Vivat ratio - gondolánk, s szóránk földbe trágyát, óhajtván temérdek szőlőt, s színbort végtelent. Azon égi signum-ot, hogy állatink a trágya productio-t nem bírák, észre venni mohó vágyunk nem engedé, s ürüléknek gyárat építeni ösztökélé agyunk. Nitrogénus vala az csodaszernek neve. Mivel szőlő emigyen vala temérdek, ám éretlen, hát mi balgák adánk hozzá mihaszna saccharozum-ot. Lészen így a bor olcsó, s hivénk mi el az nagy butaságot árnak s értéknek viszonyárul, s feledénk mi el apáink bölcseletit, miszerint a jónak megítélésiben alku meg nem engedtetik.

Az földnek, mi bölcs mértékkel annak előtte nékünk nyújtá a sok jót, lészen savas megromlása. Elenyészé szőlőnövénynek önnön védelme, s lészenek így növényink bajokra érzékenyek. Azon szerektül, mikkel mi bajok ellenében küszködénk , szőlőink veszejték el méginkább önerejüket. Lusták valánk, s vakok valának szemeink, hogy a  bajt észre nem vevénk. Az nagy bajt, hogy mérgitül permetinknek apadá szőlőinkben az élet. Élő-hótt, buja-tunya növény, adá a termést bőséggel, ám az híg, ízben silány mustban maradá ott a „szer“, s lészen ez nagy bajoknak eredete.

Világunk, éltünk felborulá , s mi lészünk hóhérai kicsiny élők világának, s lészünk emigyen önző,hálátlan barát.

A gyilokszerek pusztíták el élesztőinket is mind, lészen így gond szőlők levének erjedésivel. „Élesztő-selectio“-val oldánk gondjaink, s erőszakkal mi bármi pancs lőrét megerjeszténk. Ám vala a lé még mindig ízetlen , s ínye maradék ivóknak ezt bőszen tiltakozá. Ennek okábul adánk a léhez megannyi fura productum-ot. Valának azok ízt s illatot fokozó tápok, hogy a hízelgőt s édest érezze a balga.

Hogy tetteink fedje homály, szervezénk a bornak temérdek vidalt. Hangos szóval hirdeténk ott a hamisat, adva a pálmát üres csillogásnak. Estünk mi bele consum-nak s compromissum-nak hálójába.

... gyökerit szőlőnek... bornak Isteni orcáját többé már nem keresénk... s feledénk el mindent, mi igaz...