, Horváth László séf helyi falatkái és a balfi terület borai vártak minket. Alig győztük befogadni az érzékszerveinket érő impulzusokat. Volt babos és vaddisznótepertős pogácsa, szőlőlevélbe csavart libamáj és vaddisznórilettes pirítós. Horváth László kiemelte a bab jelentőségét a vidéken, mert mindennek az alapanyaga volt a régi időkben.

A borokról sem szeretnék megfeledkezni, mert nem gyakori, hogy ott kóstolhatjuk a bort, ahonnan a szőlőt szüretelték. A 2007-es Magyar Vándor került először a poharunkba, amely a Kúria Red elődje és szintén a soproni területekről származik. Tökéletesen tartja magát, a gyümölcsök és a fűszerek élénken élnek a tételben, a tanninok szépen integrálódtak. Kár, hogy már nem sok van belőle a pincénél sem.

 

A 2013-as Kékfrankos válogatás következett, amely a BLOCK4 13 éves tőkéiről került palackokba. Tiszta, intenzív illatában a feketebogyós gyümölcsök, finom fűszerek és a pörkölési aromák jelentkeznek. Ízben nem nehéz, de koncentrált a tétel. A tanninok megfelelőek, egyértelműen fejlődésben vannak. A hordóhasználat nem túlzó, elegáns bor, még sok potenciállal.

A szőlőben tett látogatás után a kirándulás kulturális programja következett. Az Eszterházy család kismartoni (mai Eisenstadt) kastélyában vezettek körbe minket, ahol megismerkedhettünk az Eszterházyak gyűjteményeivel, a négyszáz éves múltra visszatekintő épülettel és nem utolsó sorban a kastély borospincéjével.

Az Eszterházy család 250 éves borászati tapasztalattal rendelkezik a Fertő tó közeli dűlőkben. A jelenlegi birtokközpontot 2006-ban építették Trausdorfban, amely a túránk következő állomása volt. A pincészethez 65 hektár szőlőterület tartozik, amelyek két harmad részén kékszőlő található. A terroir jelleget visszaadó fajtákra koncentráltak a telepítések során, ahol a kékfrankos, a pinot noir és a pinot blanc kapott nagyobb hangsúlyt. Az Eszterházy borászat jelentős mennyiségű bort ad el a nemzetközi piacon, ami jól mutatja a pincészet szakmai elismertségét.

Csúcstechnológiájával a legmodernebb pincészetek között tartják számon a „State of the Art”-nak is nevezett Esterházy borászatot. Körbevezették csapatunkat a pincében, így testközelből is megismerkedhettünk ezekkel a berendezésekkel, majd az Esterházy borászat tételeit kóstoltuk meg. Ezek közül kiragadnék egy izgalmas tételt, a 2011-es évjáratú Föllig Blaufränkischt, amely jól tükrözi a Fertő tó közelében található területek adottságait. A dűlőszelektált kékfrankos idős tőkék termése, amelyek olyan pontossággal és kiegyensúlyozottan hozzák a gyümölcsöt évről évre, hogy órát lehetne hozzájuk állítani – mesélte Árti Milán. A bor illatában elegáns fűszerek, étcsokoládé, fehérbors és cédrus mutatkozott. A korty elején a gyümölcsök érvényesültek. A tanninok érettek, jó minőségűek, a fa használata nem túlzó, de még idő kell a bornak. Érdemes lenne pár év múlva újrakóstolni.

 

A különböző dűlők, az eltérő termőtáji adottságok mind más íz- és illatvilágot hoznak ki a kékfrankos szőlőből. A Fertő tó közelsége egy olyan pluszt biztosít az ültetvényeknek, amely segíti a gyümölcs teljes érését. Az Etyeki Kúria balfi kékfrankosa igaz, „csak” Dunántúli OFJ (Oltalom alatt álló földrajzi jelölésű) megjelölésű, de aki ismeri a palack tartalmát, annak ez lényegtelen.

 

Vendéglátóink hihetetlen energiával kísérték végig a csapatunkat, ami nem kevés munkát és előkészületet igényelt. De a bölcsek is azt mondják: a sok fáradozás meghozza a gyümölcsét. Komoly potenciállal rendelkezik a Soproni borvidék, amiről hajlamosak vagyunk megfeledkezni. De itt a nyár, fedezzük fel újra a méltatlanul elhanyagolt borvidékünket és a Fertő-tájat.