Mielőtt mélyebben belemerülnénk a témába, számomra fontos tisztázni, hogy a folytatásban pezsgő alatt a tradicionális eljárással készült terméket értem, származzon ez bármilyen országból, és legyen bármi a márkaneve. Ahogy a Pezsgő és Aszú kóstolónak nem volt, úgy ennek a cikknek sem témája a prosecco, a habzó- és gyöngyözőbor, a tankpezsgő és így tovább. A magyar borszaknyelv nagy hiányossága, hogy nem sikerült még a szókincsükben a buborékos termékek széles körét megfelelően szétválasztani.

 

Ami bizonyos, hogy a tokaji aszú, és a tradicionális eljárással készült, érlelt champagne, a borvilág két csúcsterméke. Annak okait most nem fogom boncolgatni, hogy az aszút miért nem kezeli helyén a világ, de még mi magyarok sem, a champagne és minden buborékos bor ezzel ellentétben a népszerűségi dobogó csúcsán áll. Nagyszerűségük mellett közös bennük a komoly történelem, a munka-, erőforrás- és időigényes készítési eljárás, a hosszú érlelhetőség, a komoly minőségi elvárások és ebből fakadóan a magas ár is. Mindkét bortípus fontos eleme a jelentős savtartalom. A pezsgőnél az érlelhetőség és a buborékok miatt van rá szükség, az aszúnál a cukortartalom kiegyensúlyozásához és az évtizedes eltarthatósághoz kell.

 

Nagy különbség, hogy a pezsgőkészítés elsősorban elhatározás és anyagi erőforrás kérdése, míg aszú 99 százalékban az időjáráson múlik. Persze még bőséggel van különbség, például mennyiségben: pezsgőből sok országban sokféle létezik, míg aszúból csak egy. Az biztos, hogy a tokaji aszúnak meg kell őriznie alkalmi jellegét, fogyasztása legyen esemény. Eközben nálunk szerencsésebb történelmű országokban a pezsgő fogyasztása már a napi élet részévé vált.

 

Mint a világon mindenütt, hazánkban is nagyon népszerűek a buborékos borok, így a pezsgők is. A magyar pezsgőkészítés „központja” Budafok. Ezen az estén is kóstolhattunk a Törley Pincészet különböző márkacsaládjainak, így a Törleynek, Hungáriának és a Francois-nak a pezsgőiből. Én a President Blanc de Noir Brut (6 g/l) 100 százalék pinot noirból készült pezsgőt teszteltem le, ami a várt eredményt hozta. Illatban a piros bogyós gyümölcsök domináltak, ízben jelen volt egy kis érleltség, pici tannin és itt is jöttek az illatban is jelen lévő gyümölcsök. Szintén Budafokon van a központja a magyar pezsgőmesterség élő legendájának, Garamvári Vencelnek a pincészete. Ő is elküldte az estére a tételeit, de nálam kimaradtak, mert kapcsolatom ezekkel a pezsgőkkel elég élénk. Bátran ajánlom a Garamvári nevet, magas minőség, jó áron.

 

A nagyok mellett egyre több kis pince is jelen van a polcokon, sokan közülük olyanok, akik eddig a csendes borok világából voltak ismertek. Közülük szép számmal voltak jelen az estén, ha nem is személyesen, de boraikkal mindenképpen. A pezsgőkészítés nagy dívat lett, borvidéktől, szőlőfajtától függetlenül. Az „új hullám” két fő centruma Etyek-Buda és Tokaj-Hegyalja. Etyek-Buda szőlői mindig is a magyar pezsgőkészítés alapját jelentették, Hegyalján a furmint alkalmasnak tűnik, és a közösségi feldolgozóban rendelkezésre áll a technológia is.

 

Az Etyek-Budáról érkező Kálna Pincze és Rókusfalvy Pince a hagyományos fajtákat használja, amit indokol a borvidék fajtaszerkezete, illetve a már bizonyított chardonnay-pinot noir-mészkő hármas. A Kálna Pincze családi vállalkozás és csak pezsgővel foglalkoznak, ezeket ráadásul csak a pincénél lehet megvásárolni. A blanc de blanc és blanc de noir tételeik, mindkettő 2012-es évjárat, és a brut nature ezen a napon messze kiemelkedett a mezőnyből. Érleltség nyomaival, friss buborékokkal, krémességgel, a klasszikus 100 százalék chardonnay és pinot noir élményt hozta. 6 ezer forint körüli összegért egyértelműen jó ár-érték arányú. A Rókusfalvy Pincét nem kell senkinek bemutatni, ahogyan pezsgője is egyre ismertebb. A kóstolt tételük szintén 100 százalék chardonnay 2015-ből. Meszes, friss, feszes karakter, a zöldalmás, őszibarackos chardonnay világ. Fiatal tétel, nagy potenciállal.

