Visszakanyarodva, arról is hírt kaptunk, hogy Badacsony városa úgy döntött, kezébe veszi a saját sorsát és kihúzza magát abból a dobozból, hogy a Balaton csak nyáron jó. Ennek egyik jele ez a rendezvény is. A fővonal elsősorban a bor, a borászatok, de igyekeznek más lehetőségeket is kihasználni; ezt támogatja nagy erőkkel a Badacsonyi Céh Turisztikai Egyesület. Mint Nagy Miklóstól, az egyesület elnökétől megtudtuk, gyakorlatilag egész évben lesznek boros programok, holtidényben is van előre beosztott, nyitva tartó pince. Indul az egész környéket bejáró és kb. 80 helyen megálló buszjárat, amely 70 kilométer hosszú úton viszi körbe az utasokat. Jövő héten nyílik a minősített Nordic Walking pályarendszer is, és egyéb más programok is lesznek, amelyek megtalálhatók a már nyomtatott formában is elérhető anyagokban. Részletek: www.badacsony.com.

 

A helyszín és a rendezés tökéletes volt megint. Látszik, hogy mennyit jelent, ha a dolgokat egy olyan, a vendéglátásban és rendezvényszervezésben profi csapatra bízzuk, mint amivel egy ötcsillagos szálloda, a Boscolo és a hozzá tartozó New York Cafe rendelkezik. Ehhez jött még az a plusz is, hogy a borvidék gyakorlatilag minden palackos bort készítő pincészete jelen volt.

S akkor az ígért másik kritika. Jó lenne valamilyen formában szelektálni a résztvevőket, mert voltak olyan pincészetek, amelyek színvonalban messze elmaradtak az elvárható szinttől, és volt olyan is, amelynek borai igen komoly pinceproblémákról tanúskodtak. Erre érdemes lenne valamilyen „szűrő”-módszert kitalálni.

Pár szót a nap sztárjáról, a szürkebarátról általánosságban. Ez a szőlőfajta más-más neveken (pinot gris, pinot grigio) a világ teljes területén kezd elterjedni, kedvelté válni, ám mégsem világfajta. Persze még Elzász, Észak-Olaszország és a Kárpát-medence a leggyakoribb előfordulási helyei, de már ismerik Új-Zélandon, Ausztráliában, Kaliforniában, Dél-Amerikában is. Hazánkban az összes fehérboros borvidéken megtalálható, de a legszebb borokat a Balaton északi partján készítik belőle.

Sokáig pont a magyar tenger volt a sötét démona a szürkebarátnak. Hosszú ideig kellett megküzdenie a félédes, lágy, izgalom nélküli „cuppanós” borainak emlékével. Ebből volt most is néhány. Nálunk nem biztos, hogy kellene ezt a típust erőltetni.

A fajta a nevét arról kapta, hogy teljes érésben a szőlőszemek szürkés árnyalatot vesznek fel, a szárához hasonlatosan. Biztosan szerepet játszott a magyar név kialakulásában az egyház, a szerzetesrendek, és a szőlészet-borászat kapcsolata. Vélhetőleg a pinot blanc és a pinot noir rokonságába tartozik. Mivel a szőlő héja a fehérszőlőkhöz képest elég sok pigmentanyagot tartalmaz, ezért hosszabb héjon áztatás után a bor képes rozé színekben is pompázni. A fajtára általában véve jellemző, hogy savszerkezete lágy, és nem jelentős mennyiségű, amit a badacsonyi terroir sokszor másként gondol. Amennyiben szárazra iskolázzák, alkoholban gazdag tud lenni, ettől aztán kissé farnehézé válik, ám ez általában jól áll neki.

Természetesen a borvidékre jellemző más fajták is jelen voltak, mint az olaszrizling, a kéknyelű, a rajnai rizling, néhány budai zöld és pár vörösbor is.

A szürkebarát pár árnyalatát, ha nem is harmincat, sikerült felfedeznem. Az egyik volt a reduktív vonal, amely az üdeségre, frissességre koncentrál, nem is keresi nagyon a fajta jellegét, erejét, inkább Badacsonyt próbálja belevinni, olyan olaszos Pinot Gris utánérzettel. Ilyen volt nekem a Bazaltbor Badacsony Kft. - Pinot Gris Friss 2012 bora, aminek megvan a helye a piacon, de a fajta életében nem feltétlenül.

Találkoztam egy olyan iránnyal is, ahol a szürkebarát picit elnehezül, picit lelassul, ízben gazdagabb lesz, sok édes gyümölccsel, barackkal, almával, déli gyümölcsökkel, kicsit több alkohollal. Ebben a világban is nagy volt a szórás. Aki ezt szerintem szépen csinálja, az Orbán Gergő, akinek igen pazar sora volt, élén a Kerekesdomb Szürkebarát 2010 tétellel.

Engem a valahol közötte lévő világ hoz igazán lázba, ahol a fajta és a terület összekapcsolódik. Ezekből szemeznék egy párat.

Folly Arborétum és Borászat Szürkebarát 2011 (reduktív): ennél a bornál megdőlt a fenti elméletem, mert itt nagyon sok izgalmat találtam az illatban. A mélyről jövő ásványos illat keveredett a fajta gyógyszeres jegyével és egy kis bájos, fehér szirmú virággal. Beleszagolva olyan végtelen tisztaság jött belőle, amit ritkán érez az ember. Belekóstolva tökéletes egyensúly, impozáns üdeség, jól iható, könnyed almás-citrusos ízekkel.

