Advent első hétvégéjén került megrendezésre – immár negyedik alkalommal – a Borgia szervezésében az Adventi Borkóstoló és Borvásár. A helyszínül pedig a korábbi években megszokott SAS Center helyett a Garibaldi utcában található Garibaldi Bisztró és Étterem szolgált. Ami jó húzásnak bizonyult, hisz a jóval több, mint száz vendég kényelmesebben elfért, sőt idén a borászok száma is több lett, mint korábban, aminek csak örülni lehet. Ráadásul az étterem kedvezményes árú a’la carte étlappal várta  résztvevőket.

 

A Lady Levander csokijai, bonbonjai egyre ismertebbek, csokirajongóknak kötelező, fogyasztása abbahagyhatatlan. Új szereplőként színesítette a kínálatot a ChocoCard – ami nem más, mint képeslap és belga csokoládé egyben, igazán praktikus és ötletes ajándék. Nem maradhatott el most sem az immár szokásosnak mondható ékszeres kiállító, idén ezt a vonalat a Szelence Ékszerek képviselte. Kézzel készített ékszereik nemcsak a hölgyvendégeknek szóltak, hiszen még férfi mandzsetta gomb is megtalálható volt szortimentjükben, de nem akármilyen, hanem szőlővel, vagy borospohárral díszített. Ékszereik közt egyébként is nagy számban akadt olyan, amelynek alapját boros parafadugó képezte.

Kezdésnek egy friss 2013-as Irsai Olivérrel indítottunk a Borsáfárnál. Ez nem más, mint Sáfár Imre frissen alapított kis borkereskedése a Lajos utcában. Elmondása szerint kevésbé ismert pincékkel, fiatal hazai borászokkal szeretne fogalakozni. Ilyen a villányi borvidéket képviselő Kúcs Gyula, aki korábban több évig a Sauska pincénél dolgozott, most pedig saját boraival jelentkezett. Irsai Olivérje a szokásos könnyű illatbombákhoz képest komolyabb testtel bír, remekül fogyasztható, itatja magát.

Igazi meglepetést jelentett az Etyeki borvidékről a Vabrik pince, akik szintén csak pár éves múltra tekintenek vissza, de már most igen figyelemre méltó borokkal jelentkeznek. A nálunk igencsak lesajnált, de az osztrákok által szupersztárnak felemelt zöldveltelini például hatalmas durranás. Mindjárt két verziót is készítenek belőle, az alap mellett egy válogatást is. Az előbbi csavarzáras, bontás után azonnal élvezhető almás-fehérborsos, a közepesnél nagyobb testtel, míg a másik időt kér, legalább negyed óra szellőzést a pohárban, aztán egyre jobban kinyílik, kiteljesedik, masszív, testes, vastag, komplex, izgalmas bor, az este egyik felfedezettje. Hoztak még két szürkebarátot is, szintén egy alap és válogatás leosztásban, továbbá egy rozészínű, héjon áztatott szürkebarátot is, valamint rajnai rizlinget és chardonnayt. A borász, Kalmár Gergő tud valamit, az biztos, hisz az idei Talentométer – fiatal magyar borászok versenyén két borával is tarolt,. A 2011-es szürkebarát például most is lenyűgöző volt.

Eddig még nem hallottunk a tokaji Portius pincéről, akik Sárospatakról érkeztek, nem is csoda, hisz boraik nagy részét Lengyelországban értékesítik, most próbálnak a magyar piac felé is nyitni. Olyan remek adottságú dűlőkben találhatók a szőlőik, mint a Megyer vagy a tolcsvai Kincsem. Saját készítésű zempléni tölgy hordókkal dolgoznak, a 2011-es Megyer-dűlős száraz furmint például 5 hónapot töltött ilyenben, pont elég ahhoz, hogy ne uralja el a bort a fa. Ez és a szintén 2011-es Kincsem-dűlős hárslevelű is remek kis cucc. Kóstolhattunk náluk még olyan kuriózumot, mint a 2008-as száraz szamorodni, aminek mind a termelése, mind a fogyasztása visszaszorulóban van sajnos nálunk, pedig remek kis aperitif bor ez. A kései szüretelésű hárs és a 2010-es aszú (ami szintén 100% hárs) pedig társaságunk hölgytagjai körében okozott nagy sikert. Mondjuk az aszú igencsak remek és különleges, a nem éppen egyszerű 2010-es évből ilyet produkálni pedig nem semmi, le a kalappal.