 

Tokaj-Hegyaljáról két tételről emlékeznék meg, főleg azért, mert kicsit eltérnek a megszokott, hosszú érlelési igényű, pengeéles furmint pezsgőktől. Mindkét tétel tarcali furmintból készült, talán ezért is kedvesebbek, gyümölcsösebbek, befogadhatóbbak. A Gróf Degenfeld 2016-os és a Péter Pince 2018-as pezsgőiről van szó, az említett tulajdonságokkal hívta fel a figyelmet magára mindkettő.

 

Volt lehetőség spanyol cavat és champagne-t is kóstolni. A Vino Castillo kínálatából a Recaredo Terres 2015-ös évjáratát vettem szemügyre. Klasszikus, érlelt, ruedai a hagyományos fajtából, profiknak. Gond nélkül felveszi a versenyt bárhol, bármikor, bármivel. A különtermi champagne-oknak nem szeretnék külön hírverést, van belőle bőven, magyar tollakból is. Annyit talán fontos megjegyezni, hogy itt sem az ár a legfontosabb útmutató, viszont ha évjáratot látunk a palackon, akkor különleges tétellel van dolgunk.

 

Az aszú között eligazodni, több okból, messze nem egyszerű feladat. A szabályozás kategóriái között van átjárási lehetőség, a palackba kerülő késői szüretelésű, szamorodni és aszú borok között sokszor nehéz fellelni a különbséget a nem gyakorlott kóstoló számára. Emellett nehéz tapasztalatot gyűjteni, mivel az aszú nem az a borkülönlegesség, amit „all you can eat” típusú bemutatókra elhoznak készítőik, főleg a szuper prémium kategóriából, vagy a régebbi évjáratokból. Ezen a rendezvényen is első sorban a szélesebb rétegek számára elfogadható árú aszúk kerültek a poharakba. Fontos megjegyezni, itt talán még inkább, mint máskor, hogy az ár messze nem határozza meg a minőséget. Az aszúk árképzése a többi borhoz képest is igen bonyolult. Persze, egy 40 ezer forintos aszú esetében joggal várhatunk el többlet értéket.

 

Ezen az estén első sorban fiatal, modern felfogású gyümölcsös, könnyedre hangolt aszúkat lehetett kóstolni. A külön terem „fizetős” Szepsy és Disznókő aszúi egészen másról szóltak.

A Tokaj Hétszőlő Nagyszőlő 1er Cru dűlős aszúja esetében a legfrissebb évjárat kóstolására volt lehetőség, ami furmint és hárslevelű szemek erejét tartalmazza. Nagyon fiatal, primőr gyümölcsösséggel (őszibarack, sárgabarack) és klasszikus botritiszes jegyekkel, mindezt átszövi a löszös talaj filigrán eleganciája. Van még ideje, kell is neki, mert a komplexitás ott bújik a háttérben. A tarcali Péter Pince 2017-es aszúja klasszikus házasítás: furmint, hárs, kabar és zéta. Jól illik a pince barátságos, jól befogadható és érthető borokat felvonultató irányvonalába. A hercegkúti Espák Pince 2013-as hársból készült aszúja a hosszabb fahordós érlelésnek köszönhetően egy picit elmozdul a klasszikus, kevésbé gyümölcsös, a botritisz teás, dohányos, gyógynövényes vonalára koncentráló irányba. A hat év persze nem érződik rajta, fiatal korban van, a modern aszú egyik működő alternatívája.

 

Végezetül egy-két mondat az Erdőbényei központú Sanzon Tokaj első, 2017-es édes szamorodnijáról. Nemcsak azért, mert kiváló a bor, hanem mert azon kevés esetek egyike, ahol a szamorodni jól elhatárolható az aszú boroktól. Mivel az édes szamorodni egészséges szemeket is tartalmaz, és nem kizárólag botritiszes bogyókat, elvárás vele szemben, hogy a bort ne uralja el az aszúsodott szemek kajszis, mazsolás, aszaltgyümölcsös, csonthéjas karaktere, és a cukortartalom is maradjon 100-120 g/liter körül. Legyen a szamordoniban frissesség, citrusos jegyek, bársonyosság. Ez ebben az édes szamorodniban mind megvan. Az este egyik fénypontja volt.

 

Bár az ünnepek már véget értek, picit megpihen a szervezetünk, de amikor újra valami finomra vágyunk, válasszunk nyugodtan egy tradicionális eljárással készült pezsgőt. A farsang nincs már olyan messze, lesz rá alkalom.

Az aszúnak vagy egy szamorodninak pedig minden fontos alkalommal ott a helye az asztalon az étkezés lezárásaként. Elsőre talán komoly befektetésnek tűnik, de nem kell az egészet egyszerre meginni, hűtött környezetben, visszadugózva hetekig vidám életben marad, sőt még szépülhet is.