Folly Arborétum és Borászat Szürkebarát Classic 2011: ez a tétel nagyhordós érlelést kapott, amely az illatvilágon nem változtatott, de a szerkezetet szépen lekerekítette, és adott a bornak egy kis testet, egy kis súlyt, amitől még izgalmasabb lett. Ízét megnyitotta, sok lett benne az érett gyümölcs: barack, alma, körte. Az Arborétum a borai mellett fontos állomása az összes ajánlott kiránduló, busz és turistaútvonalnak.

Nyári Ödön, Szent György-hegy: az ő borai régóta személyes kedvenceim. Precízségükkel, szikár, férfias szerkezetükkel, amely mögött fel lehet fedezni a kedvességet, de kell bele energiát fektetni. Az ő 2012-es szürkebarátja is kedvencem volt. 10 órás héjon áztatás miatt egy mélyebb színű, pírral rendelkező bor került palackba. Ödön elmondta, hogy a pigmentanyag kiválás mindig nagyon függ az évjárattól, a környezettől, nehéz előre tervezni a szürkebarátnál. A megszokott tömény ásványos illat, barackkal, almával vegyülve meglepő illatgazdagsággal. Szép szerkezet, a sav picit talán több annál, mint ahány embernek jól esik, szép lecsengés, kellő hosszúság. Sok ásvány, pinduri édes gyümölcsök szép harmóniában. Nem mehetek el szó nélkül a Cserszegi Fűszerese mellett, mert a kevés olyan tételek közé tartozik, amely nélkülözi a parfümösséget, már-már elegánssá szelídítve a fajtát. Legyünk kicsit bulvárosak is, és tegyünk említést Ödön védjegyéről, ámulatba ejtő bajuszkölteményéről is, amely a Szent György-hegy emblematikus figurájává teszi.

Sabar Szürkebarát 2012: virág, ásvány, szőlő és némi hordó az illatban. Szép lendületes savak, pici tanninérzet, komoly test, értelmezhető alkohol. Ízében vanília, sok barack, körte, és az egésznek az ásvány ad egy pici szigort. Szép bor.

A Váliborról és Váli Péterről két ok miatt szeretnék megemlékezni. Az egyik a hosszan áztatott szürkebarátok világa. Péter 2011-ből ilyet mutatott be. A bor már sokkal inkább rozé jegyeket mutat színében, illatában, ízében. Megjelent egy kis tannin és egy csomó eper, málna az aromatikában. Sokan imádták, nekem nem a világom, de ez szubjektív. A másik ok, hogy a nap egyik legszebb bora az ő 2010-es Pinot Noir-ja volt. Klasszikus, burgundiai stílus, hűvös, elegáns. Közepesen intenzív szín, illatában málna, meggy. Szép, lendületes savak, kevés tannin, közepesen erős test, jó alkohol, hosszú, finom, jól iható. Íze tömény meggy, cseresznye, kis eper. Nagyon tiszta, izgalmas vörösbor.

Villa Tolnay Szürkebarát 2006: végre találtunk egy érettebb bort is, mert nem sok volt belőlük. Komoly palackbuké, érett szürkebarát, nagyon gazdag, barack, füge, datolya, aszalvány. Szép egyensúly, még tele energiával, sok réteggel. Ízében még őrzi a fiatal gyümölcsöket, szikárabb íz, alma, citrusok, körte, sok ásvány. Pompásan mutatja a fajta és a borvidék közös erejét, lehetőségét.

Áttekintve a kóstolható 150 bort egyértelmű, hogy a borvidék döntött abban a kérdésben, hogy a szürkebarát és az olaszrizling a legfontosabb számukra. Mellettük még megjelenik nagy reménységekkel a rajnai rizling. Öröm az is, hogy nagy erőket fektetnek bele a kéknyelűbe, és a budai zöldbe.

Végiggondolva a nemrégen tartott csopaki Olaszrizling szerintünk kínálatát és a most kóstolt szürkebarátokat, itt lenne az ideje a borászoknak, hogy közösen törjék a fejüket a következő lépésen. Aminek annak kell lennie, hogy ez a két fajta hova tart, mit szeretnénk megmutatni velük, mert nagyon kusza és vegyes a kép. Sok ügyes, talpraesett, tanult borász van a borvidéken, akiknek közös munkával, mielőbb le kellene fektetni a szabályokat, minőségi elvárásokat, kategorizálási lehetőségeket, mindezt úgy, hogy a borászok szabadsága, az egyéni ízlés individualizmusa megmaradjon és érthetőek legyenek ezek a célok a fogyasztók számára. Néhány borásznak azt is fontos lenne eldöntenie, hogy szeretne valami maradandót alkotni, vagy csak élelmiszeripari terméket kíván készíteni. Más megfogalmazásban: tisztelet, alázat.

Remélem a 3. New York-i találkozó ebben fogja mutatni a legnagyobb előrelépést.

Akik március 20-án délutánra ezt a programot választották azok egy varázslatos helyszínen, kiváló kiszolgálás mellett sok szép bort kóstolhattak, és aki vette a fáradságot és volt kedve hozzá, sok fontos tanulsággal és tapasztalattal távozhatott.