A Borgiák egyik állandó résztvevője a tokaji Breitenbach pince, és képviselője, Kiss János. Most olyat hozott, amit korábban még sohasem, száraz szamorodnikat, örültünk is, hogy az előző pince után nála is tudunk ilyeneket kóstolni. A 2009-es testes, sós, ásványos, hosszú utóízzel, magasabb (6,7 g/l) savakkal és 7 gramm maradékcukorral. A másik, a fiatalabb 2011-es könnyedebb, lágyabb, gyümölcsösebb, alacsonyabb savval (5,7 g/l) és magasabb cukorral (kb. 10 gramm). Ez populárisabb; Jani szerint a lányok kedvence lesz.

A VSOP formáció (Villa Tolnay, Sabar borház, Orbán Gergő, Pálffy Gyula) is visszatérő vendég a Borgián, a négy borász összefogása példaértékű. A Pálffy pince a tradicionális borkészítés híve. Friss, kicsit pinkes színezetű 2012-es szürkebarátja nagyon gyümölcsös, üde. A 2011-es furmintját már sokadszorra kóstoljuk és sokadszorra varázsol el, a palackos érlelés során pedig hónapról hónapra egyre szebb lesz. A 2011-es juhfark igazi kuriózum, mivel 1 hónapig erjedt héjon, és kapott két év hordós érlelést is. A pohárba kerülve szépen nyílik, komplex, egyedi, remek bor.

A Sabar pince borait is többször volt szerencsém idén tesztelni, a 2012-es rajnai rizling elsőre is nagy ígéretnek tűnt, most pedig elkezdett letisztulni, a komponensek egyre jobban összeállnak. Nagyon szerethető, fiatalos gyümölcsös bor. Hasonló vonalon mozog a szürkebarát is: fajtajelleges, gyümölcsös, fogyasztóbarát, közönségkedvenc.

A Villa Tolnay boraira a tökéletes tisztaság, a technikai tökéletesség jellemző. Olaszrizlingjeik és rajnai rizlingjeik minden kóstolón tarolnak – érettek, izgalmasak, kifogástalanok. A mosatni kóstoló is ezt erősítette meg bennünk, kihagyhatatlanok bárhol, ahol megjelennek.

Orbán Gergő a négyesben egy megint más stílust képvisel, szereti a magasabb alkoholokat, és az alacsonyabb savakat, a hordós érlelésre különös hangsúlyt fektet, több boránál is alkalmazza a seprőfelkeveréses (battonage) technológiát. Ilyen technikával készült a 2011-es kerekesdombi szürkebarát is, sós, ásványos ízjegyekkel, a végén kis alkoholédességgel (15%-os alkohol). A 2011-es chardonnay tartályban erjedt és kapott egy kis barrik hordós érlelést, de csak pont annyit, hogy a vajas jegyek hozzáadjanak a bor amúgy is meglévő sokrétűségéhez. Gergő igazi „specialitása”. A Brutál nevű bor, amely nem készül minden évben, csak akkor, ha az időjárás megengedi a hihetetlenül magas cukorfokot, amiből aztán kialakul a 17%-os brutál alkohol, ahogy neve is takarja. Nagyon koncentrált, nagyon tömény ez a szürkebarát, kis sóssággal, a végén pedig az ütős, magas alkohollal. Ebből egy pohár is elég.

A fehérek közül még mindenképp említést érdemel a szintén visszatérő kiállító, a Chile Wine Import két sauvignon blanc-ja. A chilei frissebb, gyümölcsösebb, de könnyedebb is, míg az este egyik igazi nagy fehérbora az új-zélandi sauvignon blanc, természetesen Marlborough borvidékről: 2007-es évjárat, masszív, testes, komoly, a zöld jegyek mellett déligyümölcsök tömege, nagyon hosszú utóízzel.

A vörösboros kezdés nem más volt, mint a chileieknél a folytatás. Kóstoltunk egy 2011-es petit verdot-t, amiről azt gondoltuk, hogy nagyon erős lesz első vörösbornak, de a könnyedebb, gyümölcsösebb arcát adta a fajtának. Az utána következő Laura Hartvig 2008-as cabernet sauvignon-ja viszont nagyon komoly, testes, fűszeres gyümölcsös, tetszetős.

