1. A helyszín, Budapest panorámája varázslatos. Főleg, ha nem borítja gonosz sötét felhő az eget! Ám minden elkötelezett, fanatikus borivó ilyen aprósággal nem törődik, fityiszt mutat az időjárásnak.

2. Sokan itt vannak azok közül a borászok közül, akik a minőségi borkészítés mellett döntöttek. Sokan viszont nem, de erről majd később.

3. Sok jó barát, ismerős kilátogat. Jó látni egymást, együtt kóstolni, gondolatokat, érzéseket, élményeket cserélni a borról.

4. Az idei 5 nap alatt megkóstolt kb. 60-70 bor között egy sem volt, ami rossz lett volna. Úgy rossz, hogy az ember összeráncolja a homlokát vagy fancsali képet vág. Persze volt, ami nem jól sikerült, vagy egyszerűen csak nem ízlett, de az ízlés nem objektív kategória.

 

Szepsy István és a Royal Tokaji messze a többiek előtt jár, de nem is róluk szeretnék megemlékezni.

A legnagyobb meglepetés (bár nálam régóta titkos favorit) a Balassa borok voltak. Kicsi borászat kb. 3 ha területtel a Mézes Mályban, Nyulászóban, Betseken és a Szent Tamásban. Kell ezeknél jobb dűlő bárkinek is? Szerintem nem.

2009 Nyulászó Furmint: lassan beinduló illatában és ízében többrétegű bor. Elején hatalmas ásványosság, majd szép bújnak elő a friss gyümölcsök: alma, birsalma, barack. Nagy test mellé, nagy alkohol és egy kis maradék cukor, így egyben szép egyensúlyt fognak majd alkotni. Savai még fiatalok, de olyan a hossza és mozgása, ami nagy jövőt ígér a bornak. Komplex, nagyon hosszú bor.

2005 Aszú: Emellett a bor mellett sem lehet elmenni említés nélkül. 400 palack készült belőle, csak a pincétől vásárolható. Az egyik legjobb ár-érték arányú aszú, amit ittam. Fiatalos, lendületes, a 180 gramm cukrot észre sem lehet venni. Csupa gyümölcs, csupa szeretet.

Bátran ajánlom mindenkinek a Pannon Tokaj borait. 16 hektáron dolgozó nagy borászat, két nagy borcsaláddal: a fajtaborokat tartalmazó alapborok, és a Dominium borcsalád. Az alap borcsalád reduktív technikával készült borok 1-2 éves élettartammal, kiváló áron. Ezek a borok mindig hozzák a fajta jellegét az adott fajta jellegét és Tokaj terroir jellemzőit is. Nekem idén is a 2007 Furmint volt a legmeggyőzőbb. Annak ellenére, hogy a tankönyvek szerint egy három éves reduktív bornak már nincs sok élvezeti értéke, ez még mindig állt a talpán. Szép almás, birsalmás, citrusos illat és íz, egy kis sóval meghintve. A savak már kezdenek elfogyni, de még így is friss üde bor volt.

Kiváló száraz furmintot és aszúkat kóstoltam: Patricusnál, Hétszölőnél, a Moonvalley Borászattól, Lenkey Gézától és a Götz pincéből is.

Végül nézzük a serpenyő rossz oldalát:

2. Az ételek! Mikor szabadulunk ki már vége a pompos-sült kolbász-sajt elcsépelt, unalmas és érdektelen háromszögéből? Persze más is volt, de olyan drágán, hogy az embernek majd megállt a szíve.

3. A napi belépő 2300 Ft. Ezért a belépés jogán kívül egy poharat kapunk!? Egy kis kóstolással, egy-két falattal együtt gond nélkül megvan a 6 000 Ft-os költés. Szerintem ez durván drága. Amikor a „doboz” WC-t megunva, az ember valami rendesre vágyik, akkor kérnek érte 150 Ft-ot. Ez nálam már a lehúzás kategória.

4. Ami a legfájóbb, hogy a drágaság a kiállítókat is érinti. Egy házikó fele, kis tároló helyiséggel, elektromos árammal együtt fél millió forint 5 napra. Ezen felül a kóstolójegyekből még 20 % figyelem! kezelési költséget levonnak. Ilyen árak mellett lassan nem lesz kiállító. Jellemző, hogy a rendezvény díszvendégei a Kárpát-medencei borászatok (egy kivételével) úgy tudtak megjelenni, hogy a Terroir Club vendégül látta Őket. Nem volt arra a pénzük, hogy standot vásároljanak maguknak. A díszvendégeknek...

Mindezek ellenére legyen jövőre is Budavári Borfesztivál, mert nélküle üres lenne sokunk szeptembere.