Azon a bizonyos csütörtöki késő délutánon az átlagosnál is jobb kedvvel és izgatottabban indultam a borkóstolóra. Nemcsak, mert ez volt a legelső Winelovers Rivers Night, vagyis az első ilyen kezdeményezés a Winelovers csapata részéről, de én sem kóstoltam még borokat a Duna páratlan panorámája mellett. Valószínűleg más is így volt ezzel, a pincészetek, az egyedi látvány, a csodálatos nyáresti idő még a Winelovers ilyen kaliberű rendezvényeihez képest is sok embert vonzottak a város egyik legromantikusabb helyszínére.

 

 

Kedves fogadtatás, mosolygós lányok a regisztrációs pultnál, jól szervezett csapat – ez fogad, amikor a hajóra lépek. Ez a pillanat nekem amúgy is mindig egy különleges élmény, hiszen volt egy hosszabb időszaka életemnek, amit egy dunai hajón ténykedve töltöttem.

 

 
Előttem áll egy este, ahol a tervek szerint a Budapest hajó két szintjén fogok jobbnál jobb borokat kóstolni. Az összes bort nyilván képtelenség megkóstolni, így a választásnál ezúttal is a megérzéseimre hallgatok, de kellő nyitottsággal hagyatkozom a borászok ajánlásaira is. Mivel szeretem felfedezni a helyet, mielőtt belevágok a kóstolási kalandba, kezdésnek körbejárom a hajót, kimegyek a fedélzetre, engedem, hogy a Duna megalapozza a hangulatomat. Megnyugszom, a látvány ugyanolyan magával ragadó, mint bármikor. Az órámra pillantok, háromnegyed 7, kalandra fel! Nézzük, mit tartogat számomra az este!
 
Úgy látom, legtöbben a Törley Pezsgőpincészet pezsgőit és habzóborait kóstolgatják a hajó indulásának pillanatában. Követem őket, én is ott kezdek. Ezúttal sem csalódok bennük, a Hungaria Zöld Veltelini Brut már-már zavarba ejtően kacér, laza és könnyedén friss, körtés-szőlős ízvilága közelebb hozott a pezsgőkhöz. Úgy érzem, általa kinyílt ez a misztikus világ előttem, megtettem a következő lépést ahhoz, hogy erősödjön a kötelék köztem és a pezsgők között. Ez a tétel egy különleges alkotás, az biztos.

 

 
A Törley stand mellett egy kedves hölgy mosolyog rám a Sanzon Tokaj asztalától. Kissé szemérmesen, de annál határozottabban közli velem, hogy nekem kell bort választanom, ő nem szeretne ajánlani senkinek sem, mert nem biztos, hogy eltalálja a másik ízlését. Rendben. Elfogadom és elhatározom, hogy mindhárom bort megkóstolom. A kedvenc ezúttal a 2016-os Classic Furmint, kissé narancsos, mandarinos ízvilága lágyan simogatja az ízlelőbimbóimat. Ez a bor az, ami, és nem is akar ennél több lenni: kiegyensúlyozott, magabiztos és visszafogott. Merem ezt állítani annak tükrében, hogy hiszek abban: a boroknak lelke és története van, a borok beszélnek hozzánk, mondani szeretnének nekünk valamit és választásunk nem véletlenül esik arra a bizonyos borra, amit éppen a poharunkba töltenek.
 
Már javában a Margitsziget felé tartunk, amikor az est másik csúcspontjaként megérkeznek a várva várt ínycsiklandó sajtos és libamájas falatkák, olíva bogyók és grissinik. Tudom, senki sem szeret sorban állni, nem vagyok ezzel másként én sem, ezért időközben befutott kedves ismerősömre hagyom ennek a kissé kellemetlen feladatnak a végrehajtását. Néhány perc múlva jókedvűen vissza is tér megrakott tányérjával, ami éppen elég ahhoz, hogy az eddig kóstolt borok elraktározott íze a számban még intenzívebbé váljon.

 

 
A vacsora alatt újra a kilátásban gyönyörködünk, egyszersmind némi szünetet adva magunknak, mielőtt a hajó emeleti szintjén folytatnánk tovább a kóstolást. Úgy tapasztaltam, nálam minden kóstolásnál elérkezik egy pont, amikor meg kell állnom és kicsit megemészteni a megannyi rajtunk keresztül áramló érzést és információt. Ezért egy kicsit most beszélgetünk, leülünk más vendégekkel egy asztalhoz és érdeklődünk, hogy érzik magukat (jól), hogy tetszenek a borok (nagyon), és általában miért szeretnek borkóstolókra járni (sok jó bor kis helyen).
 
Amikor úgy érzem, hogy itt az általam megszabott szünet vége és elérkezett a folytatás pillanata már a margitszigeti fordulónál vagyunk. A szemem ezúttal a balatonszőlősi Vesztergom Pince borain akad meg. A 2018-as sauvignon blanc-juk egyenesen mennyei azokkal a bizonyos zöldes illatjegyeivel, egreses, bodzás, friss, könnyed ízeivel. A forró nyári esték elmaradhatatlan kelléke. Engem meggyőzött!

 

 
De lépjünk tovább! A Gere Tamás és Zsolt Pincészetet semmi esetre sem hagynám ki. A fekete ribizli mellett egész gyümölcskosarat idéző 2018-as RedY meglepett és felvillanyozott. Ez igen! Egy újabb esélyes az est legjobb bora címre! A borászat munkatársának elmondása szerint olyan bort kívántak alkotni, ami a borvidék könnyed, mosolygós arcát mutatja meg. Telitalálat, gratulálok!
 
Már a Vigadó felé közelítünk újra, amikor a szekszárdi Fekete Borpince asztalához érek. Az időzítés a lehető legjobb: ők kínálják azokat a borokat, amiket az ember egy boros rendezvény megkoronázásaként iszik. A 2016-os Bikavér válogatásuk szinte rabul ejt. Az extrán fűszeres, gazdag, szerteágazó ízvilág, amit a szilva vezet, megerősít abban hogy jó bort választottam az est lezárásaként.

 

 
Miközben a kivilágított Budapest ezernyi csodás alkotását nézem és fényképezem sokadmagammal, a hajó a kikötőbe ér, de egyelőre kevesen szállnak le, hiszen innen nem lehet „csak úgy” hazamenni és azonnal visszazökkeni a hétköznapokba. Mi is várunk, hátha történik még valami, hátha lehet még új élményben részünk. Lett. A pincérek egyszer csak pogácsával és sós ruddal a kezükben jelennek meg. Mi lehet még ennél is jobb? Éppen erre kis záróakkordra volt szükségünk!
 
Még egyszer kérek a nagy kedvencemből, ezúttal lazábban kortyolgatva és finoman befogadva azt. Majd várunk és figyelünk, hogy mikor jön az elengedés pillanata, mikor kell magunk mögött hagyni ezt az élményt és visszatérni a kicsit zajosabb, szürkébb, egyhangúbb valóságba. Zárás előtt néhány perccel, szinte az utolsók között leadjuk a poharainkat és leszállunk a hajóról.
 
Nagyon jól éreztük magunkat, köszönjük szépen!

 

A Winelovers River Night kiállító borászatai: Bujdosó Szőlőbirtok és Pincészet / Büttner Borászat / Cseri Pincészet / Dubicz Borászat és Szőlőbirtok / Fekete Borpince / Gere Tamás és Zsolt Pincészet / Kőfejtő Pince / Linzer-Orosz Borászat / Pántlika Pincészet / Sanzon Tokaj / Törley Pezsgőpincészet / Vesztergom Pince