A Borsáfárnál Kúcs Gyula két villányi vöröse, az egyaránt 2011-es merlot és cabernet sauvignon közül a merlot tetszett inkább, de mindkét bor, jó ivású, jól fogyasztható, gyümölcshangsúlyos, nem az a letaglózó, kiütős fajta. Kellenek ilyenek Villányba.

A Dimenzió borászat azok közé tartozik, akik azt bizonyítják, hogy az Alföldön is vannak egyre nagyobb számban minőségi borászok. Kadarkájuk könnyed, fűszeres, jó ivású, nem túl bonyolult ital, a 2011-es cabernet sauvignon és kékfrankos alkotta cuvée szintén könnyű, gyümölcsökkel teli, jól iható. Legjobban a 2009-es cabernet franc-juk tetszett, az előzőekhez képeset sokkal komolyabb test, fűszerek, nagyobb komplexitás jellemzi.

A Hajós-Bajai borvidéket Koch Csaba képviselte. A 2012-es kadarkája olyan, ami mellett nem lehet szó nélkül elmenni; minden megvan benne, ami miatt a fajtát szeretjük, fűszerek, gyümölcsök tömege, komplexitás, nagyon szép hosszúság utóízben – remek bor. A 2011-es cabernet franc testes, fajtajelleges, azt bizonyítja, hogy ha minden összejön, az időjárás kedvez, akkor itt is lehet ebből a fajtából remek borokat készíteni, nem csak a Duna túloldalán.

A pécsi Matias pince is visszatérő kiállító. A kadarkájuk jó ivású, viszont ami náluk külön megér egy sztorit, az a zweigelt. Ez sem tartozik itthon a legkedveltebb fajták közé, viszont a Matias nagy hangsúlyt helyez rá, és ez meg is látszik. Olyan egyedi bor ez, amilyenre nagy szükség van itthon; kellemes gyümölcsös, lágy, itatja magát, ugyanakkor komplex és érlelhető is.

Végül pedig a Monoszlói Liszkay pince vöröseit teszteltük, ezeket is sokadszorra már idén. A különleges adottságú Pangyér-dűlőben rendkívül kiemelkedő vörösek készülnek, a cabernet franc például hihetetlenül érzi ott magát. Ha valaki találkozik ezekkel a borokkal, akkor ki ne hagyja őket!

A rendezvény összességében kellemesre, vidám hangulatúra sikerült. A szervezők kitettek magukért, hiszen a más, hasonló kóstolókon szokásos árnál jóval kevesebbért (3000 forint) meglehetősen szép borsort lehetett kóstolni. Ráadásul minden tízedik vendég ajándék bort kapott ajándékba, sőt minden egyes megvásárolt üveg bor után tombolajegy járt, mellyel újabb bor(oka)t nyerhetett a szerencsés. Ez pedig tényleg így is volt, hisz a társaságom egyik tagja ezen szerencsések közé tartozhatott. Ami nagyon szimpatikus kezdeményezés volt, hogy minden vendég kapott egy kis kóstolófüzetet, ahol a kiállító borászok pipálták, hogy melyik vendég melyik borból fogyasztott, így mindenki minden bort csak egyszer kóstolhatott, ezzel pedig nem állt elő az az eset, ami mostanában nagyon sok más hasonló rendezvényen, tudni illik, hogy a felkapott borok már a zárás előtt több órával elfogynak, és aki a végére hagyná, az lecsúszik róla. Gratulálunk a főszervezőnek – a Borgia produkció motorjának –, Lesti Zolinak a remek szervezésért, az ismét felfedezett új borászokért, a régi kedvencekért és a remek hangulatért. Jó érzés volt végre megint egy olyan boros bulin lenni, ahol nem láttunk a borfogyasztást túlzásba vivő, leittasodott egyéneket. Várjuk a folytatást jövő ilyenkor!

Borsáfár Borkereskedés – Budapest

Breitenbach Pince – Tokaj

Chile Wein Import

Dimenzió Borászat – Kecskemét

Katona Borház – Balatonboglár

Koch Borászat – Hajós-Bajai borvidék

Leo Nardin – Veneto, Olaszország

Lídia Borászat – Balaton felvidék

Liszkay Borkúria – Monoszló

Matias Pince – Pécs

Polgár Pince – Villány

Portius Pincészet – Tokaj

Vabrik Pince – Etyek

Villa Tolnay – Csobánc

Sabar Borház – Káptalantóti

Orbán Gergő – Balatonrendes

Pálffy Pince – Köveskál